Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
-a gazdasági és szociális helyzet és a kiegyensúlyozott fejlődés szempontjainak figyelembe vétele,- a nemzetközi együttműködés,- a szubszidiaritás (a megfelelő döntési szint kiválasztása). A fenntartható fejlődés követelménye nélkülözhetetlenné teszi az integrált vízgazdálkodás megvalósítását, mely feltételezi a speciális vízgazdálkodási feladatrendszert végrehajtó egységes szervezet felállítását. 2.3. Az egyes szakterületeken kitűzött célok 2.3.1. A vizek hasznosításának területén Folytatni kell a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátásának programját és azt rövid távon be kell fejezni. Az EU ajánlásaival összhangban álló cél a lakosság 98-99 %-ának vezetékes ivóvízzel történő ellátása. Az önkormányzatok természeti adottságaiktól függően eltérő mértékben és módon férhetnek hozzá a számukra létfontosságú vízkészletekhez. Az esetenként igen jelentős gazdasági kihatású különbözőség ésszerű kiegyenlítését - a társadalmi igazságosság jegyében - az államnak elő kell segítenie. A szolgáltatott ivóvíz minőségének el kell érnie az európai normákkal egyező értéket. Ezzel összefüggésben gondoskodni kell a vízbázisok védelméről, folytatva az ezen a téren az elmúlt években megkezdett vízbázisvédelmi munkát. Az üzemelő vízbázisok védelmi terveinek elkészítése állami, a végrehajtás pedig önkormányzati feladat, amelyet az állam anyagilag is támogat. A távlati vízbázisok kijelölése és biztonságba helyezése, a tulajdonában levő vízbázisok védelme az állam feladata. A távlati vízbázisoknál az önkormányzati felelősség akkor kezdődik, amikor a távlati vízbázist megkapták hasznosításra. A már üzemelő vízbázisok biztonságban tartásához - a használat arányában - a mindenkori használóknak kell hozzájárulniuk, a már kialakított vízbázisvédelem folyamatos működtetésének költségeit be kell építeni a szolgáltatás díjába. Fokozott védelmet igényelnek a kiemelten értékes parti szűrésű és karsztvíz-készletek. Az EU-normák és határidők ajánlásaival összhangban el kell érni, hogy a közmű-ollót szűkítő fejlesztésekkel a szakszerű szennyvízelhelyezést nyújtó szolgáltatással ellátott lakosság aránya 85-87 %, ezen belül a közműves szennyvízelvezetéssel és szennyvíztisztítással ellátott lakosság aránya legalább 65-67 % legyen. Ki kell mondani, hogy a helyi ellátást szolgáló állami viziközműveket az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben foglaltaknak megfelelően önkormányzati tulajdonba kell adni. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításával rögzíteni kell, hogy nem csak a lakosság egészséges ivóvízellátásáról, hanem a lakossági szennyvizek elvezetésérőltisztításáról való gondoskodás is kötelezően ellátandó önkormányzati feladat (legalábbis a 2.000 lakos-egyenérték felett, megfelelően az EU elvárásoknak), aminek a végrehajtását az állam különböző módon segítheti. A szolgáltatás műszaki követelményei egységesek és emiatt a szolgáltató létesítmények egységes megítélése elengedhetetlen. Az üzemeltetés biztonsága és szakszerűsége miatt kiemelt fontosságú a viziközmű szolgáltatás integrációja. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénnyel összhangban egységesíteni szükséges a hazai vízellátás-szennyvízcsatornázás tulajdonosi rendszerét. Ezért az 1991. évi XXXIII. tv. módosításával az állami tulajdonban lévő forgalomképtelen viziközműlétesítményeket korlátozott forgalomképességűnek kell minősíteni. Az ipari vízgazdálkodás jogi szabályozását sürgősen rendezni kell. Az ipar és területfejlesztés vízgazdálkodási feltételeinek folyamatos biztosítása érdekében a megfelelő állami támogatási rendszerek kidolgozása szükséges. A viziközmű szolgáltatás díjainak és a szolgáltatás minőségének ellenőrzésére, az állam közhatalmi jogainak gyakorlása érdekében és az Európai Unió elvárásainak megfelelően létre kell hozni a kontroll szervezeteket. 