Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
Az európai hidraulikai kutató intézetek igazgatóinak 9. találkozója Budapesten (1998. június 19-20.) Az európai hidraulikai intézetek igazgatói találkozóját a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) főtitkára, a delfti hidraulikai intézet igazgatója kezdeményezte 9 évvel ezelőtt, a vezető hidraulikai kutató helyek meghívásával. Az angol, holland, dán, norvég, francia, spanyol és portugál intézet már a második ülésükre meghívták a VITUKI-t és ezzel egyetlen közép-keleteurópai intézményként befogadták a VITUKI-t maguk közé. Ezt az első találkozót 1998-ig további hét követte, mindig is ez a viszonylag szűk kör ült össze, bár a résztvevők bővítése - elsősorban német és olasz intézmény bevonásával - többször is felmerült. Az európai région kívül egy-egy alkalommal egyesült államokbeli és kanadai meghívott is jelen volt. Alapvetően tehát a világ vezető hidraulikai laboratóriumai találkoztak évente. A kilencedik ülésre a rotáció szerint a VITUKI-nak kellett helyet biztosítania. Az ülésen a szorosan vett együttműködő intézmények közül a portugál építőmérnöki nemzeti laboratórium képviselője nem tudott megjelenni, így összesen 8 intézmény képviseltette magát (Franciaországból két intézet tartozik a szorosan vett „válogatott” körbe). Ezenkívül meghívást kapott az IAHR titkárság igazgatója, Prof. E. Plate is. A két napos ülésre 1998. június 19-20-én került sor. Összesen 15 vezetőállású hidraulikus jelent meg a rendezvényen. A találkozón több olyan vezető vett részt, aki először látogatott hazánkba, illetve új vezetőként először vett részt hasonló találkozón. Az ülés napirendjén 6 érdemi téma szerepelt:- A hidraulikai intézetek beszámolói- A szervezeti és pénzügyi helyzetek alakulása- Az igazgatói értekezletek múltja és jövője- A kutatók cseréjének lehetősége-Az IAHR testületi tagság érdekeltségének növelése- Az Európai Unió témái a hidraulika terültén (HYDROLAB, LIP nagy felszerelések, 5. K+F keretprogram) Az ülés legnagyobb részét az intézetek beszámolói tették ki, amelyből az derült ki, hogy minden intézet részesül valamilyen formában állami támogatásban, illetve végez az állam részére kutatási feladatokat. A hagyományos kismintakísérletek mellett az utóbbi időben nagyobb súlyt kap a numerikus modellezés és a döntéselőkészítés. Egyes intézetek részesednek nagy projektekben (pl. a dán intézet a Dániát és Svédországot összekötő híd- és alagút projekt munkáiban vesz részt), de ezek befejezése általában nehézségeket okoz. Óhatatlan, hogy a numerikus módszerek terjedése a konzulens tevékenység tekintetében ne hozzon létre erősebb konkurenciát. Az intézetek - még ha laboratórium is a nevük - többnyire a VITUKI-hoz hasonló összetett szervezetek, ahol alapozó és alkalmazott kutatás mellett konzulens tevékenység is folyik. Az intézetek vezetői- hasznosnak ítélik az éves találkozókat a következő rotációban is,- szorgalmazzák a kutató cseréket, az EU anyagi lehetőségeit is kihasználva,- hasznosnak ítélik az ún. nagy berendezések (nagyméretű modellek) közös alkalmazását és ebbe a még nem EU tagok is bekapcsolódhatnak,-pozitívan ítélik meg az IAHR szerepét, a testületi tagság növelését indokoltnak tartják és javasolják az IAHR európai regionális szekció felállításának megfontolását. Az ülés résztvevői megtekintették a VITUKI hidraulikai laboratóriumát, a vízminőségvédelmi laboratóriumot és a hidrológiai előrejelző központot (Vízjelző Szolgálatot), és kérdéseket tettek fel egyes témák eredményeit illetően. A résztvevők megkapták a VITUKI 1996. és 1997. évi beszámolóját, amely angol változatot is tartalmaz, az intézetek beszámolóit vetítő-lapokkal tették szemléletessé. Az értekezletet a szokásoknak megfelelő kötetlen forma jellemezte. A