Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
A vízforgalmi vizsgálatok tapasztalatai A vízforgalmi vizsgálatok, a készlet-állapotértékelés és a regionális vízgazdálkodási tervezés feladatainak összefüggései A vízgazdálkodási helyzetértékelés és a vízkészletek állapotvizsgálata, illetve a regionális vízgazdálkodási tervezés kapcsán 1997- ben három, látszólag különálló, de valójában egymással szerves kapcsolatba rendezendő' tevékenység megkezdésére, illetve részbeni végrehajtására került sor. A néhány éve a VTTUKI által végzett országos vízkészlet-állapotértékelés munkájának megalapozottabbá tétele érdekében - a vízügyi igazgatóságok (VÍZIG) közreműködésével - sor került a VIZIG-ek által saját működési területükre végzendő készlet-állapotértékelési tevékenység módszertani megalapozására, illetve az erre alapozott országos készlet-állapotértékelési munka kapcsolatrendszerének meghatározására. Egyidejűleg 5 vízgyűjtő tervezését kezdeményeztük az ún. regionális vízgazdálkodási tervezési program keretében a korábban kialakított irányelv alapján, s emellett 2 folyamatban lévő terv során igyekeztünk biztosítani az irányelvek alkalmazását. A regionális vízgazdálkodási tervezési tevékenység megalapozásához célszerű és szükségszerű volt az 1997-98. évekre tervezésre kijelölt vízgyűjtők vízforgalmi (vízháztartási) vizsgálatának előzetes elvégzése. E tevékenység szakmai egyöntetűségének biztosítására az 1996-ban a VITUKI és a VIZIG-ek együttműködésével készített Útmutató szolgált. A VIZIG-ek által végzendő készlet-állapotértékelési tevékenység módszertani megalapozása ebben az évben még folytatódik, s ugyancsak folyamatban vannak még a regionális vízgazdálkodás-tervezési munkák is. így jelenleg az elkészült vízforgalmi vizsgálatok, valamint az útmutató alkalmazhatóságának tapasztalatai értékelhetők. Kezdve ez utóbbival - az útmutató alkalmazhatóságával - mind a felhasználók, mind az értékelést végzők úgy ítélték meg, hogy az útmutató tartalmi ajánlásai sokkal szélesebb vizsgálati körre terjednek ki, mint ahogy azt általában egy „klasszikus” vízforgalmi vizsgálat indokolná. Azaz az útmutató a vízforgalmi vizsgálatoknál részletesebb feldolgozás, egy un. vízgyűjtő-feltárási vizsgálat segédleteként is használható. Ezt nem az útmutató bírálataként, hanem annak alkalmazási lehetőségei pontosított értelmezéseként kell rögzíteni. A tágabb értelmezhetőségből adódóan természetesen különböző mélységű, kidolgozottságú munkák készültek. Ennek ellenére általánosan megállapítható volt, hogy valamennyi feldolgozás az adott vízgyűjtő regionális vízgazdálkodási tervéhez a meghatározó vízgazdálkodási körülményeket és összefüggéseket a kellő, illetve a lehetséges részletességgel tárta fel. Elfogadva azt az érvet, hogy a részletesebb, vízgyűjtő-feltárási vizsgálat hatékonyabban támogatja a regionális vízgazdálkodási tervek készítését, egyes munkák esetében kisebb utólagos kiegészítés vált szükségessé, elsősorban a vízkárelhárítási szakágazat, illetve a vízminőségi kérdések vonatkozásában. Általános tapasztalat, hogy míg a felszíni vizek vonatkozásában a vízháztartási elemek kapcsolati rendszere - tudva a párolgás meghatározásának bizonytalanságait - ismert, elfogadott módszertan alapján jól kezelhető, addig a felszín alatti vizek esetében - az adatok, információk nagy mennyisége ellenére - általában nincsenek kidolgozott értékelési eljárások, hiányoznak a feldolgozói szoftverek. Részben ennek is következménye az a tény is, hogy a vízgyűjtők felszíni és felszín alatti vizei vízforgalmának együttes értékelése a későbbiekben is inkább még csak lokálisan, egy-egy kisebb, jobban feltárt térség (mintaterület) vonatkozásában tervezhető. Ugyancsak általános tapasztalat, hogy a jelentős mértékű adat- és információ feltárás mellett a következtetések levonása, a megállapítások megfogalmazása a tanulmányokban nem nyert arányos mértéket. Feltétlen szólni kell arról is, hogy a tanulmányok kidolgozói lényegében minden erre szolgáló tervezői, kutatói