Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 6. szám
zsákokból építettek ellennyomó medencét, amit az anyagkihordás megszűntéig magasítottak. A tiszta víz kiáramlása később 50 cm átmérőjű tölcsérben a hullámtéri és a mentett oldali vízszint kiegyenlítődéséig folytatódott. E buzgár térségében több kisebb buzgárt észleltek, melyek nem igényeltek beavatkozást. A töltés mentett oldali rézsűlába mintegy 2,0 m magasságig átázott, felpuhult, enyhe anyagkihordással szivárgott. 07. 26. 818 Homokzsákokból bordás rézsűterhelést építettek a 41+180 - 41+200 tkm között. Csurgások voltak a 41+180-41+210 tkm között. 07. 27. 802 A csurgás és a buzgár hordalékmentessé vált, később a vízhozamok intenzitása jelentősen csökkent. 07.30. 700 A 700 cm-es vízállánál megszűnt a védekezési munka A beavatkozás helyén a mentett oldali töltésláb felpuhult, vízfoltos. Itt július 24-én 16 órakor a 41+170 tkm szelvényben a mentett oldali töltésláb közelében intenzív vízfeltörést észleltek, amely zavaros vizet hozott a felszínre, jelentős anyagkihordás volt tapasztalható. A 41+080-41+350 tkm szelvények között a töltésrézsű alsó harmada erősen átázott, a fedőréteg felpuhult. A védekezést haladéktalanul megkezdték a hordalékot felhozó buzgár ellennyomó medencével történő biztosításával. A felpuhult töltéslábat homokzsák bordákkal megtámasztották. A buzgárt sikeresen elfogták, az ellennyomó medencében tartott kb. 1,0 m magas vízoszlop mellett a hordalékmozgás megszűnt. Ugyanakkor, mivel a Duna áradása tovább folytatódott, a töltésláb átázása fokozódott, a csurgások száma növekedett, a fedőréteg felpuhulása terjedt, ezért a töltésláb megtámasztásának építését a medence mindkét oldalán tovább folytatták. Július 25-én 21 órakor a medence északi oldalán, a medencén kívül az erősen átázott fedőrétegen keresztül újabb vízfeltörést észleltek, amely zavaros vizet hozott fel. A meglévő bordák felhasználásával újabb ellennyomó medencét építettek. Az újabb buzgárt, amelynél a kráter átmérője meghaladta a 0,5 m-t, sikerült megfékezni, a vize fokozatosan letisztult. Időközben bekövetkezett az árhullám tetőzése ezen a szakaszon is és további beavatkozásra már nem volt szükség. A védelmi munkákhoz 2500 db homokzsákot használtak fel. A KDVVÍZIG szakemberei már az árhullám levonulása idején intézkedtek a veszélyes jelenség közvetlen környezetének feltárásáról. A gát szerkezetéről az első információt az Országos Műszaki Irányító Törzs Töltésfeltáró szakcsoportja szolgáltatta. Az árhullám csúcsának levonulása után, még első fokú készültség idején megindult a geodéziai, geofizikai és talajmechanikai (fúrásokkal és szondázással történő) felmérés. A Faddi holtágat két oldalról közrefogó lokalizációs töltések között a gát nagy méretű, keresztszelvénye alapján megfelelő biztonságúnak tűnt. Az észlelt helyszíni jelenségen és azon a megfigyelésen kívül, hogy a mentett oldalon kb. 1 m-el a korona alatt a töltésből terméskövek álltak ki, a vizsgálat megkezdésekor semmilyen információ nem állt rendelkezésre. A vizsgálatok bővülésével egyre pontosabban rajzolódtak ki a gát keresztmetszetének sajátosságai. Egyre pontosabb képet kaptunk arról, hogy milyen folyamatok játszódtak le, de a teljes valóságot csak a kiviteli munkák idején lehetett azonosítani. Az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az észlelt jelenséghez a következő meglévő adottságok nyújtottak lehetőséget: * a káros jelenségű töltésszakasz a Dombori holtág keresztezésében található; * a vékony (mindössze 1,2-1,8 m vastagságú) kötött fedőréteg alatt 11-16 m vastag jó vízvezető (finom homok, homoklisztes homok) talajok találhatók (5. és 7. ábrák). * a vizsgált töltés több ütemben épült, az első építési ütem a Faddi Duna lezárására szolgáló mészkő terelő mű építése lehetett, amit a töltés mentett oldali lábánál találtunk meg a jelenlegi terepszint alatt kb. 3 méteres mélységben (5. ábra). Az észlelt jelenségek közvetlen kiváltó okaként a töltésben történt több mint 40 szondázással azonosított - kőrakat adható meg: * a korabeli töltés mentett oldalán lévő leterhelő, vízkivezető kőrakat okozta a mentett oldali töltéslábnál tapasztalt átnedvesedést, ami ellen homokzsák bordák beépítésével védekeztek; * a nyílt feltárás alapján a buzgár alatt kb. 0,5 m vastag kő depónia volt. Ez öszszegyűjtötte az altalajból és töltésből szivárgó vizeket és elősegítette a koncentrált feltörést, a buzgárra jellemző megjelenési forma kialakulását (6. ábra). 7. ábra Konzisztencia határok • w, j V- t wp % Természetes víztartalom w % Szemeloszlás Fúrásszelvény a Dombori buzgárnál 13
