Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
visszatartására és elvezetésére egyaránt alkalmas rendszerek rekonstrukció útján történő megvalósítása. Hasonlóan a folyami nagyműtárgyak programjához, el kell készíteni a vízrendezési nagyműtárgyak kataszterét és felújítási programját, koncentrálva az igen jelentős értékű és kulcsfontosságú torkolati szivattyútelepekre és gravitációs illetve szabályozó műtárgyakra. Az államnak a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátását a társulatok támogatása útján kell segíteni, a területtől a vízkárelhárításhoz központosított, adó-jellegű hozzájárulást nem szabad beszedni. c) Dombvidéki vízrendezés A dombvidéki vízrendezés elkövetkező feladatai között két kiemelkedő célt kell említeni, nevezetesen- a természetközeli patakszabályozás, illetve revitalizáció, valamint az ún.- tározós program megvalósítását. Mindkettőt a síkvidéki vízrendezésnél már említett tulajdon- és feladatmegosztás logikájának mentén végrehajtott átrendeződéssel együtt kell és lehet megoldani. Az állam kizárólagos tulajdonában csak a gerinc vízfolyások maradhatnak, a társulatok feladatait kiszámítható normativitás, illetve pályázat útján kell támogatni. A dombvidéki vízrendezés meghatározó sajátossága kell legyen a természetvédelem. A völgyfenéki területeket a természetes vízjárásnak és az ennek megfelelő (legelő, ligeterdő, vizes élőhely) területhasználatnak kell visszaadni. A patakok árhullámai elleni védekezést célszerű tározással kell megoldani. Mind a síkvidéki, mind a dombvidéki vízrendezést a területfejlesztés eszközrendszerébe illesztve, azt mintegy peremfeltételként meghatározva kell kezelni. A területfejlesztés segítésére el kell készíteni a vízgyűjtő ún. lehetőségterveit. Ezekben (a síkvidéki, a dombvidéki vízrendezésen túl a folyó- és tószabályozás, valamint a térségi vízszétosztás lehetőségeinek bemutatására is ki kell térni) rá kell mutatni azokra a lehetőségekre, amelyek a térség további fejlődése szempontjából helyileg kiaknázható vízgazdálkodási lehetőségek és amelyek közül a megvalósításra történő kiválasztás a régió vagy megyei fejlesztési tanács feladata. d) Belterületi vízrendezés A belterületi vízrendezés szervesen kell, hogy illeszkedjen a térségi vízgazdálkodás rendszerébe. Előtérbe kell helyezni a záportározást, a záportározók jóléti célú hasznosítását és a belterületi szakaszok esztétikai kialakítását és fenntarthatósága feltételeinek a megteremtését. Az önkormányzatokat e munkában támogatni kell. A támogatás részben a megyei fejlesztési tanácsoknál lévő forrásokból, részben pedig a címzett és céltámogatások forrásaiból, azok koncentrált felhasználásával történjék. Fontos váltás kell legyen, hogy a vízügyi beruházások támogatásának odaítélését és a forrás allokálását (vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás, belterületi vízrendezés stb.) nem az önkormányzatiság mentén, hanem szakmailag rendeződve, a területfejlesztés és a vízügy szoros kapcsolata mellett kell hatáskörileg átrendezni. e) Folyószabályozás A korábban meghatározott árvíz-, hordalék- és jéglevezetés, valamint hajózási feltétel-teremtés négyes követelménye helyett, illetve azok mentén újabb igényként jelentkezik holt- és mellékágak vízellátásának, revitalizációjának, a tározás és a természetes vízjárás újraelőállításának, a hullámtér természetvédelmi területként történő hasznosításának, a biodiverzitás feltételei megteremtésének, a rekreáció és az ökoturizmus biztosításának ötös követelményrendszerének megjelenése. Ezen újabb öt feladatnak a korábbi négy peremfeltétellel való együttes kezelése összefoglalóan jelenti az ún. zöld folyosó program megvalósítását, ami a folyószabályozás új típusú megközelítése. Ezen immár összesen kilenc követelmény együttes kielégítésének és azok műszakigazdasági és egyéb feltétel- és eszközrendszerének a meghatározása a folyószabályozás új kihívása. Ezen argumentumok mentén 1998-ban elkészült új folyószabályozási koncepció szakmai, majd társadalmi vitája és azok alapján kialakított konszenzusa után kijelölhetők a prioritások, a teherviselők és felelősségi kompetenciák, amelyek az egyes folyók, illetőleg folyószakaszok mentén változnak. Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb feladata ezen új típusú folyószabályozási koncepció ilyen előkészítettség után kormány általi elfogadtatása és annak mentén ütemes és szisztematikus végrehajtása. f) Tószabályozás A tószabályozás feladatait a három nagy tavunk, a Balaton, a Velencei-tó és Fertő-tó vízszint- és vízminőség szabályozásának szűkén értelmezett feladatai helyett egyre inkább átfogóan, a folyók duzzasztott terei, a bányatavak, a holtágak, sőt a tározók, mint állóvizek területfejlesztésben betöltött, vagy betölthető szerepét, illetve ilyen szerepének megteremtését kell értékelni és kell a szolgálatnak nem csak műszakilag, hanem jogilag (parthasználat, ingatlan-tulajdonlás stb.) szabályoznia. Fontos szempont kell legyen e vízgazdálkodási feladatok ellátásában is a helyi és az állami feladatok szétválasztásának a megoldása. Az állam a helyileg ellátandó feladatokat itt is támogatással kell, hogy segítse, a támogatásokat pályázat útján kell odaítélni. A tavak esetében különösen fontos a területfejlesztéshez illeszkedő lehetőségtervek előállítása, hiszen a tavak terhelhetősége alapvető limitáló tényező egy térségfejlesztésnél. Nagyon fontos törekvés kell legyen a tavakkal szemben megfogalmazódó, általában számos igény összehangolása és egészséges kompromisszum mentén történő, konfliktusszegény kielégítése. Minden esetben tiszteletben kell tartani az adott állóvíz elsődleges funkcióját. E feladatellátás terén különös hangsúllyal jelentkezik a társadalmi kommunikáció eszközrendszerének vízügy-specifikus kihasználása, illetve igénybevétele. Hasonló erővel a síkvidéki vízrendezés tulajdon- és feladat-átrendeződésével és a folyószabályozással kapcsolatos állami feladat és munka ellátásánál kell a vízügyi PR feladatok igénybevételére számítani. g) Térségi vízszétosztás A térségi vízszétosztás politikai konszenzusának alapfeltétele az Alföld vízgazdálkodási stratégiájának kidolgozása. Ezt annak mentén kell elvégezni, hogy az EU harmonizációs és vízgazdálkodási ajánlásokat is figyelembe véve, a szomszédos országok vízgazdálkodásától való függőség minimuma, illetve optimuma mentén alakítjuk-e a hazai térségi vízszétosztásra tervezett létesítményeket. Ennek kapcsán nem kerülhető meg a nagy vízelosztó rendszerek, műtárgyak létesítésének hazai vízgazdálkodás-stratégiai problémájának rendezése, amelyet a területfejlesztéssel összehangolva kell megoldani. A térségi vízszétosztás kizárólagosan állami feladat és döntési kompetencia. A vízügynek az állam kizárólagos tulajdonát jelentő vízkinccsel való gazdálkodás a feladata. Ennek alapján a felszíni és felszín alatti készletek egyenszilárdságú kihasználása és védelme mentén kell döntést hozni a térségi vízátvezetések, illetve a felszín alatti készletek nagyobb arányú igénybevételének alternatívájáról. E térségi vízátvezetések nem dönthetők el gazdaságossági vizsgálatok mentén, hiszen az édesvízkészletekkel való gazdálkodás stratégiai kérdés és az adott ország szuverenitásának része. A térségi vízszétosztás állami feladata nem terjed ki az öntözőrendszerek létesítésére és üzemeltetésére. Az öntözés a mezőgazdasági termesztés technológiai részeleme, aminek támogatottsága a nemzetgazdaság kül- és belgazdasági, szociál- és településpolitikai döntésének része. A vízgazdálkodásnak itt is, mint számos más vízgazdálkodási feladatnál a lehetőségek megteremtéséig szabad és lehet tevékenykednie. Csak öntözési célú vízátvezetést, illetve beruházást a költségvetés nem tartalmazhat. A csak öntözési célú vízgazdálkodási létesítményeket épp az előbb elmondottakból levezethetően az érintettek (gazdálkodók) tulajdonába kell adni. Az aszálykárok elhárítását pedig nem a mezőgazdaságban bekövetkezhető növényi károsodás elleni öntözéssel való küzdelemként kell értelmezni, hanem e nagytérségek közötti vízátvezetést megteremtő rendszerek létesítését és üzemeltetéseként, aminek eredményeként mind a település-vízgazdálkodás, mind a hajózás rekreáció és ipari termelés, mind pedig az ökológia vízbázisait szárazság idején is képesek leszünk megteremteni. Az aszálykár-elhárítás tehát államilag teremtett vízhozzáférési lehetőség, de magának a vízkivételnek, öntözésnek vízfelhasználásának a feladata továbbra is az érintetté. 8
