Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
Györke Olivér (1921-1998) A közelmúltban 77 éves korában eltávozott közülünk Györke Olivér, a magyar vízügyi kutatás elismert személyisége. Élete a Székelyföldön, Kézdivásárhelyen kezdődött 1921-ben. A gimnázium elvégzése után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre iratkozott be, ahol 1948- ban szerzett mérnöki oklevelet. 1948-tól 1953-ig a Műszaki Egyetem II. számú Vízépítési Tanszékén előbb Szilágyi Gyula, majd Mosonyi Emil profeszszorok mellett intézeti mérnökként, tanársegédként, adjunktusként oktatott, illetve a Tanszék hidraulikai laboratóriumában kisminta-kísérleteket végzett, többek között a tiszalöki erőművel kapcsolatban. Megszállott oktatóként rendkívüli türelemmel tanított és oktatott, ettől kezdve „tanári” szokásait mindvégig megőrizve. 1953-ban helyezték át a VITUKI-ba, ahol először Lászlóffy Woldemár mellett a vízgazdálkodási osztályon dolgozott, hidrológiai tanulmányokat folytatva, többek között a Hernád árvizeivel és szabályozásával foglalkozott. Eközben Bogárdi Jánossal, a VITUKI új hidraulikai laboratóriumának vezetőjével hosszabb szovjetunióbeli tanulmányúton vett részt, többek között a leningrádi össz-szövetségi vízépítési laboratóriumban, tanulmányozva a különféle vizsgálatokat és felszereléseket. 1955-ben be lehetett költözni a Kvassay Jenő Hidraulikai Laboratóriumba, ahol a szakma kiváló művelői jöttek össze. 1956 tavaszán a dunai jeges árvíz ellen védekezett Csepel-szigeten, amelyért „Árvízvédelemért” kitüntetést kapott. A nagyobb vízügyi beruházásokkal kapcsolatban elkezdődött a laboratóriumi munka és ebben a tapasztalt szakember sokoldalúsága jól érvényesülhetett. A lázbérci tározó túlfolyója, a szegedi Tisza híd, a szolnoki Tisza-szabályozás, a bajai Duna-szakasz szabályozása, a kiskörei műtárgyak, a csongrádi vízlépcső kísérletei, a Balaton levegő- és víz modellje a feliszapolódások megszüntetésére, a Kis- Balaton helyreállítása, a paksi atomerőmű hűtővíz kivétele és visszabocsátása munkáiban témafelelősként vagy konzulensként vett részt. Fáradtságot és időt nem kímélve, a jelenségek mélységébe hatolva végezte feladatait, mindig is nagy gondot fordítva az ifjúság nevelésére. Önmagával szemben is rendkívül igényes volt. Mindig elsőrendű munkát akart kezéből kiadni és emiatt kész volt újabb és újabb kísérletekre, mindaddig, míg a felállított magas mércéjének megfelelő megoldást ki nem hozta. A VITUKI Hidromechanikai főosztálya, majd Vízépítési, illetve Hidraulikai intézetében 1982 végéig aktívan dolgozott, de nyugdíjba menetelét követően sem szakadt el az intézettől. Besorolását tekintve előbb tudományos főmunkatárs, majd osztályvezető volt, aki elsősorban az egységére bízott témák színvonalas megoldását szorgalmazta munkatársainál. Tevékenységéből kiemelkedik a Balaton délnyugati öblének háromfázisú (víz, levegő, szárazföld) háromdimenziós torzított modellje, amely kereken 10 évig állt az általa tervezett ún. Balaton csarnokban és alapvető megállapításokat tett lehetővé. A modell újdonságának számított a ventillátorok hajtotta légáram gerjesztette vízáramlás, amelyet szó szerint éjjel-nappal vizsgált. E témában gyümölcsöztette vitorlás sportolói tapasztalatait, minthogy a vízügyi sportklub vitorlás szakosztályában sokat tett a Kis- Hamis hajó megmentéséért és fenntartásáért. A balatoni áramlásokat ezért is ismerte személyesen a természetben és modellbeli megjelenítésük révén. Több nagy hazai vízépítési műtárgy, mint a kiskörei, csongrádi, dunakiliti vízlépcső elvi elrendezésére, tervezésére és üzemeltetésére végeztek irányítása mellett kisminta-kísérleteket. Megoldásai révén jelentős megtakarításokat lehetett elérni. A kismintakísérletek művésze volt, nem véletlen, hogy az UNESCO kétnyelvű könyvet íratott vele az európai hidraulikai laboratóriumokról. Utolsó munkáját a Vízügyi Közlemények folyóiratban a fizikai kismintakísérletek kutatásairól írta 1996- ban, felfedve a folyami modellek torzításából eredő nehézségeket. Külföldön is dolgozott. A hatvanas években Maliban a felszín alatti vízkészlet feltárását kapta feladatul, amelyet közmegelégedésre végzett el, annak ellenére, hogy korábban kútproblémákkal nem foglalkozott. A hetvenes/nyolcvanas években a tervezett algériai és líbiai hidraulikai laboratóriumok know-how-jának átadásában működött közre. Az algériai laboratórium terve kiemelkedően korszerű volt. Nem rajta múlott, hogy a tervek megvalósítása késedelmet szenvedett. Számos nemzetközi rendezvényen öregbítette a magyarok hírnevét, így a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség kongresszusain tartott beszámolókat. Kétoldalú kapcsolatokban vett részt francia, lengyel, jugoszláv, holland, szlovák társintézetekkel, amelyekben kiemelkedő vitakészségét jól ki tudta használni. Abba a generációba tartozott, amely kifejlesztette hazánkban a hidraulikai kisminták művelését és amely a természet és a kisminta hasonlóságát nehéz körülmények között is biztosítani tudta, még mozgómedrű kisminták segítségével is. Soha nem felejtette el, hogy a természet jobban tudja a hidraulikát, mint a szakemberek, tehát ha eltérés van az eredményekben, akkor a helyszíni tapasztalatokat kell alaposan szemügyre venni. Nyugalomba vonulását követően sem szűnt meg tevékenykedni. Több balatoni kikötő fejlesztésében működött közre. Tanácsaival rendszeresen segítette a VITUKI munkáját. Györke Olivér a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya tagjaként számos rendezvényen tartott előadást, szólalt fel, legutóbb 1997-ben a Kis-Balatonnal kapcsolatos szakmai rendezvényen tett figyelemre méltó megjegyzéseket. A VITUKI kiváló dolgozója kitüntetést kapott kétszer és 75 éves születésnapi emlékként 1996. október 16-án elsők között adták át neki az újonnan alapított Pro Hydrológia kitüntetést, amelyet a VITUKI-ban nyugalomba vonult kiváló kutatók kaphatnak meg. Nevét beírta a magyar vízgazdálkodás és a VITUKI történetébe. Volt munkatársai, barátai megőrzik emlékét. 20
