Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
2.4. A nemzetközi kapcsolatok terén kitűzött célok A nemzetközi kapcsolatok terén elsőrendű célunk a szomszédos országokkal folytatott harmonikus vízügyi együttműködés fenntartása. Határvízi egyezményeinket - tekintettel a határvizek és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló Helsinki Egyezményre - a kölcsönös kompromisszumokra törekvés jegyében, a felvízi- és alvízi országokérdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevételével, a vízfolyások teljes vízgyűjtőjére kiterjesztendő egységes szemlélettel mielőbb módosítani kell. Az ezirányú munka első eredményei már megszülettek. Az egyezmények körét az újonnan alakult önálló államokra is ki kell terjesztenünk. Érvényesíteni kell jogainkat a felvízi országokból érkező víz mennyiségi korlátozásainak és fokozatosan növekvő, előre nem jelzett vagy nem jelezhető havária-jellegű szennyeződések kivédésére, az ehhez szükséges garanciák szerződésben történő rögzítésére, és a szankciók egyértelmű megfogalmazására. Az egyezmények keretében - a felszíni vizekre kiterjedő megállapodásokon túlmenően - biztosítani kell a határokon átnyúló vízgyűjtő területek felszín alatti ízkészleteinek mennyiségi és minőségi védelmét is. Teljesítenünk kell kötelezettségeinket az alvízi országok vízgazdálkodási és környezetvédelmi érdekeivel öszszefüggésben. Saját vízügyi tevékenységünket e kettős kötelezettségek figyelembevételével kell megszervezni. Vízügyi kapcsolatainkat a Duna-medence országaival egységes külpolitikánkkal összehangoltan szükséges kezelni. Minden körülmények között biztosítani kell a zökkenőmentes és korrekt szakmai együttműködés feltételeit. Azt kell elérnünk, hogy a Duna-medence vízgazdálkodását megalapozó vízügyi kapcsolatok a part menti országok között ne elválasztó, hanem összekapcsoló tényezővé váljanak. A kétoldalú vízgazdálkodási együttműködések mellett az EU irányelveinek megfelelően nagyobb hangsúlyt kell helyezni a teljes vízgyűjtőre vonatkozó együttműködési feladatokra való felkészülésre. A két- és többoldalú vízügyi kapcsolatok építésénél az együttműködés alapegysége a teljes vízgyűjtő legyen. A nemzetközi vízügyi együttműködés legfontosabb alapelveit az EU normák tartalmazzák: a vízkészletek védelmének magas szintje, az elővigyázatosság elve, a megelőző beavatkozások elve, a költséghaszonvizsgálat elve stb.) 3. MAGYARORSZÁG VÍZGAZDÁLKODÁSI POLITIKÁJA MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI, MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI 3.1. A vízgazdálkodási politika megvalósításának feltételei 3.1.1. A tulajdonviszonyok alakulása A vizek, valamint a vízilétesítmények tulajdonviszonyait úgy kell alakítani, hogy a társadalmi érdekegyeztetés lehetőségét, valamint a hatékony működtetés feltételeit érdekeltségi alapon biztosítani lehessen. Fogalmilag el kell különíteni a vizek tulajdonának és a vízi létesítmények tulajdonjogának kérdését. A vízügyi szolgáltatások körét újra kell fogalmazni. Állami tulajdonban csak azok a vizek, folyók, patakok és tavak, illetve vízilétesítmények (főművek) maradjanak, amelyek használatával, fejlesztésével, működtetésével kapcsolatos érdekeltségi körök kiterjedtek és áttételesek (országrészekre, nagyobb tájegységekre kiterjedő hatással vannak). Önkormányzati, társulati tulajdonba kerüljenek a helyileg lehatárolható érdekeltségi körben hasznosuló vizek és vízilétesítmények, valamint a helyi víziközművek, amelyek fenntartásáról és szakszerű működtetéséről az önkormányzatok gondoskodnak. I igyéb tulajdoni formában csak a saját ingatlanon összegyűlt és ott felhasznált felszíni vizek, és a saját célt szolgáló vízilétesítmények legyenek. A tulajdonváltást csak a vízgazdálkodási tevékenységek működőképességének megtartását szem előtt tartva szabad végrehajtani. Ennek során különös figyelmet kell fordítani arra. hogy a kizárólag öntözővizet szolgáltató vízilétesítmények elsősorban a hasznosításukban érdekeltek tulajdonába kerüljenek. Az új tulajdonviszonyok kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a víz használatára számos területen nincs, vagyaiig van alternatív lehetőség. Ezért ezeken a területeken nem engedhető meg, hogy a vízhasználót pusztán anyagi okokból teljesen kizárják a fogyasztásból (ivó-, ökológiai és egészségügyi vízhasználat). Az állami feladatok kijelölésénél tehát erre a körülményre tekintettel kell lenni. