Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 1. szám
TÁJÉKOZTATÓ AZ NHP/OHP MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁG (NB) TEVÉKENYSÉGÉRŐL Előzmények Közismert, hogy Magyarország gazdasági életében, az ország földrajzi fekvéséből következően, az átlagosnál jóval fontosabb szerepet játszott és játszik a vizek kártételei ellen és a vízkészletekért vívott küzdelem. A hatékony vízügyi beavatkozások egyik legfontosabb alappillére a hidrológia tudománya. Nem véletlen, hogy a magyar hidrológia Bogdánfy Ödön, Kvassay Jenő, Sajó Elemér, Lászlóffy Woldemár és még sokan mások által fémjelzett vonulata világszerte ismertséget és elismertséget szerzett. Amikor az UNESCO 1965-ben - felismerve a vízkészletekkel való céltudatos gazdálkodás világszerte rohamosan fokozódó jelentőségét, valamint a gazdálkodásinformációs és tudományos megalapozásának szükségességét megindította a Nemzetközi Hidrológiai Decenniumot (NHD), a magyar hidrológusok azonnal tevékenyen bekapcsolódtak a munkába, amelynek koordinálására magas rangú személyiségekből és nemzetközileg elismert hidrológusokból álló Magyar Nemzeti Bizottság (NB) alakult. A Decennium főbb eredményei közül a következőket emelem ki:- Nagy lendülettel kezdetét vette az ország hidrológiai kísérleti és tájjellemző vízgyűjtő-hálózatának kiépítése.- A kísérleti vízgyűjtőkről nemzetközi szimpóziumot tartottak Magyarországon.- A fejlődő országok hidrológusainak továbbképzésére, az UNESCO támogatásával, hathónapos tanfolyamot szerveztek Budapesten, amelyet kezdetben kétévente, majd hamarosan évente (idén is) rendszeresen megtartanak.- A Nemzeti Bizottság a magyar hidrológiának az NHD keretében, ill. ahhoz kapcsolódva elért eredményeiről tartalmas angol nyelvű kiadványt jelentetett meg 1974- ben. Az UNESCO az NHD 1974. évi befejezése után, határidő nélküli folyamatos tevékenységként 1975-ben megindította a Nemzetközi Hidrológiai Programot (NHP). Ennek munkáját az NHP Kormányközi Tanácsa irányítja, amelynek 30 UNESCO ország a tagja, a tagországokat 4-4 évre az UNESCO Közgyűlése választja. (Magyarország képviseletében Holló Gyula 1999-ig tagja az NHP Kormányközi Tanácsának). Az NHP munkája 6 éves fázisokban folyik, jelenleg az 1996- tól 2001-ig trafó ötödik fázis van folyamatban. Ennek munkaterve három témakörön belül (globális hidrológiai és geokémiai folyamatok; add és félig-arid területek integrált vízkészlet-gazdálkodása; ismeret-, információ- és technológia- átadás), 8 főtéma köré csoportosítva összesen 31 projekt kidolgozását irányozza elő. Ezek előrehaladását (és egyben az előző, negyedik fázis eredményeit) legutóbb az NHP Kormányközi Tanácsának Párizsban 1996. szeptemberében tartott XII. ülése tekintette át. Az NHP feladatainak megvalósításához szükséges szervezési teendők (értekezlet-öszszehívások és -lebonyolítások, kiadványmegjelentetések, stb.) ellátása az UNESCO párizsi központjában működő Vízügy-tudományi Osztályon tevékenykedő NHP Titkárság feladata. Az utóbbi Osztály vezetője 1990 óta jeles kollégánk, Prof. Szöllősi Nagy András. Az NHP-val kapcsolatos tevékenységeket a legtöbb UNESCO országban NHP Nemzeti Bizottságok irányítják. Magyarország NHP Nemzeti Bizottsága az NHP kezdete, 1975 óta tevékenyen és sikeresen működött. Elnökei, időrendben Dr. Breinich Miklós, Kovács György akadémikus és Tarnóy András voltak. A titkári teendőket mindvégig (akárcsak az előző, NHD- időszakban), elismerésre méltó tudományos színvonalon és áldozatos munkavállalással Major Pál, a VITUKI tudományos osztályvezetője látta el. A magyar NHP-titkárság rendszeresen évente 2-4 alkalommal NHP- tájékoztatót adott ki. Az NHP első 15 évében elért legfontosabb eredményekről egy 1990- ben megjelent, igen tartalmas angol nyelvű kiadványunk számol be. Ennek