Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 5. szám
A rendezvénysorozat második napján a Nagyecsedi Művelődési Központban nagy sikerrel szerepeltek a népi táncosok. Este a második legnagyobb lápi településen, Tyúkodon hangzottak el előadások, végül a rendezvénysorozat harmadik napja a sportvetélkedésé volt Tyúkodon, ahol a futball aratta a legnagyobb sikert. A rendezvények bemutatták a múlt emlékeit és felvillantották a kialakult körülmények közötti életmód fejlesztésének irányait, emléket állítva ezzel a száz évvel ezelőtt befejezett nagy műszaki alkotásnak. Külön öröm volt a szervezők számára, hogy a hazai tizenhét önkormányzaton kívül négy romániai önkormányzat (Börvely, Kaplony, Kálmánd és Batíz) is aktív résztvevője volt a rendezvényeknek. Bízom benne, hogy a Lápi Napok folytatása következik... Lőrinci Károly A XIX. sz. vége volt az az időszak, amikor az Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamosbalparti Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat munkatársainak és Péchy László igazgató-főmérnöknek köszönhetően megkezdődtek az Ecsedi-láp lecsapolásának munkálatai. Munkaprogramjuk fő célja az volt, hogy a lápot tápláló külvizeket és a lehulló csapadék által belvizet képező vizet megfelelő csatornahálózattal a Szamosba illetve a Krasznába vezessék. A levezetésre kedvező esetben lehetőség volt gravitációs úton a zsilipeken át, de mivel a belvizes időszakok legtöbbször egybeestek az árhullámokkal, a zsilipeket zárva kellett tartani. Ezért szükség volt egy szivattyútelep megépítésére, melyre 1914-ben került sor Nagyecseden. A vízszintes tengelyű centrifugál szivatytyúkat a „Ganz és Társa Danubius” cégtől szerezték be. A gőzüzemű szivattyútelep és a hozzá tartozó széntároló épületének tervezésével és kivitelezésével az olasz származású Lenarduzzi Jánost bízták meg. A főépület tömör téglafalból épült, rá szegmens-íves acélrácsos tartó került. A széntároló épületét is hasonló kivitelezésben készítette a tervező. Abban az időben gyakoriak voltak a nagy belmagasságú fából épített csűrök, így jól beleillett a környezetbe a kőlábazatra épült deszka oldalborítású épület. A tetőszerkezetet szintén szegmensíves rácsos tartó díszíti fából. A ma is kifogástalan eredeti állapotban lévő épület adott otthont az 1998. szeptember 11-én felavatott Vízügyi-Technikatörténeti Múzeumnak, ahol összesen 30 db, korábban vízügyes szolgálatban álló esz-köz- és gép került kiállításra. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság már korábban is foglalkozott a gondolattal, hogy a működési területén elfekvő, ma már muzeális értékű gépeket összegyűjtse. A nagyecsedi, 1994-től Péchy László nevét viselő szivattyútelep mellett, kihasználatlanul állt a széntároló épülete. Már rég nem töltötte be rendeltetésszerű funkcióját. így vette kezdetét az az összehangolt munkafolyamat, amelynek eredménye ez a szakmai kiállítás lett. Az épület műgyanta burkolatát az ISOBAU Rt. készítette térítésmentesen, adományként. Az Igazgatóság Műszaki Biztonsági Szolgálatának dolgozói gyűjtötték össze és javították ki a régi gépeket. Az 1998. szeptember 11—13. között megrendezett Ecsedi-lápi Napok rendezvénysorozatba így a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság is bekapcsolódhatott. A rendezvény első napján a szakmai konferenciát követően dr. Váradi József a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Vízkárelhárítási Főosztály vezetője mondott avató beszédet és nyitotta meg a vendégkönyvet, melybe a meghívott vendégek is örömmel írták be véleményüket. A gyűjtemény megkapta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának működési engedélyét - „múzeumi kiállítóhely” besorolást nyerve. 17
