Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
Az egyes megfelelőség-igazolási modulok független vizsgáló és/vagy tanúsító szervezet bevonását igényelhetik. A vonatkozó direktíva meghatározza, hogy ezeknek a szervezeteknek milyen általános követelményeknek kell megfelelniük. A tagországokban a direktíva bevezetéséért felelős miniszter feladata ezeknek a szervezeteknek a notifikálása (kijelölése és bejegyeztetése). Amennyiben a notifikált szervezet a vonatkozó direktíva követelményeinek való megfelelőség vizsgálatára/tanúsítására akkreditált, akkor az EU Bizottságnál való bejelentéskor a szervezet felkészültségének további igazolására nincs szükség. A bejelentett szervezet számára tehát alapvető fontosságú az akkreditált status megléte. Amennyiben ez nincs meg, a kijelölő hatóságnak más úton kell bizonyítania a vizsgáló/tanúsító szervezet alkalmasságát, ami meglehetősen körülményes feladatot jelent. A notifikált vizsgáló/tanúsító szervezet feladata a forgalomba hozatal előtti vizsgálati és tanúsítási tevékenység végzése, amelynek világosan és egyértelműen el kell különülnie a hatóságok piacfelügyeleti tevékenységétől. A notifikálás egy műszaki és politika döntés eredménye: ■műszaki, mert a notifikált szervezetnek az adott vizsgálati/tanúsítási tevékenység ellátására műszakilag alkalmasnak kell lenni -politikai, mert a tagország illetékes kormányzati szerve a notifikált szervezet tekintetében a többi tagország és az EU intézményei felé (beleértve az Európai Bíróságot is) felelősséggel tartozik. A direktívákban rögzített alapvető követelményeknek való megfelelést egységesen a CE- jelölés alkalmazásával kell jelölni. Ha egy termék a CE-jelölést viseli, az azt jelenti, hogy megfelel a direktíva által előírt alapvető követelményeknek, tehát biztonságos, és ezt az előírt módon ellenőrizték is. A CE-jelölés tehát nem minőségjel. A jelölés viselésének jogosságát a notifikált szervezet ellenőrzi, ha a direktíva ezt előírja. A tanúsítási tevékenység kiterjedhet termékek, minőségbiztosítási és környezetmenedzsment rendszerek és személyzet tanúsítására. A terméktanúsításnál a jogilag szabályozott területen a notifikált szervezetek által kiadott vizsgálati jegyzőkönyvet, tanúsítványt az EU minden tagországa köteles elfogadni függetlenül attól, hogy a notifikált szervezet mely tagországban működik. A piacszabályozott területeken az EOTC (Európai Vizsgálati és Tanúsítási Szervezet) biztosít keretet az egyezménycsoportjain keresztül az adott terméket, szolgáltatást tanúsító szervezeteknek kölcsönös elismerési megállapodások kötésére. A vállalati minőségügyi rendszerek EN ISO 9001/9002/9003 szabványnak, illetve a vállalati környezetmenedzsment rendszerek ISO 14001 szabványnak való megfelelőségét igazoló rendszer tanúsító szervezetek alapvetően két csoportba sorolhatók: nemzetközi szinten tevékenykedő, azaz olyan szervezet, amely több országban rendelkezik bejegyzett vállalkozással, vagy nemzeti szinten tevékenykedő szervezet, amely elsősorban saját országában rendelkezik bejegyzett vállalkozással és tanúsítási tevékenységét is elsősorban az anyaországban végzi. A nemzetközi szinten tevékenykedő tanúsító szervezetek szövetségbe tömörültek (ПОС). A tagság nem jelenti azonban a tanúsítványok kölcsönös elfogadását. Az elsősorban nemzeti szinten tevékenykedő tanúsító szervezetek regionális szinten alkotnak szövetségeket, például az európai szintű Minőségügyi Rendszereket Tanúsítók Európai Hálózata (EQNet). A személyzettanúsítási tevékenység nemzetközi és európai szinten csak néhány területen indult meg, például az hegesztők és roncsolás mentes anyagvizsgálók