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vízgazdálkodási tevékenységek jelentős része nem illeszthető a piacgazdálkodás feltételeihez (így pl. vízkárelhárítás, vízbázis-védelem, vízrajz). Fel kell oldani az állami és önkormányzati viziközmű tulajdonformák közötti különbséget. Szükséges annak a törvényi feltételnek a biztosítása, hogy elindulhasson a közmű üzemeltető szervezetek integrációja. Az állam szüntesse meg a viziközmű szolgáltatás területén a kizárólagos állami tulajdont, s erősítse a szolgáltatással összefüggő közhatalmi, ellenőrző, minőségbiztosító tevékenységét. Meg kell teremteni a fogadó oldali érdekeltséget abban, hogy az új tulajdoni szerkezet a gyakorlatban is megvalósuljon (az önkormányzatok és a társulatok érdekeltsége a nem kizárólagos állami tulajdonú vizek, vizilétesítmények tulajdonba vételében). Ennek gyakorlatban kivitelezhető módja az, hogy valamiféle fokozatosság alapján, a költségvetési lehetőségek függvényében egyszeri jókarba-helyezés után képzelhető csak el a tulajdonba adás, annak érdekében, hogy a művek üzemeltetése és fenntartása a későbbiekben az átvevőknek ne jelentsen elviselhetetlen anyagi terhet és ne tegye lehetetlenné a rendeltetésszerű működtetést. A tulajdoni struktúra gyakorlati átalakításán túl azokon a területeken, ahol az állam tulajdonosként már most sem érintett, azállami szerepvállalás határait szintén egyértelműen meg kell határozni és hosszú távra érvényes stratégiát kell kidolgozni arra vonatkozóan, hogy az állam ezeken a területeken milyen kompenzációs, illetve támogatási módszereket kíván alkalmazni, illetve mely területek azok, ahol az állami szerepvállalás kizárólag a szabályozási eszközökre korlátozódik. Az államnak hosszú távon biztosítania kell a kizárólagos állami tulajdonú létesítmények üzemelésének, karbantartásának megfelelő szinten történő finanszírozásához szükséges forrásokat. Ennek érdekében a vízügyi ágazatnak törekednie kell arra, hogy az államháztartás rendszerébe, illetve a költségvetés készítés mechanizmusába bele kerüljenek az ágazati finanszírozást megfelelően biztosító mechanizmusok, illetve - a már jelenleg is meglévő kormányzati szándéknak megfelelően - a vízkárelhárítás elkülönített tartalékai fejezeti szinten kerüljenek biztosításra. A vízgazdálkodás valamennyi területén ki kell dolgozni azt a konzekvens jogi és közgazdasági szabályozó rendszert, amely az állampolgárokat és a gazdálkodó egységeket a megfogalmazott és elfogadott célok végrehajtására ösztönzi, azaz az egyéni és a közösségi érdekek minél nagyobb mértékű egybeesésének biztosítását. 3.1.2. A feladatok megoszlása a) Állami feladatok A kizárólagosan állami felelősségi körbe tartozó feladatokat a központi költségvetésből kell finanszírozni Ugyanakkor meg kell teremteni a feltételeket ahhoz is, hogy az érdekeltek érdekeltségük arányában, és a mielőbbi megvalósíthatóság elősegítésére hozzájáruljanak a feladatok ellátásához. Az egyéb vízgazdálkodási feladatok ellátásának költségeit az azokban érdekelteknek kell viselniük. Ez azokra a tevékenységekre is vonatkozik, amelyeket az érintettek nem önként, hanem állami kötelezésre látnak el. Az ilyen vízgazdálkodási feladatok ellátását az államnak cél- és címzett támogatással, pályázat útján, esetleg normatív alapon, de mindenképpen kiszámíthatóan és nyilvánosan kell támogatni. Ezeket a támogatásokat a vízgazdálkodási poli9
