Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 6. szám

Egy hajózsilip története Ötven éves a felújított siófoki vízleeresztő és hajózózsilip MHT Közép-dunántúli Területi Szerve­zet 1997. október 21-i előadóülésén el­hangzott előadás. A Sió 120+822 km szelvényében a Sió­foki kikötőben lévő torkolati művek építé­sének története szorosan összefügg a Ba­laton vízszintcsökkentési, vízszint-szabá­­lyozási törekvéseivel Történeti áttekintés A Sió 1863 előtt zsilip nélkül szabadon torkollott ki a Balatonból. A vízlefolyását az előtte levő nádas, sásos, homok-turzá­­sos part akadályozta. Magasabb balatoni vízállásoknál igyekeztek vezérárkot ásni a Sió előtt, de a finomszemű homok hama­rosan összefolyt s az árkot betemette. A „Déli Vaspálya Társaság“ és a Bala­ton menti parttulajdonosok kívánságára a Balaton magas vízállásának megakadályo­zására 1862-ben elhatározták, hogy Siófo­kon közvetlenül a közúti híd alatt vízle­eresztő zsilipet építenek, a hozzávezető medret kiássák. A meder feliszapolódásá­­nak megakadályozására mind a kél partján szádfal-biztosítást terveztek. Kézenfekvő volt, hogy a szádfalak kö­zött kikötőmedencét s a mély vízig mólót létesítsenek, és ezzel a vízleeresztés bizto­sítása mellett a hajózás igényeit is kielégít­sék. Ifjú Zichi Ferenc királyi biztos a Klein Károly és Botka László által készített ter­veket 1892 júniusában ismertette az érde­keltekkel Balatonfüreden. A vállalkozás méreteiről az ún. „Füredi egyezmény“ egyes pontjai adnak képet: a) a Balatontól Ozoráig minden malom eltávolítandó, b) az egész folyó (ti. a Sió) mentén az eséssel és talajminőséggel arányos szelvé­nyek alakítandók ki, c) a kanyarok - lehetőség szerint - levá­­gandók, d) a Sió kifolyását olyan mélységgel és megoldással kell előállítani, hogy elhomo­­kozódás ne fordulhasson elő, e) a torkolatban, a vasútállomás közelé­ben kikötő építendő, f) a lefolyás szabályozására az új meder­be zsilip építendő. A megegyezés szerint a Nádor-csatorna Társulat - a Balaton-szabályozó és a Sió­berki Társulat anyagi támogatásával - bő­víti a Sárvíz alsó szakaszának medrét, a Kaposvizi Társulat saját hatáskörében végzi el a Sió-meder tisztogatását, s vállal­ja a jut-ozorai mederszakasz és a kiüti, va­lamint az ozorai malom rendezését, a juti töltésen felüli munkákat viszont a Balaton-Anyavizszabályozó Társulat és a Déli Vaspálya Társaság végzi el. A munkálatok főbb létesítménye, a víz­állás-szabályozás eszköze, a zsilip volt. Átadása is ennek megfelelő ünnepélyes keretek közölt történt, s ebből az alkalom­ból állította be a Déli Vaspálya Társaság az első balatoni kíilönvonatot. Az átadás alkalmával az érdekeltségek ünnepi közgyűlést tartottak, mely a múlt, a jelen és a jövő feladatok, perspektívák fel­mérése jegyében folyt le. Az ünnepi beszédnek az eredményeket és a feladatokat egyaránt összefoglaló zá­ró sorait szó szerit idézem. 1. A Balaton menti mocsaraknak - mely­nek a leszállítandó víz által nyerendő tér­rel együtt körülbelül 34 000 holdakat tesz­nek - kiszáríttatása. 2. A 4000 holdakra terjedő sióbereki posványoknak lecsapolása. 3. A déli vaspályának, mely hazánkban az Adriai-tengerhez vezető egyetlen vonal, és így közlekedési és kereskedelmi tekin­tetben mindenesetre a legfontosabb, a jég­torlaszok általi károktól mentesítése. 