2.3.2. A vízkárelhárítás területén A vízkárelhárítás a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a víz többlete és hiánya elleni szervezett tevékenység. Ennek megfelelően a vízkárelhárítás szakterületeinek tevékenység és feladat súlypontjait az alábbiak szerint lehet kijelölni. a) Árvízvédelem és árvízvédekezés területén Tovább kell folytatni a jelenleg 60 %-ban kiépített árvízvédelmi rendszerek előírások szerinti, mértékadó terhelésnek megfelelő fejlesztését. A korábban meghirdetett és folyamatosan végzett, lokálisan gyenge szakaszok megerősítésén túl a térségi fejlesztések projekt-jellegű megvalósítását kell előtérbe helyezni és a Felső- Tisza illetve a Körös-völgyi projekt után a Duna-völgyi, majd a Közép-Tisza fejlesztési projektekkel kell a védelmi rendszer 75 %-os kiépítettségét megteremteni 2006-ra. Az árvízvédelmi rendszerek védelmi biztonságának erősítése mellett a folyami nagyműtárgyak rekonstrukcióját (a térségi vízgazdálkodási feladatok feltételeinek javítása érdekében is) kiemelten kell kezelni és az eddigi forrásoknál nagyobb összegű támogatások mellett felgyorsítani. El kell érni, hogy ahol a folyami duzzasztók energia-termelő egységekkel egészültek ki, kerüljenek a vízügy tulajdoni jogkörébe, hogy a termelt eredmény a vízgazdálkodási rendszerek fenntartására és működtetésére legyen felhasználható, illetve a területfejlesztés vízgazdálkodási feladatainak legyen forrása. Az árvízvédelmi töltéseken a kerékpárút-hálózat kiépítését mindenhol el kell végezni, az így létesült, egymással természetes kapcsolatban levő 4.200 km kerékpárút legyen az ökoturizmus része és a gátőrházak, védelmi központok e turistaútvonal szállás, orvosi és egyéb segélynyújtási, tájékoztatási és ellátási központjaiként legyenek képesek működni. Az árvízvédelmi feladatokat a vízügyi szolgálatnak egyre inkább irányítani, vezényelni kell. A tényleges (operatív) védekezés feladatainak ellátására az ABKSZ Kht. mintájára, regionális osztagokat (kb. további három-négyet) kell szervezni, amelyek túl azon, hogy a védekezési feladatokat képesek ellátni, egyre inkább meg kell feleljenek az adott térség (vízgyűjtő) vízkárelhárítási, fenntartási, üzemeltetési és fejlesztési feladatainak ellátására is, ideértve a társulatok és az önkormányzatok által kezelt egyes műveket is. Ez a konstrukció, túl azon, hogy műszakilag egységes szemléletű és így racionális és költségtakarékos létesítmény-kezelést jelent, erőforrás (állam, önkormányzat, társulat) összpontosítást tesz lehetővé. Ezek a szervezetek ugyanakkor az EU csatlakozás idején, illetve azt követően az európai országok bármelyikében kialakuló védekezési feladatnál jól alkalmazhatók lennének. Ezt a készségünket a lengyel, a cseh, a német és a holland árvíz-védekezési tapasztalatok alapján bátran ajánlhatjuk az EU országok figyelmébe. Az árvízvédelmi rendszerek kiépítésénél a kockázatelemzés befejezésével fel kell készülni a majdani európai hitelek felvételének pályázat útján történő elnyerésére. b) Síkvidéki vízrendezés A síkvidéki vízrendezés legfontosabb feladata a törvény szelleméből következő tulajdonváltás és az ebből adódó feladatmegosztás következetes végrehajtása. Tovább kell keresni az állami és a helyi vízgazdálkodási feladatok lehatárolásának optimumát. A nem állami feladatokhoz tartozó létesítményeket és vizeket a helyileg érdekeltek tulajdonába kell adni és ennek mentén létre kell hozni az új típusú társulatokat, amelyek immár nem állami, hanem helyi vízgazdálkodási feladatokat látnak el, de meg kell tartani, sőt fokozni kell a társulatok törvény adta jogosítványait (kényszertagság, céltársulás, érdekeltségi hozzájárulás kivetése stb.). Ezen új típusú társulatok működésében fokozni kell az önkormányzatok szerepét, esetleg éppen az önkormányzatiság (önálló hatalmi ág; adóztatási jog, helyi demokrácia) bázisán a képviseleti jog erősítésével kell a társulatokat létrehozni. A tulajdon, a tulajdonhoz kötött feladat és az ahhoz csatlakozó, helyileg meghatározott érdekeltségi hozzájárulás (mint helyi adó) beszedésével az állami és a helyi vízgazdálkodási feladatellátás egyensúlya megteremthető. Az államnak a kizárólagos állami tulajdonban maradó (pillanatnyinál lényegesen szűkebb körű) létesítményhalmaz fenntartását, üzemeltetését és fejlesztését a vízügyi igazgatóságok irányítása, de a már említett - regionális feladatot ellátó - közhasznú társaságok igénybevétele mellett kell megvalósítani. Az államnak a vízrendezés esetében a rekonstrukcióra kell koncentrálnia. Fontos a kettősműködésű rendszerek fejlesztése, a víz 7
