Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
A vízgyűjtő-feltárás célja, hogy a vízforgalmi vizsgálatoknál tartalmilag részletesebb feldolgozást adjon. így, ki kell térjen - többek között - a vízgyűjtő jelenét meghatározó és jövőjét befolyásoló vízgazdálkodási előzményekre (a vízgyűjtő történetére), a vízkárelhárítási helyzet rögzítésére, a vízminőségi, vízi-környezetvédelmi állapotokra (esetileg célállapotokra), a vízgazdálkodási prioritásokra. Akár vízforgalmi, akár vízgyűjtő-feltárási vizsgálatokról legyen szó, ezek kidolgozottsága, a felhasznált adatok megbízhatósága, a megállapítások megalapozottsága olyan szintű kell legyen, hogy egy-egy vízgyűjtő vizsgálatának elkészítésére csak mintegy 10 évenként legyen szükség. A vízforgalmi és a vízgyűjtő-feltárási vizsgálatok elsődleges felhasználási területe a készlet-állapotértékelés, illetve a regionális vízgazdálkodási tervezés feladatainak megalapozása. A készlet-állapotértékelés során a vízkészlet-gazdálkodás szempontjából kiválasztott vízkészlet-tartomány(ok) rendszeres, évente ismétlődő megfigyeléséről, mennyiségi, minőségi értékeléséről, minősítéséről kell gondoskodni, úgy, hogy a tevékenység egyaránt szolgálja a napi operatív munkát és - a folyamatok, trendek megfigyelésével, értékelésével - a stratégiai (regionális vízgazdálkodási) tervezést is. Az előzőekből következően a három tevékenység irányítása és végrehajtása során rendkívül szoros kapcsolati rendszer működtetése szükséges, egyrészt a fölösleges munkavégzés elkerülése végett, másrészt a VIZIG-es munkatársak nem kívánatos túlterhelésének elkerülése érdekében. E kapcsolati rendszer kialakításával és működtetésével kell biztosítani, hogy a vízgyűjtő-feltárás és a készlet-állapotértékelés módszertana, valamint a regionális tervezés irányelvei egymásra hatva pontosabbá váljanak, fejlődjenek. A jelzett kapcsolati rendszer kialakítása, működtetése céljából igazgatósági, VITUKI-s és OVF-es munkatársak részvételével munkabizottság alakult. A munkabizottság szándéka szerint 1998. őszén tekinti át és értékeli részletesen a vízforgalmi/vízgyűjtő feltárási vizsgálatok, a készletállapotértékelés és a regionális vízgazdálkodási tervezés 1997-98. évi feladatainak végrehajtását. Schreffel Rudolf Veszteségek csökkentése vízellátó rendszerekben A vízellátás területén dolgozó minden szakembernek csak javára válik, ha néha kitekintést nyer a világba a szakmában készült felmérésekről, tapasztalatokról és a jövő teendőiről. E megfontolásból adjuk közre - kivonatos formában - a következő francia nyelvű szakcikket: Geering F: quelles sont les mesures a prendre pour dimimer la consommation d energie dans les services des eaux? (Gas, Wasser, Abwasser 77.к. lO.sz. 1997.) Szabad fordításban: Milyen intézkedéseket kell hozni az energiafogyasztás csökkentésé-re a vízellátó rendszerekben? Az ivóvíz iránti igények mennyiségi és minőségi növekedése a vízellátó társaságoknál a minél észszerűbb gazdálkodás érdekében szükségessé teszi a fel nem használt, így ki nem fizetett vízmennyiség megtakarítását, azaz az elosztási veszteségek erőteljes csökkentését. Az e veszteségekre vonatkozó pontosabb ismeretek megszerzését az elmúlt években a gyakoribb vizsgálatok, a számítógépes nyilvántartás és nem utolsó sorban az öregedő vezetékhálózat sűrűbben bekövetkező meghibásodásai segítették (1. ábra.). Egy 1994. évi nemzetközi felmérés szerint a vízveszteségek világátlaga elérte a termelés 17%-át. Az eredmények részletesebb elemzése kiderítette, hogy a megtermelt víz 35%-át nem fogyasztották el. A fogyasztás és a veszteség adataiban sok a bizonytalanság, pl. Angliában a háztartások többségében nincs vízmérő. A veszteségek lehetnek:-reálisak, amelyeket csatorna- és csőtörések, valamint egyéni csatlakozásoknál bekövetkező szivárgások okoznak, és -látszólagos vagy adminisztratív veszteségek, amelyek a mérőeszközök vagy a leolvasások pontatlanságából, hibás feldolgozásából származnak. Hibahely-felderítés, szivárgásmérés Az elfolyások, szivárgások felderítésének módszerei:- vízmérés nulla fogyasztáskor,- automatikus akusztikai mérés,- elektroakusztikus eljárások,-vizsgálat korrelációs egységgel (korrelátoros módszer) A „mérés nulla fogyasztáskor" voltaképpen a csekély vízfogyasztás idején (leginkább éjjel) végzett mérést jelent. Beépített tolózárakkal szakaszokra lehet osztani a hálózatot, és ezek szűkítésével egyre jobban behatárolni a hiba helyét. A módszer előnye - objektivitása mellett -, hogy független a vezeték szerkezeti anyagától, hátránya viszont, hogy munka és ráfordítás szempontjából igényes. Az automatikus akusztikus berendezésekkel meghatározott hálózati alapzörej értékeket be kell táplálni a számítógép memóriájába. Ez a pontos mennyiségi mérés igen költséges, és feltételezi a hibahely előzetes megkeresését. Az elektroakusztikus eljárások alapelve az, hogy a víznek a vezetékből való kijutása bizonyos zajjal jár, amelyet megfelelően elhelyezett mikrofonokkal érzékelni lehet. Az elektromosan felerősített zaj forrása behatárolható. A módszer nem drága, és igen pontos hibahely meghatározást tesz lehetővé. Némi hátrányt jelent viszont a zajszint szubjektív megítélése, amit csak a gyakorlat tesz megbízhatóvá, továbbá használata nemfémes vezetékekre korlátozódik. A korrelátoros módszer szerint a szivárgás helyét két rögzített pontból kiinduló hanghullámok meg-tett útjának különbségéből állapítják meg. A vezeték mentén elhelyezett két mikrofonnal mérik a hangerőt, és a korrelátor behatárolja a szivárgást. A mérés tehát objektív adatokon, nem a mérést végző értékelésén alapszik, nem zavarja más, pl. közlekedési zaj. Ezzel szemben drágák a berendezései és maximálisan 300 mm névleges csőátmérőig használható. A hálózat vizsgálata A vízvezeték hálózat vizsgálata a következőkből áll:- hidraulikai számítások,- hálózati csomópontok ellenőrzése,- a betáplálás biztonsági elemzése és- távvezérlő rendszer telepítése. Elvégzésére rendszeres időközönként, kb. 5-10 évenként van szükség. Számítógépes hidraulikai számítások segítségével modellezni és elemezni lehet a vízáramlás és nyomás változásait. Az így nyert értékeket összehasonlítva konkrét mérési adatokkal, felderíthetők a hálózat rendellenességei, pl. elzáródott tolózárak, eltömődések, stb. A hidraulikai számítások jó alapot adnak célzott hibahelykereső programok megtervezéséhez is. A nagyméretű épületekből álló városrészekben, különösen pedig ott, ahol nagyok a magasságkülönbségek, nagy figyelmet kell szentelni a víznyomásnak. Ugyanis túl nagy nyomás nyilvánvalóan elősegíti a csőrepedést, kis nyomásnál pedig fennáll 31
