Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 5. szám

mel, jó teljesítménnyel dolgozott. Elég volt Csanádon, Sükösdön szólni egy embernek, és másnap hajnalban mindenki a helyén volt, indult az üzem. A dolgozók kerékpárral és gyalog jártak (5-8 km), vagy a helyszínen aludtak.

Az édesapja fó'gépészi tevékenységét folytató Kákonyi Tivadar őriz a Kákonyi Sándor által vezetett napszámos naplókból néhányat (1934- től), amelyek rögzítik a végzett munkát, a résztvevőket, munkabérüket. Ez a kordokumentum - emlékezésekkel, egyéb iratokkal együtt - részletes (történeti-, szociológiai, szociográfiai) feldolgozást érdemel.

A szivattyúk üzembiztonsága, a telep rendezettsége minden igényt kielégített. Az üzemelést követően hetekig tartott a karbantartás, egyben az újbóli üzemindulás előkészítése. így: a gépek ellenőrzése, tömítése, szelepek javítása, cseréje, a sok hamu, pernye, salak kihordása vödrökkel, a kazánok kimosása, vízkőtelenítése, a gépek, rézcsövek, csapok fényezése, a fekete részek átfestése, a használt olaj összegyűjtése, átszúrásé, a kiszedett salak, hínár, nád eltakarítása, a széntárolóban a szén prizmázása, a keramitkövekkel burkolt padló tisztítása stb.

Fűtésre legtöbbször Komló (esetenként Tata, Salgótarján) jó minőségű szenét használták. Zömét uszállyal szállították a Dunán, majd bérfuvarozók lovas kocsival hordták a telepre, a kazánokhoz pedig talicskázták. 1955-ben beton aljzatú és falú, több tálcás, 300 q befogadására alkalmas széntároló épült.

Gondos alaposság, hozzáértő, begyakorolt kezelés, lelkiismeretesség, mintaszerű, kifogástalan karbantartás, rend, fegyelem, pontosság, jó emberi légkör jellemezte a telep életét. Minden rendellenességet időben észleltek, a szükséges korrekciókat folyamatosan hajtották végre. Kákonyi pl. olyan finom munkát, mint a gőzszabályzó tolattyúk vésése, majd becsiszolása és utánaállítása - balkezes lévén - könnyebben, nagy pontossággal végezte.

Évtizedek elmúltával is felidéződnek az ékszerdobozhoz hasonló gépház belső archaikus gépei, csodálatosan csillogó rézcsövei-csapjai, a gépek halk moraja, a kazánok tüze, a sárga, fénylő keramit padozat, a kémény testközelsége, az örvénylő víz, a ficánkoló halak, a kemény munkát végző szorgos emberek.

A telep környezete, az őrház, az évszázados tölgyek, a gyümölcsös, a Duna és Gemenc közvetlen látványa állandóan vonzotta az érdeklődőket, a látogatókat. A szivattyúzások hangulatos epizódja a halfogás volt. A nyomó oldalon a csonkok fölé kikötött csónakba volt olyan nap - ha a vízállás megfelelő szintje és a hal ívás egybe esett - hogy a felfelé örvénylő víz hatására több kiló hal is beugrott. Azokat a hínárszedők könnyen begyűjthették, és így lett a főtt vagy sült hal a munkások kedvelt, ingyen eledele.

A gépésznek saját fogyasztásra halászati joga volt a tóra. Ennek ellentételezéseként az ő feladata volt legtöbbször a rangos vendégek számára a halfőzés. Kákonyi Sándor a 30-as évek elejétől a halételek elkészítésében igen nagy gyakorlatra tett szert. Közel negyven éves, igényesen végzett főgépészi munkája mellett a halfőzés rangos, ismert és elismert mestere is volt.

13