minősítése, a minőségügyi rendszer auditorok minősítése vagy az Európai Minőségügyi Szervezet (EOQ) három szintű minőségügyi szakember regisztere. A vizsgálati, tanúsítási és ellenőrzési tevékenységek nemzeti elismerését - elsősorban a piacszabályozott területeken - a nemzeti akkreditáló szervek végzik. Az akkreditálás annak hivatalos elismerése, hogy egy szervezet felkészült bizonyos tevékenységek meghatározott feltételek szerinti végzésére. Az akkreditálás kiterjed: -laboratóriumi tevékenységre (vizsgáló és kalibráló)-tanúsítási tevékenyre és -ellenőrzési tevékenységre. A laboratóriumokkal, a tanúsító és ellenőrző szervezetekkel szemben támasztott követelményeket nemzetközi útmutatók (ISO/IEC Guideok) és harmonizált európai szabványok (EN 45000 sorozat) tartalmazzák. A laboratóriumokat akkreditáló szervek nemzetközi és európai szinten már a 80-as évek elején párbeszédet kezdtek a laboratóriumokkal szemben támasztott általános követelmények, egy-egy vizsgálati terület speciális követelményei, a jártassági és körvizsgálatok, a vizsgálati személyzettel szemben támasztott követelmények, a mérési bizonytalanság kifejezése és az akkreditálási eljárások harmonizálása tárgyában a Nemzetközi Laboratóriumakkreditálási Konferencia (ILAC) és a Laboratóriumakkreditálók Európai Együttműködése keretein belül. A tanúsító szervezeteket akkreditálok - hasonlóan a tanúsítási tevékenység akkreditálásának elterjedéséhez - sokkal később, csak mintegy 4 éve hozták létre a Nemzetközi Akkreditálási Fórumot (IAF) és 6 éve a Tanúsítókat Akkreditálok Európai Együttműködését (EAC). A Magyar Köztársaság és az EU közötti társulás létesítéséről szóló Európa Megállapodás (1994. évi I. törvény) 73. cikke kimondja, hogy együttműködés útján csökkenteni kell a szabványosítás és a megfelelőség-tanúsítás területén Magyarország és az EU között meglévő különbségeket. Az együttműködés többek között arra irányul, hogy előmozdítsa az EU műszaki jogszabályok (direktívák), az európai szabványok és a megfelelőség-tanúsítási eljárások magyarországi alkalmazását, továbbá ezeken a területeken hazánk részvételét az európai szervezetekben és kölcsönös elismerési megállapodások kötését. Ennek megfelelően alakul át a vizsgálat, a tanúsítás és az ellenőrzés hazai infrastruktúrája a jogilag szabályozott területen. A hatósági vizsgálatra/tanúsításra történő kijelölés a jogszabályt kibocsátó tárca jogkörébe tartozik. Ez a kijelölés - hazánk EU csatlakozásáig - nem jelenti a szervezet notifikálását. Dr. Szlávik Lajos EMBER ÉS VÍZ Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből Az első kapavágás Az ember és a víz kapcsolatának minden bizonnyal egyik legelső ábrázolása a történelemben i.e. 3000 körűire tehető, egy egyiptomi király díszbuzogányon lévő dombormű. A fáraók első dinasztiáját megelőzően, a Felső- és Alsó-Egyiptom egyesítése előtti időkben uralkodott az a király, akinek nevét a Skorpió hieroglifával írták. (A skorpió vagy magát a királyt jelképezi, vagy Felső-Egyiptomban vezető szerepet betöltő törzsét, amelynek élén állt.) A korabeli művész a későbbi fáraók öltözékében, rövid kötényben, állatfarokkal, fején Felső-Egyiptom fehér (ezüst) koronájával (legömbölyített csúcsú hegyes sisakkal) ábrázolta, körülötte a népet jelképező hieroglifák. Kezében háromszögletű kapa, egy csatorna partján áll, s a földművelés megkezdésének ünnepén vesz részt, az öntöző csatornából vizet vezet a földekre. Ez a termékenységi rítus legrégibb ábrázolása - az első kapavágás. Az ilyen pillanatok ünnepélyessége a mai napig megmaradt - megtiszteltetés elvégezni az első kapavágást, elhelyezni egy épület alapkövét... SZL 29
