Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám
cevifT л MiHiuMiraKtÁcén Országos Vízügyi Munkabiztonsági Értekezlet Miskolc, 1997. május 29-30. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény újrafogalmazta a munkáltatók és munkavállalók kötelezettségeit a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés érdekében. A törvény nagyobb szabadságot biztosított a munkáltatónak a munkavédelemre vonatkozó követelményrendszer meghatározásában, ami természetesen együtt jár a nagyobb felelősséggel. Az 1993-as év még átmeneti időszak volt a munkavédelem jogi szabályozásának területén, hiszen a végrehajtási utasítások, a törvényben előírt biztonsági szabályzatok még nem jelentek meg, s a korábbi előírások egyes pontjai nehezen voltak értelmezhetőek az új jogi környezetben. A szakmán belüli bizonytalanságok mérséklése céljából Márkus Zoltán kollégánk, az Alsó Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkavédelmi vezetője 1993 telén neves szakemberek részvételével tanácskozást szervezett a 12 VÍZIG és több környékbeli “vizes” szervezet munkavédelmi szakemberei részére. A szakmai értekezletnek nagy sikere volt. Ezután rendszeressé váltak ezek a szakmai találkozók: 1994-ben Székesfehérváron, 1995-ben Győrben, 1996-ban Nyíregyházán rendezett a helyi VÍZIG ilyen megbeszélést. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság 1997. május 29-30-án munkabiztonsági értekezletet szervezett a Vízügyi Igazgatóságok munkabiztonsági szakemberei számára. Dr. Pados Imre igazgató megnyitó beszédében bemutatta az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságot. Ismertette azokat a tevékenységeket, melyek az igazgatóság helyi sajátosságaiból adódóan munkabiztonsági szempontból külön figyelmet érdemelnek (vízminőségi kárelhárítás, Tiszalöki Vízlépcső üzemeltetése, fenntartása és rekonstrukciója), s végül beszélt az igazgatóság munkavédelmi helyzetéről, az e téren megoldásra váró problémákról, kiemelve az ágazati munkavédelmi tevékenység központi koordinációjának szükségességét. Ezt követően Dr. Szlávik Lajos főigazgatóhelyettes általános tájékoztatást adott az ágazat helyzetéről, ismertette a vízügyi szolgálat előtt álló feladatokat. Szólt a munkavédelmi szempontból kiemelten kezelendő tevékenységekről, melyek a védekezés, a közmunka, a vállalkozásban végzett 32 szolgáltatás, a fenntartás, üzemelés és a beruházások előkészítése, lebonyolítása területén nevesíthetők. Mivel az igazgatóságok jelenlegi létszáma arra elegendő, hogy védekezésnél és a közmunkásokkal végzett fenntartási munkáinknál az irányítást biztosítani tudja, e téren jelentős feladat hárul az őri személyzetre, hiszen a vízügyi tevékenységben járatlan csoportok irányítását kell végezniük, eleget téve közben valamennyi törvényben meghatározott munkáltatói kötelezettségnek. A vállalkozásról szólva hangsúlyozta: nem szabad engedni ama csábításnak, hogy az igazgatóságok tevékenysége a vállalkozás irányába tolódjon el. A vállalkozásban csak tiszta profilú tevékenység folytatható, melynek tárgyi és személyi feltételei adottak. A jövőre nézve kiemelt munkavédelmi feladatként szólt a nagyműtárgyak felújításáról. E munkák megtervezése és kivitelezése során az Európai Unió biztonsági követelményrendszerét kell érvényesíteni mind a beruházások folyamatát, mind a megvalósult beruházás paramétereit tekintve. Végül dr. Szlávik Lajos ismertette a Munkaügyi Minisztérium megkeresésére végzett ágazati felmérés összegzését, mely a munkavédelmi törvény végrehajtásával kapcsolatos ágazati tapasztalatokról szólt. Nekünk, munkavédelmi szakembereknek jó volt hallani, hogy az általunk megfogalmazott vélemények, problémák tárcaközi szinten is hangot kaptak. A következőkben Gecsey Árpád, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőségének vezető helyettese tartott előadást vízügyi ágazatban használatos fenntartó gépek üzemeltetésével kapcsolatos munkabiztonsági kérdésekről. Ezt követően a nyíregyházi, és szegedi kollégák ismertették a fenntartási munkákon foglalkoztatott közerő munkavégzésével kapcsolatos tapasztalataikat. Az elhangzottakból az szűrhető le, hogy a közmunkások munkafegyelme megfelelő, a munkateljesítményük eléri, sőt meg is haladja a normaértékeket. A bekövetkezett balesetek egyike sem fegyelem hiánya miatt következett be. Ha azt akarjuk, hogy ez a munka pénzügyi szempontból is eredményes legyen, igen alapos előkészítést, precíz felmérést, pontos feladat meghatározást és szakszerű irányítást kell végezni. Külön kiemelték, hogy a munkaruha- védőruha célra a Közmunkatanács Hivatala által meghatározott összegek a munkabiztonsági szakmai szempontokat kielégítő személyi védőeszközök biztosítására nem elegendőek. Az előadók sorát Lantos Géza az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Munkabiztonsági Főosztályának vezetője zárta. Nagy figyelemmel kísért előadásában ismertette a munkavédelmi törvény parlamenti szavazásra váró módosításait, valamint a kiadás előtt álló új MüM, NM rendeleteket. Szólt továbbá az uniós csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációnak szabványosítást érintő kérdéseiről is. Az értekezlet második napi programja a tiszalöki duzzasztó és hajózsilip megtekintésével kezdődött. Az ÉVÍZIG tevékenységi körében e mű üzemeltetése, fenntartása és rekonstrukciója munkabiztonsági szempontból kiemelt fontosságú. A mű tervei a 30-as években kialakított koncepció szerint valósultak meg így az egyes munkahelyek, közlekedési utak kialakítása nem a jelen kor követelményeinek megfelelő. A duzzasztó és zsilip revízió, rekonstrukció során víz feletti munkavégzés, zárt térben végzett korrózióvédelem, hegesztés, mind olyan munkafolyamatok, melyeknél a megfelelő védelem biztosítása nem kis feladat. Ennek ellenére e munkák során az elmúlt években baleset nem történt. A résztvevők ezután a “Hullám” hajón ismerkedtek meg az ÉVIZIG Hajózási Szolgálatának a tevékenységével. Nem csak az esős idő volt az oka annak, hogy a Tiszalöktől Tokajig tartó hajóút szakmai tanácskozással telt. napi munkánkkal, és az elhangzott előadásokkal kapcsolatban is számos olyan kérdés merült fel, melyet még meg kellett beszélni. A hozzászólásokból és az egész értekezlet hangulatából az érződött ki, hogy mi, e kis létszámú társaság ugyanazt az ügyet szolgáljuk, mint más szakágazatoknál dolgozó társaink: a vízügyet. Varga Péter
