Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
DR. VIRÁG ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE Augusztus 1-jén töltötte be 70. életévét dr. Virág Árpád. 1928-ban született Komáromban. Oki. mezőgazdasági mérnök képesítést szerzett, közel 25 évig, 1975-ig oktatott a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mikrobiológiai Tanszékén, 1970-től 1975-ig tanszékvezető volt. Meghívott előadóként tevékenykedett 1957-1973 között több tanévben a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen is. 1976 januárjában lett az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) Környezetvédelmi Főosztályának főosztályvezető-helyettese és dolgozott ott 1989-ben történt nyugdíjazásáig. E munkakörében kezdett el hivatásszerűen foglalkozni a Balatonnal. Munkaköre 1981-től 1987. év végéig kizárólag az OVH balatoni ügyeinek koordinálása volt. Ebben az időszakban számos balatoni kutatási téma konzulenseként közvetve bekapcsolódott a tóval kapcsolatos kutatómunkába. 1972-től kezdve önálló Balaton-történeti kutatásokat végzett, amelyeket napjainkig folytatott és folytat. 1949 és 1988 közötti negyven esztendő alatt összesen több mint 1.500 napot töltött el a Balaton partja mentén és a vízgyűjtőjén folytatott vizsgálódásokkal, s ebből kb. 200 napot a tó vizén, a nyaralási időszakokat nem számítva. Az év minden szakára kiterjedően közel 120 órát repült a Balaton felett a légi szemlék során. Több mint negyedszázados kutatómunkájának eredménye a közelmúltban megjelent monográfiája a Balaton múltjáról és jelenéről. Születésnapján szeretettel gratulálunk és további jó erőt, egészséget kívánunk! EMBER ÉS VÍZ Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből Kautilja csapadékmérései Az ősi Indiában, az i.e. IV. században a A/aurjű-dinasztia megalapítójának, Csandraguptának (uralkodott i.e. 317-293), Nagy Sándor kortársának a főtanácsosa, Kautilja végezte az első mennyiségi hidrometeorológiai méréseket. Úgy gondolkodott, hogy a földekre a lehulló csapadék függvényében kell adót kivetni. A legkorábbi feljegyzés a csapadékmérőről a Kautiljának tulajdonított „Arthasásztra” (A politika és a vezetés tudománya) c. politikai értekezésben található, s így hangzik: „A hombár előtt állíts fel egy arátni nyílású edényt, az lesz az esőmérőd” (arátni - hosszmérték, kb. 18 coll, 45,7 cm). Kautilja feltételezte, hogy a csapadékot a Jupiter, a Vénusz és a Nap állásának megfigyelése alapján lehet jelezni. Kautilját követően egészen az i.e. I. századig a csapadékmennyiség méréséről sehol sem maradtak feljegyzések. 8 Dr. Virág Árpád: A BALATON MÚLTJA ÉS JELENE KÖNYVISMERTETÉS pontjai szerint tekinti át a balatoni kutatások és műszaki fejlesztések történetét, s teszi mérlegre a korábbi megállapításokat. A több mint 900 oldalas kötet által tárgyalt kérdések közül biztos sokakat érdekel a tó szabályozások előtti természetes állapota, folyamatos feliszapolódásának okai, az eutrofizáció hatása a víz minőségére, a Balaton élővilága és nádasai, a növényevő halak, valamint az angolna betelepítése és a tömeges halpusztulások okai, a tó vízminőségének és természeti környezetének védelme, vagy a balatoni üdülőkörzet igazgatása és fejlesztésének szervezetére vonatkozó legfontosabb jogszabályok és programok stb. Csak felvillantani lehet a könyv gazdag tartalmát A tárgyalt témakörök sokrétűségének szemléltetésére álljon itt a kilenc fejezet címe: I. A Balaton vízgyűjtője és partmenti övezete II. A Balaton vízrajza III. A Balaton térképezése és szabályozása IV. A Balaton vizének jellemző tulajdonságai V. A Balaton vizének, üledékének és parti övének élővilága VI. A Balaton nádasai VII. A balatoni halászat, horgászat és halgazdálkodás VIII. A Balaton vízminőségének és természeti környezetének védelme IX. A Balaton-Udülőkörzet igazgatása és fejlesztésének szervezetei A szerző feltárta a Balatonnal foglalkozó publikációkat és elkészítette azok bibliográfiáját. Az irodalomjegyzék tartalmazza azoknak a szerzőknek a könyveit, tudományos közleményeit és kiadványait, amelyek 1896 és 1995 között jelentek meg. A szakirodalmi felsorolás valamennyi szakterületre kiteljed és néhány, a Balatont