Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám
Élőhelyfejlesztés vízgazdálkodással a Dráva árterén Bevezető: A természetes emberi környezet minőségének romlása, az ökológiai egyensúly helyenként visszafordíthatatlan megváltozása miatt kiemelt figyelmet érdemel a még meglévő, lényegében kevésbé átalakult természeti értékeink védelme. Különösen igaz ez a Dráva ártéri területei esetében, ahol már az Árpád-házi királyok korában páratlan természeti és gazdasági értéket képviselő gyertyános-kocsános tölgyesek, bükk-elegyes kocsányos tölgyesek, és tölgy, kőris, szil ligeterdők és puhafás ártéri állományok díszlettek. 1. Az élőhelyfejlesztés célja: 1.1. Az 1991. évi 28/1991.IV. 30/ számú Országgyűlési Határozat rendelkezett a Duna- Dráva Nemzeti Park létrehozásáról, amely Baranya megyét tekintve a Dráva mentén elsősorban a folyó hullámterét fedné le. Erdészeti és természetvédelmi szempontból egyébként is alapvető cél olyan elegyes, ökológiailag stabil erdőállományok fenntartása, újak telepítése és felnevelése, amelyek fafaj összetételében legjobban megközelítik a természetes erdőket. Ez alatt értendők azok az őshonos fafajokból álló állományok (kocsányos tölgy, magas kőris, gyertyán, vénic szil, fehér fűz, szürkenyár, feketenyár stb.), amelyek a Dráva hullámterén még jól alkalmazkodnak a medermélyülések következtében kedvezőtlenül megváltozott viszonyokhoz. A vízgazdálkodásnak, mint legfontosabb ökológiai tényezőnek a szerepét mi sem igazolja jobban, mint a termőhely fatermőképességét jól jellemző folyónövedék adatok összehasonlítása. Példaként említjük a Dráva árterén található kedvező és kedvezőtlen vízháztartású területek konkrét adatait. A kedvező vízgazdálkodású erdőrészek növedéktöbblete csak az adott korosztályokban és csak a kiemelten vizsgált tölgy-kőris fafajokra vonatkozóan az érintett vajszlói és sellyei erdészetnél 10 év alatt 40 000 m3 fakészlet növekedést jelent. Amennyiben a fakészlet értékén túlmenően az erdei életközösség oprimális egészségi állapotát, mint a tartamos gazdálkodás egyik fontos tényezőjét is figyelembe vesszük, a jelenlegi erdő értékszámítási eljárások szerint több millitárddal magasabb értékű faállományok boríthatnák be a Dráva síkot. Az új erdőtelepítések tovább növelnék e térség biológiai értékét. 2. Az erdészeti szempontok után tárgyaljuk a természetvédelem indokait: A tervezett Duna-Dráva Nemzeti Park Baranya megyére eső területe Felsőszentmártontól Mattyig terjed. Dr. Borhidi Attila professzor akadémikusnak és munkatársainak a felmérései alapján tudjuk, hogy ezen a 61 km hosszú Dráva szakaszon természetvédelmi szempontból a Dráva folyó természetes mederváltozása, valamint a mesterséges kanyarátvágások során kialakult morotva-tavaknak és holtágaknak, valamin az ezek partjain található puhafa ligeterdőknek, füzeseknek, esetenként láperdő maradványoknak, nedves réteknek és élővilága a legértékesebb. Ezekben számtalan védett és ritka növény- és állatfajt találtak a felmérések során. A folyótól távolabb fekvő keményfa ligeterdők és a ritkaságszámba menő gyertyános bükkösök, továbbá a helyükön kialakított kaszálók és legelők szintén bővelkednek ma még az erdőt alkotó és gazdasági szempontból is kiváló minőségű fafajokon (szlavón tölgy) kívül védett élőlényfajokban. Külön is figyelmet érdemel a mindkét erdőtípus és gyepvegetáció területén élő állatfajok minősége és mennyisége is, a halászat és horgászat alapjait biztosító halfajokon kívül a kétéltűek és hüllők (mindkét csoport ma már védett!), a közvetlen vízben élő rovarok, a vízi, vagy a vízhez közeli életteret igénylő madarak és emlősök seregére gondolva. De nem elhanyagolható az itteni élőhelyek sok hímevet szerzett nagyvad állománya sem. Mindezeknek az élőlényeknek a fennmaradása csakis a víznek időben arányosan és egyenletesen biztosított, megfelelő mennyiségével lehetséges a jövőben. A természetvédelem számára az élőhelyek és fajok megőrzését és fenntartását több olyan nemzetközi szerződés is előírja, melyeket hazánk is elfogadott. így pl.: az ún.: Ramsari egyezmény (1979.) a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen a vízimadarak tartózkodási helyéről, a Bonni Egyezmény (1983) a vadon élő növények, állatok és élőhelyeik védelméről, a Riói Egyezmény (1992) a biológiai sokféleségről. Ezek mellett hazánk tagsága a különböző nemzetközi természetvédelmi szervezetekben (pl.: IUCN, WWF, WRI. stb.) is kötelező feladatokat ró a magyar hatóságokra és gazdálkodó szervezetekre egyaránt. A Dráva melléki területeknek még egy komoly és az egész földi élővilág fennmaradása szempontjából is fontos szerepe van. Ugyanis mint természetes „zöld folyosó“, biztosítania kell az élőlényeknek az alpi, az illír és a pannóniai flóra és fauna területek közötti természetes mozgási lehetőséget s ezen keresztül a géncsere és áramlás folyamatait is, ami szintén alátámasztja a folyó menti vízszabályozásnak és az újabb kori, környezetbarát vízgazdálkodásnak, különösen a vízpótlásnak a fontosságát. 3. A vízgazdálkodás élőhelyfejlesztést segítő lehetőségei: A Dráva-menti vízgazdálkodás a különböző időszakok gazdaságfejlesztési céljaival összhangban, azok szolgálatában alakult ki, mai értékelés szerint nem minden terület számára szerencsésen. Az élőhelyfejlesztésnék kiemelt fontosságú feltétele a Dráva-völgyben a vízgazdálkodás lehetőség szerinti javítása, azzal a céllal, hogy a Dráva mederbeágyazódásából származott középvízszint süllyedés, az ezt követő talajvízszint-süllyedés ne folytatódjon, a fák gyökérzetének kapilláris zónájában tovább ne csökkenjen a vízbiztosítottság. Ha e kívánatos stop mellett még a tendencia megfordítását is remélhetnénk, ahhoz a leghatásosabb módszer- véleményünk szerint- a folyó visszaduzzasztása lenne azon pontokon, ahol környezetvédelmi és vízügyi szempontból ez megoldható, és ahonnan gravitációs vízkivezetéssel az ártér számottevő részének a hatásos vízpótlása is megteremthető. E vízügyi műszaki beavatkozásokat igénylő eljárásoknál érdemes számba venni a régi foki Folyó növedék 40-50 80-90 91-100 éves korban Kedvező vízháztartásnál 10,5mVha 6,lm’/ha 6,0m3/ha Kedvezőtlen vízháztartásnál 6,6m5/ha 3,3mVha 3,6m7ha % 59 54 67 18