tapasztalat, „előélet” nélkül készítették el a feldolgozásokat. A '60- as években rendszeres tevékenységgé fejlesztett hidrológiai feldolgozások, valamint a vízgyűjtő fejlesztési tervek készítése - számos okkal magyarázhatóan - a '80-as évek közepére szinte teljesen megszűnt. S az ilyen munkákban korábban jártasságot szerzett szakembereink zöme ma nem tagja az aktív szolgálatnak. így a jelenleg készült tanulmányok azért is úttörő munkának tekinthetők, mert annak idején a korábban ki-alakított gyakorlat szempontjából lényegében nem történt meg a stafétabot átadása. E nehézségek feloldása érdekében célszerűnek látszik, egyrészt a szerzők tapasztalatainak - szakmai konzultációkon történő - kicserélése, hasznosítása, másrészt, a későbbi munkákba szükség szerint kutató kapacitás (intézmény) bevonása. Személyi alkalmasságot, létszám kérdéseket érintve meg kell állapítani, hogy az igazgatóságok vízgazdálkodási osztályai az utóbbi években olyan országos jelentőségű, kormányhatározatokkal erősített feladatokkal lettek megterhelve, melyeket az egységek szakmai követelményrendszere eredetileg nem tartalmazott. így a vízforgalmi (vízgyűjtő feltárási) vizsgálatok végzése, illetve a regionális tervezéssel kapcsolatos megbízói, koordinációs feladatok olyan túlmunkaként kerültek végrehajtásra, mely egyes igazgatóságokon már felvetette a létszám bővítés szükségességét. Várhatóan a vízkészlet-állapotértékelési feladatoknak (melyet a vonatkozó törvényi és kormányzati szabályozás állami alap-feladatként rögzít) az éves munkarendbe illesztése valamenynyi igazgatóságnál elkerülhetetlenül szervezési, illetve létszámfejlesztési problémákat okoz, s ennek kezelésével a központi irányítás szintjén is számolni kell. Sajátos tapasztalatokkal szolgált két olyan vízgyűjtő (a Zagyva-Tarna, illetve a Balaton) feldolgozása, melyek három-három igazgatóság működési területére esnek. A Zagyva- Tarna esetében úgy készült viszonylag egységes tanulmány, hogy annak egyes fejezeteit esetenként más-más igazgatóság koordinálta, illetve dolgozta ki. A Balaton (északi és déli, illetve Zala) vízgyűjtő esetében három önálló, de a tartalmi kérdésekben egyeztetett vizsgálat készült. Az egyeztetések ellenére is az egyes munkák bizonyos eltéréseket mutatnak egyegy fejezet kidolgozási mélysége, vagy pl. a feldolgozott adatsorok hosszúsága, jellemzőként kiválasztott időszaka vonatkozásában. Az értékelés során az a döntés szüle-tett, hogy a három balatoni tanulmány alapján szükséges egy olyan összefoglaló készítése, mely egy vízgyűjtőként értelmezve a térséget biztosítja a regionális vízgazdálkodási terv egységes megalapozását. Az elkészült tanulmányok a továbbiakban a tervezett összefoglaló mellékleteként hasznosulnak. A döntés szempontjából meghatározó volt, hogy nemcsak vízgazdálkodási, de pl. területfejlesztési szempontból is a Balaton térségére egységes vízgazdálkodásfejlesztési terv készítése kívánatos és okszerű. Az értékelések során egyértelművé vált, hogy egyrészt a többféle értelmezési lehetőségű fogalmak - így a vízforgalmi, illetve a vízgyűjtő-feltárási vizsgálat - tartalmát egyértelműen rögzíteni kell, más-részt meg kell határozni a vizsgálatok alapvető célját és azokat az elsődleges felhasználási területeket, melyek igényt támasztva visszahatnak a vizsgálatok kívánatos kidolgozási mélységére, részletességé-re. E vonatkozásban a következő gondolatok fogalmazódtak meg, melyek - bízom benne - vitaindító javaslatokként alkalmasak lehetnek az együttgondolkodás kialakításához. A vízforgalmi vizsgálatok alapvető célja egy-egy vízgyűjtő vízháztartási rezsimjének átfogó, a hidrológiai ciklus valamennyi elemére (csapadék, párolgás, lefolyás, beszivárgás) és jellemzőire (felszíni és felszín alatti vizek vízforgalma, egyéb antropogén folyamatok hatásai) kiterjedő feltárás és elemzés elvégzése. Azaz a korábbi hidrológiai feltárásoktól eltérően - melyekben általában csak a főbb hidrológiai elemek elkülönített vizsgálata történt - e munkák a teljes körű vízháztartási vizsgálatokat célozzák. 30