érintő általános írásművet is magába foglal. Az irodalomjegyzék összesen 1.150 tudományos dolgozat, szakcikk, könyv, kiadvány és néhány kézirat adatát tartalmazza - ezidő szerint a legbővebb Balaton-bibliográfiának tekinthető. A tetjedelmes munkában való eligazodást tárgymutató segíti. A könyv helyenként hosszabban idéz - különösen a régebbi szerzőktől - olyan ma is helytálló megállapításokat a rájuk való hivatkozás helyett, amelyek ma már nehezen hozzáférhetők az olvasók számára. Az idézetek némely esetben az adott kor szellemiségének az illusztrálását is szolgálják. A gondos, tartalmas munka hasznos kézikönyve, forrásmunkája, olvasmánya lehet mindenkinek, aki a Balatonnal hivatásszerűen foglalkozik, vagy legnagyobb tavunk története, fejlődése, környezeti állapotának alakulása után laikusként érdeklődik. dr. Szlávik Lajos A gondos kiállítású, csaknem ezer oldal terjedelmű kötetet - a KHVM és az OVF anyagi támogatásával - az Egri Nyomda készítette. A könyv iránt érdeklődők azt beszerezhetik a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény központjában (1054 Budapest, Alkotmány u. 27., telefon: 332-8515 telefax: 311-6899). Több mint kétszáz évvel ezelőtt, 1780-ban jelent meg az első magyarul nyomtatott írás a Balatonról a „Magyar Hírmondó”-ban, ami röviden arról tudósított, hogy az előző év nyarán új révátkelőt létesítettek Kővágóörs és Boglár között. Magáról a tóról az első magyar nyelvű ismertetés Vályi András „Magyar országának leírása” c. művének 1796-ban megjelent első kötetében olvasható. A Balaton rendszeres kutatása azonban még közel száz évig váratott magára és csak 1891-ben kezdődött meg a Magyar Földrajzi Társaság keretei között, Lóczy Lajos indítványára egy hatalmas méretű, átfogó kutatómunka, amely 28 éven keresztül tartott. E munka eredményeit folyamatosan adták ki, összefoglalóját több mint 6.000 lap terjedelmű monográfiában tették közzé. Az utolsó résztanulmány megjelenése után joggal állapították meg a kortársak, hogy nemcsak a kutatások eredményei „grandiózusak”, hanem a mű terjedelme is, mivel a magyar és német nyelvű kiadás köteteinek egymás mellé rakott sora a könyvespolcon 110 cm-t foglalt el, alig 10 cm-rel kevesebbet, mint a Révai Lexikon kötetei. Dr. Virág Árpád most megjelent munkájának műfaját nehéz pontosan meghatározni. Tartalmát tekintve talán monográfiának lehetne nevezni, de csak szélesebben értelmezve, hiszen nem „szűkebb tárgyra” vonatkoznak a benne foglaltak. Mivel az 1897 és 1996 közötti száz év (sőt esetenként ennél régebbi) tudományos-műszaki vizsgálatok eredményeit foglalják össze a könyvben tárgyaltak, ezért sok benne a tudományos megállapításokat kritikailag összehasonlító elemzés. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság által gondozott kiadvány adattömege alapján a Balatonnal foglalkozó vízügyi, környezetvédelmi szakemberek számára „kézikönyv”-ként is szolgálhat. Leginkább azonban a balatoni kutatások és műszaki fejlesztések történetét és eredményeit összefoglaló és kritikailag elemző, a gyakorlati tapasztalatokkal egybevető tudományos ismeretterjesztő könyvnek tekinthető. Olyannak, amiben mindenki, aki a Balaton múltját és jelenét (a közelmúltját) részletesebben szeretné megismerni, megtalálja benne az őt érdeklő részt. A szerző könyvének mottójául Entz Géza és Sebestyén Olga 1942-ben megjelent „A Balaton élete” c. munkájából választotta az alábbi gondolatot: „A Balaton életközössége önszabályozással igyekszik a változásokat helyrehozni, s ha azok bizonyos határon belül esnek, a tó élete az évszaki változások ritmikus ismétlődésével lüktet tova. Ha azonban oly változások lépnek fel, amelyeket a tó élete nem tud visszaalakítani, az egész életközösség alkalmazkodik az új körülményekhez. Tavunk élete nem áll meg az időben, hanem továbbhalad, s ezt a haladást a természet hatalmas erői és az ember értelme irányítja.'1 Annak ellenére, hogy az utóbbi négy évtizedben számos tudományos kötet foglalkozott a Balaton kialakulásának történetével, élővilágával, infrastrukturális állapotával, a most megjelent monográfia mégis hiányt pótol, hiszen a legfrissebb adatokra építve, a tudomány korszerű szem
