Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 5. szám
Megtalálható itt a Budapesti Állami Gépgyárban 1928-ban készült Cseréstói Lokomobil, amelyet a szivattyú meghajtására alkalmaztak, továbbá a kazán tápvíz szivattyú, amellyel a Lokomobil kazánjának vízzel történő feltöltését végezték. JMC-130-as és JMD-160-as típusú Ganz-Jendrassik féle motorok a szivattyúk meghajtását szolgálták. Az állványos fúrógép és az esztergagép, a Bécsi Schuchardt and Schütte cég gyártmánya, mind nélkülözhetetlenek voltak a szivattyútelep karbantartási feladatainak ellátásához. De nem csak a szivattyútelepeken alkalmazott gépek láthatóak itt. Kiállításra kerültek az árvízvédekezések idején használt bontó- fúrókalapácsok, PZ-típusú szádlemezhúzó gép, a védelmi osztag kivonulása esetén használatos tábori konyha. Találkozunk a földmérés eszközeivel, kézi szerszámokkal, a világítás célját szolgáló hatalmas árvédelmi petróleum fáklyával, sőt a síneken mozgó csillével is, amellyel a szenet szállították át a szivattyúk épületének pincéjébe. A kiállítást színesíti az épület egyik sarkában berendezett gátőri szoba. A falakon korabeli átnézeti helyszínrajz, árvizes telefonkészülék, valamint az árvízvédelmi anyagokról és a segédszemélyzetről kimutatás láthatók. A kiállításra került tárgyakról rövid ismertető áll rendelkezésre a technikai alkotások tanulmányozásának segítése érdekében. A leírásokhoz segítséget nyújtottak a régi szakkönyvek tájékoztatói, a nyugdíjas kollégák elbeszélései. A megnyitó napját követően a múzeumi kiállítóhely az ipari műemlék szivattyúteleppel együtt állandó nyitva tartással várja az érdeklődőket, akik érdekes és hasznos ismeretet meríthetnek az elődeink által alkalmazott technikából. Némethné Tóth Katalin Iskolai névadó ünnepség Tiborszálláson A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiborszállás Község Önkormányzata 1998. augusztus 30-án iskolai névadó ünnepséget rendezett. A község általános iskolája Péchv László nevét vette fel. Az 1860-ban a Szatmár vármegyei Dobrács-Apátin született Péchy László az idén száz esztendeje megalakított Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat első igazgató-főmérnöke volt. Műszaki tanulmányait a zürichi műegyetemen végezte. A társulat igazgató-főmérnökeként fő célkitűzéseinek tekintette:- az Ecsedi-lápot tápláló külvizek levezetését a szabályozott Krasznán át a Tiszába,- a térség belvizeinek bevezetését a Szamosba, illetve a Krasznába,- a Kraszna és a Szamos mentén árvízvédelmi töltések építését. A társulat élén 37 éven át végzett kimagasló munkáját kormányzati szinten is elismerték. A trianoni békeszerződés után Papos községben telepedett le. 50 esztendei szolgálat után vonult nyugállományba. 1948 telén, 88 éves korában hunyt el. Az iskola falán elhelyezett emléktáblát dr. Hajós Béla vízügyi helyettes államtitkár avatta fel. Vízi szállítás a Körösökön? A BÉKÉSCSABA-BÉKÉS KÖZÖTTI ÉLŐVÍZ-CSATORNA HAJÓZHATÓVÁ TÉTELÉNEK KÍSÉRLETE AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉN A magyar országgyűlés által elfogadott és törvényerőre emelt 1937. évi XX. törvénycikkben elhatározták a Hármas-Körösön egy vízlépcső építését. Ez Mezőtúr határában, Békésszentandrás közelében épült fel és a folyó felső szakaszát az alsóhoz képest 4,5 m magasra duzzasztva, a Hármas- Köröst teljes hosszában, a Sebes-Köröst Körösladányig, a Kettős-Köröst pedig Békésig tette hajózhatóvá. Már évek óta folyt a békésszentandrási duzzasztómű építése, amikor a Békéscsabai Kisgazdák Egyletének azon tagjai, akik 1933. augusztus 29-30-án az úgynevezett „Széchenyi István emlékhajó-úton” részt vettek, rádöbbentek arra, hogy ez a tény a békéscsabai gazdatársadalom részére azt jelenti, hogy Békés nagyközség gazdái jelentős előnyhöz jutnak azáltal, hogy Békés a Körös-folyó hajózható szakaszának felső végállomása. Ez az előny egyrészt szállítási költségben realizálódik, másrészt a hajóút végállomása miatt rakodók, tárházak és adminisztrációs irodák megépítése miatt maga a község is gyarapodik. Ezért azt javasolták, hogy a Békés-Békéscsaba közötti mintegy 12 km hoszszú folyamszakaszt tegyék hajózhatóvá, hogy a fent felsorolt előnyök Békéscsaba lakosságát és gazdatársadalmát gazdagítsák. Békéscsaba polgármesterének, vitéz Jánossy Gyula kormányfőtanácsosnak segítségével a M. Kir. Országos Öntözésügyi Hivatalhoz fordultak levéllel és megkérdezték, hogy a fenti terv kivitelezhető-e ? Az Öntözésügyi Hivatal válasza - amely 1938 decemberében kelt - rövid, de szakszerű volt. Utaltak rá, hogy a törvény csak egy vízlépcső megépítésére adta meg a felhatalmazást. A Békés feletti Kőrös-szakasz az Élővíz-csatornával együtt csak egy újabb vízlépcső megépítése után lenne bekapcsolható a hajózásba, melynek létesítése több millió pengőbe kerülne. Ennek megépítésére jelenleg nincs pénze a kormánynak, így megvalósítására a belátható időn belül nem kerülhet sor. Egy év múlva ismét napirendre került a kérdés - feltehetőleg választási ígéretként hangozhatott el. Jánossy polgármester a Békéscsabai Kisgazdák Egyesületében nagyszabású beszéd keretében ismét felvetette a tervet és most a földművelésügyi miniszterhez fordult segítségért. Gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter válasza is elutasító volt. Az utókor már tudja, hogy nem kellett félni a békéscsabai gazdáknak, hogy a békési gazdák nagyobb előnyben részesülnek azzal a ténnyel, hogy náluk lesz a hajózható Körös felső végállomása. Folyt ugyan gabonaszállítás a Körösökön, de az nem ért el olyan méreteket, hogy komoly konkurenciát jelentett volna a tengelyen történő szállításnak. A későbbi években pedig szinte teljesen el is sorvadt a vízi szállítás a Körösökön. Ugyanakkor el kell mondanunk, hogy a választási kortesfogástól függetlenül mind a Békéscsabai Kisgazda Egyletnek, mind Jánossy Gyula polgármesternek ez olyan ötlete volt, amelyet még a mai viszonyok között is át kellene gondolni - legalább ismét egy szakértői vizsgálat erejéig, mint ahogy az egész vízi szállítás problémája újragondolást érdemelne. Dr. Tolnay Gábor 18