következő, 10. találkozóra a tervek szerint 1999 júniusában kerül sor Hollandiában, Delftben. Dr. Starosolszky Ödön Megalakult a „Vízgazdálkodás" nemzeti szabványosító programbizottság A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény alapján a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) Alapszabálya - a szakszerű és a szélesebb összefüggésekre is figyelmet fordító szabványosítás érdekében - a tagok részére biztosítja a műszaki bizottságok (MB) közötti szervezett együttműködést. Ennek fóruma a programbizottság. Ez a szervezeti forma biztosítja az Európai Szabványügyi Bizottságban (CEN) folyó szabványosítási munka és a hagyományos magyar szabványosítási rendszer eltéréseiből következő problémák egyeztetését is. A különböző műszaki bizottságok munkája, és a vízgazdálkodással tartalmi kapcsolatban lévő szabványosítási feladatok összehangolására az MSZT/MB 339 Vízgazdálkodás műszaki bizottság kezdeményezésére három műszaki bizottság (MSZT/MB 339 „Vízgazdálkodás”, az MSZT/MB 322 „Térfogatáram-mérés”, és az MSZT/MB 130 „Vízelvezetés és csatornázás”) egy közös programbizottság létrehozását határozta el. Az MSZT Szabványügyi Tanácsa 1998. május 11-én jóváhagyta az MSZT/PB 15. jelű, Vízgazdálkodás megnevezésű programbizottság megalakulását és ezt a döntését a Szabványügyi Közlöny 1998 júliusi számában közzétette. Az MSZT Alapszabály szerint a programbizottságokban az érintett műszaki bizottságok elnökei döntenek a feladatok összehangolásáról, a titkársági feladatokat a Testület ügyintéző szervezete biztosítja. A résztvevők, a programbizottság elnökének dr. Szilárd Györgyöt, az OVF Vízgazdálkodási főosztályának vezetőjét választották meg. Az alakuló ülésen elhatározott feladatok az 1998-2000. években valósulnak meg. Az 1998- ban esedékes munkához a fedezet biztosított, részben a Vízügyi Alap K+F keretéből, részben pedig más ágazat költségvetéséből. A térfogatáram-mérés szabványosítási munkáinak alapját az ISO-szabványok jelentik, a programban ezek közül a fogalom-meghatározások, a hidrometriai adatok távjelzőrendszere, valamint a hordalék anyagának mintavétele került előtérbe. A CEN tükörbizottságaként működő „Vízelvezetés és csatornázás” műszaki bizottság szabványosítási tervéből, pedig az EN eredetű szennyvízkezelési szakkifejezések szabványát vették tervbe. Ugyancsak c bizottság témái közül került az érdeklődés középpontjába az épületeken kívüli csatornázási és vízelvezetési rendszerek szabványosítási témái közül a tervezés, a vákuumos és a nyomás alatü szennyvízelvezetés EN szabványai. A közismert MI-10-167-es - a közcsatornák tervezéséről szóló - sorozat korszerűsítéséhez, illetve jelentős módosításához is rendelkezésre áll néhány Európai Szabvány. Tájékoztatni szeretnénk a Víztükör olvasóit arról is, hogy az MSZT/MB 339 „Vízgazdálkodás” műszaki bizottság az 1998. évi tavaszi ülésén feladatai közé vállalta a CEN/TC 164 „Vízellátás” témakörét. A CEN/TC sajátos munkamegosztásából következően bővült az MSZT/MB 339. tevékenységi köre. A megnövekedett feladatokra tekintettel a bizottság munkájába az Országos Közegészségügyi Intézet is bekapcsolódott. Kiss Zoltán EMBER ÉS VÍZ Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből Az ősi Jeruzsálem vízellátása Palesztinában és Szíriában a városokat rendszerint a dombtetőre építették, a vizet a dombok lábánál lévő forrásokból nyerték. Háború esetén ezeket a városokat az ellenség könnyen elvágta a víztől. Ennek megakadályozására lépcsős falu függőleges aknákat és vízszintes alagutakat képeztek ki a forrás megközelítésére. A későbbiekben az alagutakban vízvezetéket fektettek le. Jeruzsálem nyugati részén a mai napig fennmaradt egy ilyen 533 m hosszú vízvezető alagút, amelyet az i.e. 700-as években építettek. SZL 24
