Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 6. szám
Bajorországban jártunk A magyar-bajor kétoldali vízügyi együttműködés keretében 1997. szeptember 1-4. között Bajorországban tett látogatásunk célja a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos bajor vízgazdálkodási tapasztalatok megismerése volt. A feszített tempójú, de szakmailag igen érdekes program első napját Münchenben a Bajor Állami Területfejlesztési és Környezeti Kérdések Minisztériumában, illetve a Bajor Tartományi Vízgazdálkodási Hivatalban folytatott megbeszélésekkel kezdtük. Itt átfogó tájékoztatást kaptunk a bajor vízgazdálkodás szervezeti felépítéséről és működéséről, a felszín alatti vizek és vízbázisok védelmének törvényi szabályozásáról, a védelem aktuális helyzetéről és problémáiról, az ivóvízkészletek bajor felügyeleti koncepciójáról, valamint a vízvédelmi területek rendszeréről és azok működéséről. A tájékoztatók során megtudtuk, hogy a bajor vízgazdálkodási szervezet a 25 éves múlttal rendelkező Területfejlesztési és Környezeti kérdésekkel foglalkozó Minisztérium keretében működik. A vízgazdálkodási munka jogi hátterét Németország Vízháztartási kerettörvényének vízgazdálkodásáról szóló 19.§-a biztosítja, azonban további vízgazdálkodással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaznak a bajorországi törvény 35. és 74. bekezdés is. A magyar gyakorlattal ellentétben azonban minden vízzel kapcsolatos probléma kezelése vízgazdálkodási, illetve a felszín alatti vizekkel foglalkozó szakosztályok hatáskörébe tartozik, míg a vízügyi szervezet hatósági feladatok ellátásában nem vesz részt. A több mint 600 főt foglalkoztató Bajor Tartományi Vízgazdálkodási Hivatal, valamint a területi igazgatóságok feladata az észlelési adatok gyűjtése, feldolgozása, továbbá a szakfelügyelet és szaktanácsadás biztosítása a vízhasználók részére. A hatósági feladatok területi ellátása helyi közigazgatási szinten valósul meg. A következő napokon Mittelfranken területére látogattunk. A tanulmányút során vendéglátóink elsősorbn Bajorország hidrogeológiai viszonyait, valamint a felszín alatti vízminőséggel, illetve a felszín alatti víznyerőhelyek védelmével kapcsolatos problémáikat ismertették. így tudtuk meg többek között, hogy a 70.000 km2 területű és 12 millió lakosú Bajorország vízellátása Magyarországhoz hasonlóan mintegy 98%-os arányban felszín alatti vizekből történik. A kitermelt víz 95%-a azonban, a magyarországi gyakorlattal ellentétben talajvízből származik és csak 3%-a partiszűrésű víz. A talajvíz rendszeres felügyelete céljából 280 felügyeleti pontból és 3300 mérőhelyből álló észlelőhálózattal rendelkeznek. Először a Reckenberg csoport vízellátását biztosító Wassermungenu vízmüvet és védőterületét tekintettük meg, majd Ansbachban Altmiilthal tó vízgyűjtőjének vízvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű területhasznosítási problémáival ismerkedtünk. A második napon Fürth város vízellátását biztosító vízmű működését ismertették a helyi szakemberek, továbbá a vízműkutak sűrűn beépített környezeti védőterületeinél felmerülő problémákról kaptunk részletes tájékoztatást. A délután folyamán a Nürnberg környéki Knoblauchsland zöldségtermelő terület felszín alatti vizeinek védelmével kapcsolatos előadásán vettünk részt, majd helyszíni bejárás során alkalmunk nyílt az előadással kapcsolatban felmerülő kérdések részletes megvitatására. A tapasztalatcsere során számottevő gyakorlati ismeretre sikerült szert tennünk mind a vízkutatás, a vízbázisvédelem mind a vízügyi igazgatás területén. Ezen kívül betekintést nyertünk Bajorország jellemző vízföldtani viszonyaiba, amelyek ismerete elengedhetetlen a vízbeszerzéssel és vízellátással kapcsolatos bajor problémák megértéséhez. Az Európai Unióhoz való csatlakozás területén előttünk járó és tapasztalatokkal rendelkező német szakemberekkel folytatott tapasztalatcserék véleményünk szerint igen fontos információkat és igen hathatós segítséget jelentenek Magyarország EU csatlakozásának előkészítésében. Dr. Perger László Karda József Vízszintrögzítés A Dunán 1997 november elején a három dunai vízügyi igazgatóság a VITUKI Rt bevonásával kisvízszint rögzítést végzett. A felső közös magyar-szlovák szakaszon a rögzítés a szlovák vízügyi szervek részvételével történt. A rögzítésre azért volt szükség, mert a teljes magyar szakaszon legutoljára 1990-ben történt hasonló kisvízszint rögzítés, és azóta jelentősebb változásokat észleltek különböző mérések során. Jelenleg még a Duna Bizottság az 1990 évi adatokat használja, ez az elfogadott. A felső közös magyar-szlovák szakaszon 1996-ban történt rögzítés, és a folyószabályozási munkákhoz ezt az un. munkavízszintet használják. A jelenlegi mérés kiértékelése várhatóan jövő év elején fejeződik be, melyet a VITUKI Rt végez. Amennyiben az eredmények szükségessé teszik kezdeményezni fogjuk a Duna Bizottságnál az új mérés elfogadását. Korompay András 15
