Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 1. szám
Egy táj átalakulása Dóka Klára: A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században c. könyvéről Dóka fűára A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19.században {Egy táj átufokittósa) Dr. Dóka Klára - a vízgazdálkodás történetének és a honismeret lelkes kutatóinak örömére - gyakran vissza-visszatér tudományos vizsgálódásainak egykori vadászterületére. Egy ilyen „visszaruccanásnak” köszönhető legújabb kötete is, amely egy régi hiányt pótolva mutatja be, milyen változatos forrásanyag áll mindannyiunk rendelkezésére a hazai levéltárakban. Az egyik ilyen forrásmunka például 1823-ból származó „Vízrajzi Értekezésbe a Körösök vidékéről, amelyet 1985-ben a Kőrös vidéki Vízügyi Igazgatóság jelentetett meg reprezentatív formában, s amelynek bevezető tanulmányát éppen Dóka Klára írta. Az adott régió természeti viszonyainak alakulásával, vízügyeinek történetével már a múlt század jeles mérnöke Gallacz János is behatóan foglalkozott, de ő a „Monográfia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről“ című művében elsősorban a vízrendező társulatok által elvégzett szabályozási munkák műszaki szempontjait figyelembe véve vizsgálta a történéseket. Dóka Kláránál a hangsúly az eseményekre tevődik, ahol a legfőbb rendező elv a kronológia. S, hogy a „helyi időszámítás“-sal az országos léptéket se téveszthesse az olvasó szem elől, arról a könyv végén egy párhuzamos időrendi öszszeállítás gondoskodik. De ne ugorjunk még a végére, hanem tekintsük át a lényegesebb fejezeteket! A könyv viszonylag röviden intézi el Körös-Berettyó völgy kialakulását és természeti viszonyait, valamint a vidék középkori történetét. Joggal, hiszen ez a téma más szerzők műveiben részletesen kifejtett, itt elegendő volt csak a leglényegesebbnek tartott adatokra és tényekre utalni. Sokkal izgalmasabbak azok a levéltári kutatásokból származó idézetek, amelyek az időről-időre kiöntő vizek mellett élő nép árvízi panaszait, illetve az ugyanezen vizek haszonvételéből élők hálaszövegeit fogták csokorba a szabályozások előtti gazdálkodást bemutató fejezetben. A megyei törvényhatóságok 1744-ben vették kézbe a vízszabályozási munkákat, de alig több mint hat évtized alatt vajmi kevés haladást tudtak elérni. A szerző ezt az érintett megyék közötti érdekellentétek minden kezdeményezést elsorvasztó következményének tudja be „Bihar és Békés megye ellentétei akadályozták az eredményesen induló kis-sárréti munkákat, négy érdekelt megye vitatkozott azon, ki és hogyan kezdje a Berettyó szabályozását... „stb. Ebben a helyzetben a kormányzat nagy reményeket fűzött a királyi biztosi intézményhez, s a tudós hadmérnököt, báró Vay Miklóst nevezték ki a Körösök szabályozásának élére. A királyi biztos sikereket ért el elsősorban a környezetet rongáló vízimalmok elbontatásával, ill. a tervszerű vízrajzi felvételek megindításával, de a vízszabályozásokkal kapcsolatban ő is csak néhány kisebb jelentőségű csatomaásásig és töltésépítésig jutott el. A könyv részletesebben foglalkozik Huszár Mátyás vízrajzi felméréseivel és az 1824-1836 között elvégzett szabályozási munkákkal. Kevéssé ismert adatok jelennek meg ezeken az oldalakon a Körös-Berettyó vidék vízi munkáinak egyik méltatlanul háttérbe szoruló mérnökéről, Vargha Jánosról, akinek tevékenysége sokban hozzájárult ahhoz, hogy utódai - és itt elsősorban Bodoky Károlyra gondolhatunk - kedvezőbb feltételek között végezhessék országépítő munkájukat. Bodoky 1850-1861 között az ország talán legbonyolultabb vízrendszerének szabályozását tudta sikeresen befejezni. Az ezt követő időszakban nemcsak az árvizek, hanem a század legsúlyosabb aszálykatasztrófája és a belvizek megjelenése adott új meg új feladatokat a kor vízmémöki praxisának. További fordulópontot jelentett a hazai vízszabályozások történetében a pusztító szegedi árvíz. 1879 után nemcsak a Tisza szabályozásában vette kezdetét a korrekció, hanem az ármentesítő társulatok szervezeti rendjében is jelentős változásokat hajtottak végre. A századfordulóig terjedő időszakban az érdekeltségi területek átrendeződésével jött létre a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulat, a régióban folyó vízimunkák és árvédekezés egyik legfontosabb szervezete. Dóka Klára a szabályozások eredményét összefoglalva az egyik legfontosabb tényre hívja fel az olvasók figyelmét: „A Körösszabályozást a szakirodalom az egyik legsikeresebb vízimunkálatként tartja számon. Az 1879-re érdemben lezárult munkát 1895- re eredményesen meg tudták szilárdítani, és kisebb fejlesztéseken kívül érdemi beavatkozásra nem volt szükség.“ A könyv nagy erénye, hogy nem elégszik meg az események részletes ismertetésével, hanem elemzi a természetalakító munkák hatását az érintett régió mezőgazdaságának fejlődésére. Számos táblázat és összehasonlító adat áll a kérdésben mélyebb összefüggéseket kutatók rendelkezésére. Igen jó gondolat volt a szerzőtől, hogy a kötet mellékletében az 1451-1886 között született, de napjainkban nehezen hozzáférhető, forrásértékű leírásokat közli Janus Pannoniustól Márki Sándorig a Körösök és a Berettyó vidékéről. További erénye a kiadványnak, hogy a könyvben szereplő mérnökök - másutt nem publikált - rövid életrajzi adatait is közli. Kár, hogy a mérnöki névsorhoz nem tartozik egy mutató, hogy annak segítségével az illető tevékenysége visszakereshető legyen a könyv lapjain. Ha már a kritikánál tartunk, még néhány észrevétel! Éppen azért, mert a kitűnő munkát már régen várta a szakmai közvélemény, s a kötet sok szempontból példaként állítható a hasonló célú kiadványok szerzői elé, néhány apróbb hibára fel kell hívni a mindenkori szerkesztők figyelmét. Másutt is lehet tapasztalni, de ott sem szerencsés az a gyakorlat, amely - megnehezítve az olvasó helyzetét - a levéltári és irodalmi forrásokat fejezetenként mindannyiszor újraszámozva adja meg a könyv végén. Másik, szintén zavaró megoldás az, amikor az egyes területeket négyzetkilométerben, helyenként holdban, vagy hektárban adja meg a szerző. Ugyancsak kár, hogy az egyébként nem túl jó nyomdatechnikával készített illusztrációk nem a szöveg között, hanem a könyv végén találhatók. A laikus olvasók tájékozódását könnyítette volna meg az is, ha a sok földrajzi név dzsungelében szövegközi térképvázlatok segítettek volna eligazodni. De ne legyünk telhetetlenek! Dóka Klára munkája olyan könyvet eredményezett, amelyet általában nem egy ültő helyében olvas el az ember, hanem részletekben. Az ilyen könyvet az ember a háta mögötti könyvespolcon tartja, hogy mindig leemelhesse, ha szüksége van rá. A kötetet a Közlemények Békés megye és környéke történetéből sorozatban a Békés Megyei Levéltár jelentette meg. Fejér László 20
