Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
A belvízrendezés történeti áttekintése A belvízrendszer 105.200 hektáros területéből 60.300 hektárt foglal el a Belfő csatorna vízgyűjtője, a többi fennsíki rész. A Tisza e szakaszának töltésezése (1855) előtt a vízgyűjtő területének 60 %-a árvíz- és belvízjárta terület, 35 %a állandó tófenék és láp volt. A vízrendezési munkák a térségben 1856-ban indultak meg és a Belfő-belvízrendszert már 1857-ben megépítették. A töltések megépítésével a belvízhelyzet romlott, mert a Nyírségből lezúduló vizek a Belfő vízgyűjtőjében rekedtek. A Nyíri-öblözet vizeit felfogó Lónyay csatorna 1882-ben történt megépítése után az átlagos éves elöntés 3000 hara csökkent. (1. ábra) A levonuló árhullámok időszakában történő belvízmentesítés érdekében 1884-ben Tiszabercelen szivattyútelepet építettek, melyet a jelenleg is meglévő 6,0 m3/sec teljesítményű, 1986-ban épült gőzüzemű szivattyútelep váltott fel. 1915-ig a csatornák nagy része elkészült. Megépültek a Zúgói és a Kétérközi esésnövelő, továbbá a Dombrádi átemelő szivattyútelepek. A legnagyobb változást a Tiszalöki-vízlépcső megépítése okozta, ugyanis a duzzasztás miatt megszűnt a gravitációs kivezetési lehetőség a Felsőszabolcsi öblözetből. Az 1965-1969 között végrehajtott vízrendezési főmű fejlesztések során, a Belfő vízgyűjtőjét Tiszateleknél megcsapolták, s megépítették a Tiszaberceli, Belfői, Halásztanyai egyenként 7,2 m’/s-os elektromos szivattyútelepeket. A fejlesztések következő szakasza 1970-1989 között volt, amikor megépült a Csurparti, Besztereci, Zöldtói, Vályogostói és a Rétközberencsi szivattyútelep. 1990-ben üzembe helyezték a Szabolcsveresmarti víztározót (amelyet Rétközi tónak kereszteltek el). Az 1980-as évtized során indult az öblözet területén a térségi komplex melioráció, amely munkák során 28 db átemelő szivattyútelep épült, amelyeket egy-egy önálló vízgyűjtő területre koncentrálva valósítottak meg. A Belfő csatorna vízgyűjtőjének jellemző műszaki adatai, adottságai A Belfő csatorna vízgyűjtője (2. ábra) három rész-öblözetre tagolódik:-Belfő alsó 234,1 km2 Tiszabercelnél 7,2 m’/sec átemelés-Belfő középső 110,4 km2, Halásztanyánál 7,2 m3/sec-os kétszeri átemelés-Belfő felső 258,5 km2 Rétközberencsnél 10 m3/sec átemelés a Kékesei tápcsatornába, ahonnan a víz gravitációsan a Rétközi tóba jut. Szivattyú kapacitás: 25,9 mVs főbefogadóba emelő és 13,4 m3/s esésnövelő. A vízgyűjtő területének belvíz-veszélyezettsége igen nagy, s a belvízkárok rendszeresek. A legnagyobb elöntések a Belfő-csatorna vízgyűjtőjén a következők voltak: 1879 - 34.500 ha, 1879-82 átlaga 25.200 ha, 1967 - 8.850 ha, 1977 - 8.800 ha, 1978 - 6.950 ha, 1979 - 12.300 ha, 1980 - 20.500 ha, 1981 - 9.900 ha, 1982 - 10.350 ha, 1985 - 11.150 ha, 1986 - 6.050 ha, 1989 - 4.800 ha (itt már erősen érződik a főművi kiépítés és az üzemi melioráció hatása), 1997 - 3.000 ha, 1998 - 4.080 ha. A melioráció megvalósulása előtt az elöntések csak hosszú idő, átlag 3-4 hét alatt szűntek meg, sőt 2- 3 ezer ha lefolyástalan területről csak 2-6 hónap múlva tűnt el a víz. I l-Söra A Rétköz vázlatos helyszinrajza és keresztszelvények az 1830-as és18B8-as árvlzszirtek bejelölésével (KrlstonF, Étwier S, 1920 21
