Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 4. szám

mm Belvíz eddigi védekezési tapasztalatok i п ш ív vvivnvm'ixx xixn havi 16 8 17 Wt No sokévi 37 33 33 42 56 73 69 60 47 43 45 49- Az üzemi műveket a földtulajdonosok egy­általán nem tartották karban.-A társulati csatornák iszapolása, kaszálása 6-8 év óta nem történt meg. érde­keltségi hozzájárulás befizetésének elmara­dása miatt. A főművi csatornák végig jó, fogadóképes ál­lapotban voltak és vannak. A Nagyhalász- Pátrohai és a Belfő csatornákat az ősszel a köz­munkások segítségével kikaszáltuk. Az április végi és a májusi meleg időjárás miatt nagy növe­kedésnek indult a vízinövényzet, melyet 4 db Essox úszókaszával, gépekkel és közmunkások bevonásával folyamatosan távolítottuk el. Ezen a területen folyamatosan 110-120 fő közmunkás dolgozott, dolgozik. Jellemző e munka eredmé­nyére, hogy a szivattyútelepeken és átereszeknél 2.156 m5 gazt, uszadékot szedtünk ki. 1998. április 10-től, a II. fokú belvízvédelmi készültség elrendelésétől a szivattyútelepek fo­lyamatos üzemelésével és a vízinövényzet folya­matos eltávolításával sikerült a főcsatornákban a vízszinteket a mértékadó szint alatt tartani. A Felsőszabolcsi belvízrendszerben április 10 - jú­nius 7. között összesen 22.571 millió m3 víz szi­vattyúzására került sor. A főművi csatornák és szivattyútelepek üze­meltetésével biztosítani lehet az öblözet belvíz­­mentesítését. A Rétközberencsi szivattyútelep üzemeltetésével csökkenthető a Felsőszabolcsi középső öblözet belvízterhelése (kb. 6,8 - 7,0 millió m3 víz került így a Rétközi tóba). A szi­vattyútelep maximális egyidejű vízátemelése 5,0 m’/sec volt. Feltétlenül szükséges a Belfő csator­na 28+500-30+267 fm szelvények közötti szaka­szának visszafordítás és az alsó alvíz csatorna ki­­iszapolása. Feltétlenül szükséges az üzemközi (társulati) csatornák iszaptalanítása, kaszálás, gaztalanítása a társulat újraszervezésével, a jelenlegi földtulaj­donosok bevonásával. Az áprilisi és májusi csa­padékos időjárás hatására több községben a föld­­tulajdonosok belátták, hogy erre mindenképpen szükség van. Ahol a társulat elvégezte az iszapo­lást és a kaszálást, ott jelentősen csökkent a me­zőgazdasági területek víztelenítésének ideje. Az üzemi csatornákat a földtulajdonosoknak rendbe kell tenniük és jó állapotban tartaniuk. A meliorációs automata átemelőket működő­képessé kell tenni, meg kell találni, hogy ki tart­ja karban és ki fogja üzemeltetni ezeket. Az üze­meltetés nem lehet kampányszerű. Rendbe kell tenni, át kell vizsgálni a drénezett területeket (aknák kitisztítása, drénrendszerek átmosatása). Feltétlenül szükséges elvégezni a szántóföldi területek mélylazítá­sát, mivel a talajba tör­ténő beszivárgás mini­mális az öblözet terü­letén, a több mint egy évtizede elmaradó fenntartó mélylazítás hiányában. Amennyiben az üzemközi, üzemi és meliorált területeken a fent felsorolt feladato­kat nem végzik el fo­lyamatosan és az üze­mi átemelőket nem az előírásoknak megfele­lően üzemeltetik, úgy a felszíni vízborítások miatt a mezőgazdasá­gilag művelésre alkal­mas területek jelentő­sen csökkenni fognak az öblözet területén, így az 1980-90-es évek között elvégzett főművi fejlesztések és a komplex melioráció a kitűzött célt, azt, hogy a területet minél gyorsabban vízte­lenítsük, csökkentsük a levezetési időt - nem tud­juk elérni. Ez a védekezési időszak is ezt tá­masztja alá, mivel a kiépített szivattyú kapacitást csak 50 %-ban tudtuk kihasználni. Az üzemközi és üzemi művek karbantartatlansága miatt oda jutunk vissza ahonnan elindultunk - a főművi fejlesztések eredménye, hatása nem tud érvénye­sülni. Szőllősi Ferenc 23

Next

/
Thumbnails
Contents