Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 1. szám
A MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG STRATÉGIÁJA (1997-99) Elfogadta az MHT Elnöksége 1997. január 29-én. _______BEVEZETŐ_______ Az MHT Intéző Bizottsága elhatározta, hogy az elnökség elé terjeszti a stratégia tervezetét, amelyben megfogalmazza a soron következő feladatokat és szükségesnek látszó változásokat. Az IB körlevélben kérte a szakosztályok és helyi szervezetek véleményét és javaslatait a stratégia megfogalmazásához. 1997. január 2-ig összesen 6 válaszlevél érkezett, éspedig négy szakosztály elnöktől, egy területi szervezet elnöktől és a jelölő bizottság elnökétől. A január 7-i intéző bizottsági ülést követően az IB 7 tagjától érkezett írásbeli hozzászólás, amelyeket igyekeztünk figyelembe venni jelent tervezet készítésénél. A tett javaslatok inkább taktikai, mint stratégiai jellegűek. Vannak közös vonások és ellentétek. Egyetértés van az egyéni tagság fiatalítása és a jogi tagok számának növelése tekintetében, a szakosztályok együttműködése és a PR erősítése terén. Nem teljes az egyetértés a rendezvények súlya, a főhatóságokkal való kapcsolat tekintetében. Érdekes vélemények vannak az elnökség nagyságát és egyes központi bizottságok fenntartását tekintve. Az Alapszabály és az Ügyrend módosítását általában szükségesnek ítélik. Az Elnökségjanuár 29-i ülésén számos hozzászólás és vita után, az elhangzottak figyelembevételével elfogadta a tervezetet, amelyet az 1997-99-es periódusra érvényes stratégiának tekintenek. A STRATÉGIA TARTALMA Jelen stratégia tervezetben azokat a középtávú célkitűzéseket kíséreljük meg összefoglalni, amelyek- az 1996. évi vezetőségválasztás során,- az elmúlt három évről szóló működési jelentésben, illetve- a közgyűlésen merültek fel és az 1997-99 évekre vonatkoztathatók. Nem vizsgáljuk, hogy a stratégia követése tekintetében, milyen intézkedés igényel alapszabály módosítást, de a későbbiekben ez a kérdés nem elhanyagolható. A Stratégia és az Alapszabály A Magyar Hidrológiai Társaság a műszaki-természettudományi egyesületek között 80 éves múlttal büszkélkedhet, korát megelőzve régóta átfogóan kezelte a felszíni és felszín alatti menynyiségi és minőségi vízgazdálkodást. Az integrált és interdiszciplináris megközelítés következtében érthetően rendkívül mértéktartó átfedésben van más egyesületekkel. A Társaság alapvetően független szervezet, amely főként tagdíjból tartja fenn magát. A Társaság a rendszerváltást követően tovább erősítette függetlenségét anélkül, hogy Alapszabályát, illetve működési és szervezeti szabályzatát lényegében megváltoztatta volna. A Társaság stratégiája szoros összefüggésben van az Alapszabályával, tekintve, hogy az Alapszabály sok tekintetben behatárolja a működést és a szükségesnek ítélt fejlesztést. Ebből következik, hogy az Alapszabály megváltoztatása és a Társaság stratégiája lényegében összefüggő statútumok, amelyek közül az Alapszabály jogi értelemben is kötelező érvénnyel szabja meg a stratégiához a főbb szakmai, szervezeti, gazdasági hátteret. A Társaság Közgyűlése kinyilvánította, hogy az Alapszabály módosítását lehetőleg 1997-ben végre kell hajtani, az erre vonatkozó felülvizsgálatra az Elnökség ad-hoc bizottságot hoz létre. Az új Alapszabály elkészítése után kerülhet sor az ügyrend értelemszerű átdolgozására. Minthogy az Alapszabály jelenleg érvényben van, a stratégiának erre figyelemmel kell lenni, de nem zárható ki, hogy az Alapszabály átdolgozása során további kölcsönhatásnak kell érvényesülnie, már csak bizonyos szervezeti kérdésekben fennálló egyszerűsítések igénye miatt is. A TÁRSASÁG TAGSÁGA A Társaság létalapja a tagság, mégpedig elsősorban az egyéni és jogi tagság, akik a Társaság anyagi terheit vállalják a Társaság alapszolgáltatásai fejében. Ebből következik, hogy a Társaság tagságának kell alapvetően eltartania az egyesületet, viszont a Társaság nem alapszolgáltatásaiért különféle (pl. részvételi) díjat kell szedni, amely legalább is null szaldóval biztosítja a különféle szolgáltatások során felmerülő költségeket. A Társaság alapszolgáltatásainak önmagukban is vonzónak kell lenniük, hogy a Tagságnak megérje a tagdíjat. Egyértelmű, hogy a Társaság egyéni tagsága által fizetett tagdíj - a jelenlegi tagdíj rendszerben - nem fedezi a Társaság által a tagságnak nyújtott alapszolgáltatások költségét. Anyagi okból tehát jelenleg elsősorban a jogi tagok számát célszerű növelni megfelelő tagtoborzással, amelyben az elnökség tagjainak jelentős szerepet kell betöltenie. Nem hanyagolható el az egyéni tagság toborzása sem, még ha az anyagi előnnyel nem is jár. A bevételek növelése érdekében a Társaság rendezvényein a tőkeerős cégeket fokozott reklámtevékenységre kell ösztönözni (kiállítások, hirdetések). E cél eléréséhez a jelenlegi és a potenciális jogi tagok körében közvélemény kutatást kell végezni, melyből meg lehet tudni, mit várnak el a jogi tagok a Társaságtól, mivel tehetjük működését vonzóbbá részükre. A Társaság a befolyt tagdíjakból működtethető alapszolgáltatásainak körét egyértelműen meg kell határozni, és az alapszabályt és ügyrendet ahhoz igazítani. Az egyéni tagság tekintetében különös gondot kell fordítani a Szakosztályok fiatalítására és az ifjúság beszervezésére. Az ifjúság megfogását már a főiskolákon, egyetemeken el kell kezdeni. Ebben a tekintetben különösen oktató tagjainkra vár nagy feladat, de nem szűkíthető le rájuk. A Társaság foglalkozzék a vízügyi felsőoktatás tartalmi részével, különös tekintettel, hogy leendő szakembereink megismerjék a hazai vízügyi alkotásokat és alkotókat. A HK és HT jusson el az oktatóhelyekre és a hallgatókhoz. A tagságot önmagát erkölcsi elismerésként kellene kezelni és mintegy a szakmai élet nélkülözhetetlen kellékének tekinteni. A Mérnöki Kamara érdekvédelmi szerepét mint várható feltétel-rendszert kell felfogni. (A kamarai törvény értelmében az egyénre nézve a kamarai tagságot kötelező érvényűnek nyilvánítják a szakértést és tervezést illetően). Az ifjúsági bizottságot fel kell 20