4. A balatonfüredi fürdőhelyi közleke­désnek biztos, de kényelmes megkönnyí­tése, végre. 5. Hogy az előbbi posványokat termé­keny földek és viruló rétek fogván felvál­tani, ez által nemcsak a nemzet gazdászat nagy mérvben emelkedni, hanem a Bala­ton környéke is, mindenesetre szebbé és reményesebbé emeltetni fog.“ 6. Dunának a Balatonnal egy szabad ha­­jókázó csatorna által közvetlen összeköt­tetése. Bár évtizedekbe telt, míg a vállalkozás meghozta a kívánt eredményt, s közben hatása is meglehetősen ellentmondásos­nak bizonyult, az 1863. évi zsilipátadás mégis korszakalkotó jelentőségű volt a Balaton történetében: nemcsak a Sió és Siófok, hanem az egész Balaton életében. Kezdettől fogva itt van a balatoni hajó­zás központja, a Balatoni Kikötő Felügye­lőség (BKF), ill. jogutódja a Balatoni Víz­ügyi Kirendeltség, a Révkapitányság, ill. Balatoni Vizirendészeti Kapitányság, a Balatoni Jacht Club, illetve utódai, a Bala­toni Halászat, hajójavító műhelyek és a felsorolt létesítmények raktárai. A kikötő fejlődésében 3 időszakot kü­lönböztetünk meg. 1. 1863-1912. Ekkor még csak egy me­dencéje és fából készült partfala volt. Az 1862-63-ban elkészült kikötő mólói a mai rózsaliget és a szemközti nyaralószigetig nyúltak. (1. ábra) 1891-ben a fazsilipet el­bontották s helyette betonzsilip épült. 1893-ban feltöltötték a mólótól ÉK-re fek­vő nádas területét és megépítették a mai fürdőtelepet. A kikötő forgalma ugrássze­rűen növekedett. 2. 1912-1930. A BKF székhelyét 1912- ben a siófoki kikötőben építette ki. Több mint 20 kát. hold területet sajátított ki a parttulajdonos Veszprémi Káptalantól és a Siófoki Fürdő Rt-től. Műhelyeket, raktára­kat épített és még az első világháború előtt és alatt kiépítette a középső ún. téli me­dencét, a hajókihúzó sólyát. Kotrógépeket szerhajót, cölöpverőket stb. szerzett be s állandó kikötőépítő szakmunkás gárdát nevelt, amelynek magja olasz kőfaragó csoport volt. 1929-1930-ban 340000 pen­gő költséggel megépítette a külső ún. vi­torláskikötő medencét és a mólókat a mai méretre meghosszabbította. 3. 1930-1965. A BKF a rendelkezésre álló beruházási hitelből úgyszólván min­den évben fejlesztette a kikötőt. Új szék­házat és irodaházat épített, korszerű mű­helyépületet, raktárt létesített. A Földmű­velésügyi Minisztérium vízügyi műszaki főosztálya 1938-ban megtervezte a kikötő területén a Sió felső torkolati műveit. A terv jóváhagyása, a részlettervek elkészí­tése és az építés engedélyezése után 1942- ben megkezdték a hajózsilip és a vízle­eresztő zsilip építését. A második világháború megakasztotta a torkolati művek építését. Azt 1946. végén, a háború utáni legelső nagyobb vízi mun­kaként tovább folytatták és 1947. szep­temberében fejezték be. Ezt megelőzően a kotrásból és a zsilip­építésből kikerülő föld elhelyezésére a ki­kötőtől nyugatra kb. 200 m széles partvé­dőművel védett feltöltés készült a kikötő­­fejlesztés céljaira. A háború után erre a te­rületre telepítették a Siófoki Meteorológi­ai Állomást, az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság üdülőjét és még számos vállalati üdülőt. 23

Next

/
Thumbnails
Contents