Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 1. szám
A Kis-Balaton beruházás keretében egy szivattyútelep rekonstrukciós munkáiban veszünk részt, Miskolcon a szennyvíztisztító telepen iszapszárító berendezése szerelési munkáit végezzük. Fentiek is jól példázzák a több lábon állás vállalati stratégiájának létjogosultságát. Természetesen nem mondunk le a termékgyártási tevékenységről sem, folyamatban lévő fejlesztéseinkből jelentős sikereket várunk már a 97-es évben is. Mik a további tervek? Az előző kérdésekre adott válaszaim során már utaltam arra, hogy a közeljövő ismét a fejlesztések jegyében fog telni. Piacaink megtartásának igénye ezt feltétlenül szükségessé is teszi. Olyan “régi-új” igényeknek is igyekszünk megfelelni, mint a vízügyes berkekben - de nemcsak ott - használatos önjáró földműfenntartó gép biztosítása. Szakmai múltunk és eddigi eredményeink a biztosítékok arra, hogy a H1DROT UNI utódaként egy valóban piacképes és sokoldalú gép készül el a közeljövőben. A közutak karbantartásának területén is igyekszünk majd újat nyújtani általunk eddig még nem járt területeken, de hogy konkrétan mi is ez, az most maradjon titok. Legközelebbi beszélgetésünk alkalmával minden bizonnyal erről az újdonságról is beszámolhatok, s ha ezt majd örömmel és büszkeséggel teszem, biztosak lehetünk abban, hogy ismét sikerült megfelelni az ügyfeleink által képviselt piaci elvárásainak. Lovretity Mária (A riport kiegészítése: A társaság 96- ban 360 Mft-t produkált 67 fős létszámmal) ESZÉKY OTTÓ 1945-1997. Féltem, hogy nehéz dolgom lesz Ottó munkájának és életútjának számbavételével és hiteles bemutatásával hiszen sokan vannak közöttünk akik jóval régebb óta és közelebbi munkakapcsolatban voltak vele mint én. De ahogy áttekintettem életének hivatalos dokumentumait az érzésem támadt, hogy szinte minden fontos dolgot tudhatok róla. Persze nem szó szerinti értelemben a magánéletet vagy a tárgyszerű részleteket illetően, hanem amit Eszéky Ottóról a magyar vízrajzi szolgálat egyik kiemelkedő egyéniségéről tudni kell ahhoz, hogy értsük és megértsük munkásságának lényegét, értelmét, fontosságát és értékét. Ő minden kollégája számára nyitott volt, gondolataiba, örömeibe és bánataiba mindig őszintén, kertelés nélkül vont be bennünket. A szomorú kényszerűség ellenére talán szerencsésnek nevezhetem azt, hogy tanúja és egy kicsit letéteményese is lettem Ottó búcsújának az aktív szakmai munkától, mikor I99l-ben nyugdíjba ment. Közismert nyíltságával és őszinteségével próbálta rám zúdítani minden aggódását ami az általa nagy gondossággal megszervezett vízrajzi területi munka jövőjének alakulása miatt foglalkoztatta. Nem volt benne sem irigység sem féltékenység még keserűség sem, csak egy szinte szülői féltés. 1968-ban kezdte meg választott hidrológusi hivatását, mikor belépett a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz a bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum elvégzése után. Három év múlva már csoportvezető a Felszíni Vízkészletgazdákodási Csoport élén, majd 1976-tól egy újonnan létrehozott szervezeti egységnél a Vízrajzi Csoportnál. Ez a dátum egyben a VIZIGEK egységes területi vízrajzi szolgálatának létrejöttét is jelenti. A két időpont közötti időszak volt az a hőskorszak amikor az újító ötletek és a céltudatos kezdeményezések konkrét formát öltöttek ebben a csapatban és tevékenységükben. О ennek az izgalmas úttörő munkának az irányítója, szervezője a Dél-Dunántúlon. Valamennyi szakmai értékelés, kitüntetési felterjesztés első helyen ad számot ezekről a sikeres évekről és Ő maga is élete legnagyobb sikerélményének nevezete a “területi igénycentrikus vízrajzi egység” létrehozását és munkájának megszervezését. Volt még egy kiemelkedően sikeres területe a munkásságának: a hidrológia és hidrometria gyakorlati oktatása. Talán nem is vált igazán el a kezdeti időszakban ez a két tevékenység, és a főiskolások, egyetemisták mérőgyakorlatai az alakulóban lévő szolgálat modellezéseként is funkcionáltak. Több mint két évtizeden keresztül nagy örömét lelte a fiatalok tanításában még ha zsörtölődött is a törődés bizonytalan foganatja miatt. Számos kitüntetést kapott az igazgatóságtól és több országos intézménytől is. A munkánk technikai részleteiben, a mozdulatokban a mérésektől az adatfeldolgozásig nap mint nap visszaköszön. Sok kis apró momentum van jelen most, és lesz még sokáig a mindennapi tevékenységünkben ami Órá emlékeztet. Hiába a számítástechnika térhódítása, az új eljárások bevezetése, jelen vannak még azok a rutinszerű módszerek, nyilvántartások, vagy konkrét feldolgozások amik az Ő keze nyomát viselik. És ha a jövőben az adatfeldolgozás új formákat is ölt és a mérési műszertechnika új generációkat vonultat is fel, Ő akkor is jelen lesz közöttünk azzal a szellemmel és szemlélettel, ami a kikezdhetetlen hitelességet jelenti számunkra. Példaként mutatta meg nekünk, hogy mit ér az ha az ember igényes, elsősorban önmagával szemben, mikor a mérések megbízhatósága az adatok hitelessége a tét. Ő ebben a kérdésben nem ismert tréfát és egy közönséges mindennapi mérésnél is ugyan olyan fontos volt a szakszerűség és pontosság mint egy bemutatónál. De nem csak a területen a helyszíni munkában érezte jól magát, jól érezte magát a számok és betűk birodalmában is. Hihetetlen mennyiségű munkát volt képes végezni a papíron. Szinte szenvedélyesen számolt, szerkesztett, írt míg fizikuma bírta. Bámulatra méltó volt higgadtsága és önuralma, ahogy a betegség fizikai és szellemi terhét viselte. Remélve, hogy végül is megnyugodva hagyta ránk örökségül mindazt amit termékeny szakmai munkássága során alkotott, bízva a vízrajzi szolgálat erejében, a kollégák és barátok elkötelezettségében. Schubert József osztályvezető DÉDUVÍZIG Vízgazdálkodás-fejlesztési Osztály 13