az időszaknak fontos eredménye volt az akkori 8 Dunamenti ország hidrológusai NHP keretében folyó együttműködésével létrejött, “A Dunamedence hidrológiai monográfiái” c. németorosz nyelvű mű 1986. évi megjelentetése, amelyben a magyar hidrológusok mindvégig kezdeményező szerepet játszottak. A Monográfia tematikus pótkötetekkel való kiegészítése jelenleg is folyamatban van. Az 1980-as évek végétől az NHP-hez kapcsolódó hazai hidrológiai tevékenységek intenzitása, beleértve a nemzetközi tudományos rendezvényeken való részvételünket, az anyagi lehetőségek szűkülése következtében fokozatosan csökkent. Major Pál, csaknem negyedszázados eredményes titkári működése után, nyugdíjazását követően a titkári teendők alóli felmentését is kérte. Mindez egybeesett a magyar közigazgatás ezen belül a vízügyi közigazgatás - átalakítását követő átmeneti bizonytalansággal. 1992 folyamán az NHP Magyar Nemzeti Bizottságának tevékenysége gyakorlatilag szünetelt. Az újonnan létrejött Közlekedési. Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM), mint az állami keretekben megvalósuló hazai hidrológiai tevékenységet irányító főhatóság, feladatának tekinti az NHP Magyar Nemzeti Bizottság újraszervezését, tevékenységének folyamatos figyelemmel kisérését és anyagi támogatását. Ugyanakkor kezdeményezte az NB illetékességi körének a WMO Operatív Hidrológiai Programjára (OHP) való kiterjesztését, amint az Németországban és számos más országban már évekkel ezelőtt megtörtént és jól bevált. A KHVM vezetője 1993. január 4-én kinevezte az új NHP/OHP Magyar Nemzeti Bizottság elnökét Dr. Hajós Béla helyettes államtitkár személyében, titkársági teendőit ellátó intézményként pedig továbbra is a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központot (VITUKI-t) kérte fel. A VITUKI főigazgatója a felkérést elfogadta és a Nemzeti Bizottság titkárának Domokos Miklós mérnököt, titkár-helyettesének és egyben OHP referensének Bálint Gábor mérnököt nevezte ki. Az NHP/OHP Magyar Nemzeti Bizottság (NB) feladatai és működési rendje Az NB 1993. december 6.-i plenáris ülésén jóváhagyta saját Működési Szabályzatát (MSZ), amelynek főbb fejezetei: (I) Az NB létrehozása, tagjai és kapcsolattartása, (2) Az NB fő feladatai; (3) Az NB üléseinek rendje, (4) Az NB Intéző Bizottsága (IB); (5) Az NB Tudományos Albizottsága (TAB); (6) Az NB titkársága. Az NB fő feladatai az MSZ szerint: Az UNESCO/NHP és a WMO/OHP, valamint a tudományos és operatív hidrológiát növelő hazai intézmények és egyéni kutatók közötti együttműködés folyamatos fenntartása és szorgalmazása. Ennek érdekében:- Az NHP és az OHP rövid- és középtávú munkaterveinek hazai megismertetése; a munkatervek hazai véleményeztetése alapján visszajelzés az NHP-hez és az OHP-hez; a munkaterveket összeállító nemzetközi szakértői munkacsoportokba alkalmas magyar szakértők delegálása; a munkatervekbe illeszkedő hazai tevékenységek felkutatása és kezdeményezése; a nemzetközi munkatervekhez kapcsolódó hazai hidrológiai kutatások szorgalmazása, a hazai eredmények nemzetközi megismertetése.- A magyar hidrológiáról az NHP és az OHP által igényelt információk (köztük hidrológiai adatok és egyéb információk) összegyűjtése és szolgáltatása.- Az NHP és az OHP szakmai kiadványairól a hazai szakemberek rendszeres tájékoztatása, ezekről - igény esetén - a hazai szaksajtóban rövid ismertetések, vagy teljes fordítások megjelentetése.- Külföldi hidrológiai konferenciák naptárának közreadása negyedévenként, az ezeken dolgozattal, vagy konzultatív jelleggel várhatóan eredményesen résztvevő hazai (főleg fiatalabb) szakemberek felkutatása, részvételük megszervezése és - szükség és lehetőség szerint - anyagi támogatása; gondoskodás a konferencián szerzett tapasztalatok hazai közreadásáról. 34
