Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
AZ ERSEKCSANADI SZIVATTYÚTELEP CENTENÁRIUMA 2. rész Az ár- és belvizek elleni önszerveződő védekezés az 1862. évi nagy dunai árvíz után - amely Kalocsa városában 600 házat döntött össze - tovább erősödött. Megalakult a Pest megyei Dunavédgát és Csatornázási Társulat Ordastól Ersekcsanádig terjedő ártér érdekeltséggel, kalocsai székhellyel. E társulat munkájának, életének egyik kulcseleme a Csanádi szivattyútelep létesítése és működtetése. Ennek néhány mozaikját idézzük fel. „A szabályozás megtörténtével és a Csanádi új töltés megkészültével a Csanádi zsilip kiépítése is immanens szükséggé vált” - írja a társulat 1892. évi működési jelentése. Majd közli, hogy „... az új töltés vonalán a próbafúrásokat megtétette, a zsilipeket elkészíttette, jóváhagyás végett felterjesztette... abból a célból, hogy a zsilip az 1894. év folyamán múlhatatlanul megkészüljön. A zsilip építésével egyidejűleg sürgősen megoldandó a Sükösd - Csanádi belvizeknek... rendezése is.” Az 1894. évi működési jelentésben már arról adnak számot, hogy „...nagy eréllyel fogtunk hozzá a múlt évi aratási munkák befejezésével a Császártöltéstől Csanádig terjedő belvizek rendezéséhez.” Majd felteszik a kérdést „...nem volna-e indokolt a zsilipnél szivattyútelep létesítéséről is gondos-kodni...”? Az 1895. évi jelentésben tovább mennek „... a Csanádi vascsőzsilip létesítésével immár elementális erővel nyomul előtérbe a szivattyútelepnek a felállítása is. Különösen az alsó érdekeltségnek Nádudvar, Sükösd, Csanád községek, érseki uradalom stb. teljes megnyugvása a szivattyú-telep sikeres megoldásától függ” - olvashatjuk. A Vajas ugyanis dunavédgáttal volt eltöltve. A záróvédgátat évente a Duna veszélyes emelkedése és apadása függvényében többször is kellett - egyre nagyobb munkával, kockázattal és költséggel - átvágni, illetve visszatömni. Mindezeket a közvetlen előzményeket azért villantjuk fel, mert a zsilipépítés és a szivattyútelep létesítésének igénye reális helyzetfelismerésből adódóan egyidőben jelentkezett és a megvalósítás érdekében a társulat sokat és gyorsan tett. 1896-ban a vascsöves zsilip építése az új védtöltésben befejeződött (Schlick Gépgyár - Hussy György építési vállalkozó). A szivattyútelep létesítése még sürgetőbbé vált. Közben a társulat igazgatója tanulmányozta a vajszkai szivattyútelepet, amelyet a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár 1893- 94-ben készített. Az 1896 szeptember 5-én tartott közgyűlésen Gajári Ödön titkár indítványozta, hogy a társulat vegyen fel sürgősen 300.000 forintos kölcsönt, azt az évi bevételek fölöslegéből törlessze és a következő beruházásokra fordítsa: 1. a Csanádi gőzszivattyútelep felállítására és az ezzel kapcsolatos kisajátításokra 130.000 forint, 2. csatornák kiépítésére 50.000 forint, 3. dusnoki vascsőzsilip építésére 42.000 forint, 4. őrházak építésére 15.000 forint, 5. a felső és alsó Duna-szakasz töltéseinek megjavítására és erősítésére 63.000 forint (összesen 300.000 forint). Az indítványt elfogadták és határozattá emelték. A társulat igazgatója, Kolocsányi Endre 1896. augusztus 10-én pályázatot írt ki. („Felhívás ajánlat tételre”) A társulat „oly szivattyútelepet szándékozik felállítani, mely képes legyen a már fennálló és 3 db 1000 mm-es és mindkét oldalán tolózárral ellátott vascső-zsilipen át másodpercenként 5 köbméter vizet 3,75 méter magasságra szállítani. Ezen telep 3 darab 1000 mmes nyomó csövű és 3 darab megfelelő lóerejű compound géphez közvetlenül kapcsolt körszivattyúból és 3 darab hullámlemezes tűzcsövekkel bíró Cornwall gőzkazánból és a szükséges egyéb gépészeti fel-szerelésből álljon. Az ajánlatok, melyek műszaki leírás, 1:100 méretű elrendezési terv és részletes költségvetésből álljanak és a gépházhoz szükséges anyagkimutatást is tartalmazzák, folyó évi (3 heti terminus) augusztus hó 31-ig bezárólag nyújtandók be.” E rövid határidőn belül kivitelezésre az ország hét tekintélyes gyára nyolc ajánlattal jelentkezett. A pályázati terveket és költségvetést Farkas Kálmán királyi főmérnök szakértő bírálta. A társulat választmánya 1897. április 23-án határozott: a munkát a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár részvénytársasága kapta meg. A választmány utasította az igazgatóságot az építésre vonatkozó szerződés megkötésére és arra, hogy a „szivattyútelep a jövő év (1898) tavaszán feltétlenül üzem-képes állapotban legyen.” A szerződés megkötésének dátuma 1897. augusztus 24., a teljesítés ha-tárideje 1898. február 28. A kivitelezést 1897. szeptember 1-én elkezdték és 1898. május 1-én fejezték be. A befejezési határidő két hónappal, vagyis 60 nappal késett. „A Csanádi gőzszivattyútelep felállításával - olvashatjuk az 1898. évi jelentésben - a társulat arra a színvonalra emelkedett, mely teljesen arányban van azon nagy feladatokkal, amelyeket maga elé tűzött. A gőzszivattyútelep gyakorlati hasznát érdekeltségünk majd minden birtokosa gyümölcsözőleg fogja élvezni, amit egyébként az idő lesz hivatva igazolni.” 1898-ban elkezdték a szivattyútelepnél a kezelő személyzet részére engedélyezett laktanya építését, amely a következő évben teljesen elkészült. A gőzszivattyútelep létesítése a belvizek rendezését is elősegítette A dusnoki Vajasba torkollnak be a szénaréti, az örjegi, a sipsai, a muszaréti, a maloméri csatornák, továbbá az Árpás és egyéb kisebbrendű csatornák és fokok. A dusnoki Vajasba beömlő vizek egy összekötő csatornán a zsilipek bezárásakor a Csanádi Vajasba vezethetők, és a Csanádi vascsöves zsilipen keresztül a Dunába szivattyúzhatok. 1900-ban kezdődött meg a szivattyútelep felülvizsgálata és végelszámolása. A felülvizsgálatot 1900. április 17-én a magyar királyi vízépítési igazgatóság küldöttségének közreműködésével végezték, és az alábbiakat rögzítették:- „a gépészeti berendezés a 35931/1899. sz. engedély okirattal teljesen megegyező, 27
