Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám
Mérnök tisztviselők és vállalkozó mérnökök A minap a kezembe került a DEUTSCHES INGENIEURBLATT 1997. januári száma, s abban egy beszámoló a Baden-Württenbergben tartott mérnök fórumról. A vitafórum egyik fő kérdése volt a piac és az igazgatás szerepe a műszaki feladatok lebonyolításában, vagy másképpen: az államigazgatásban dolgozó és a vállalkozó (tanácsadó) mérnök egymáshoz való viszonya. Ez a kérdés nálunk is él, pl. a Mérnök Újság 4. és 5. számában kibontakozott vitában: kinek - kiknek a kamarája legyen a Mérnöki Kamara? Mit ír a német lap? “Látszat privatizálások, a szakigazgatás rendszertelen, átgondolatlan leépítése”... vezetett a mai gondokhoz. “Minden résztvevő egyet értett abban, hogy jól működő, szakmailag kompetens szakigazgatásra, valamint kreatív, innovatív és teljesítőképes szabad foglalkozásúakra van együtt szükség”. A kamara elnöke, Gert Kordes kinyilvánította azon félelmét: “ha az állások leépítése a műszaki igazgatásban folytatódik, a vállalkozó mérnöknek a szakigazgatásban nem lesz szakképzett tárgyaló fele”. Horst Bäuerle, a tartományi kamara alelnöke a “dinamikus műszaki szolgálatról beszélt és hangsúlyozta a műszaki igazgatás jelentőségét, a német gazdasági csoda és az újraegyesítés időszakában”. Egy másik vélemény szerint az állam irányítási, ellenőrzési feladatait nem tudja úgy végrehajtani, ha a vezető pozíciókban a mérnökök nem kellő mértékben találhatók meg. A politikai döntések megvalósíthatóságának vizsgálatában a mérnök, mint jelentős tanácsadó kell, hogy megjelenjék. Mi a helyzet nálunk, miért tartozik mind ez a kamarára is? Miután magam is államigazgatásban dolgozó mérnök vagyok, a gondokat napi gyakorlatban ismerem. Az államigazgatásban dolgozó mérnök nem lehet a jogszabály bürokratikus, passzív végrehajtója- ha ad valamit magára- ha gyakorlata, tudása képessé teszi a komplex szemléletre. Ahhoz, hogy egy államigazgatásban dolgozó mérnök a hatósági munkán keresztül tudja segíteni a műszaki fejlődést, szükségeltetik a megfelelő műszaki szaktudás, felelősségérzet, közgazdasági és jogi ismeret, motiváltság s mindehhez megfelelő anyagi elismertség. Ha ez utóbbi nincs meg, megindul a kontraszelekció, az államigazgatási mérnök kisstílű bürokratává silányul. A jelenlegi közalkalmazotti törvény pontosan ebbe az irányba hat, amikor szaktudástól, felelősségtől függetlenül, a végzett munkát alig-alig figyelembe vehetően a papíron meglévő végzettséget és a kort díjazza. Az átszervezések, privatizációk pedig megfosztották pl. a vízügyi mérnököt attól, hogy iskolapadban szerzett alapismereteit tervezői-kivitelezői gyakorlattal megerősítve válhasson érdemi mérnök-hivatalnokká. Ez valamikor a komplexen felépített vízügyi igazgatóságon belül megoldható volt (most arról nem beszélve, hogy az árvízvédekezés is gyakorlati és elméleti tudással egyaránt rendelkező szakembert igényel). A jövedelmi anomáliák elképzelhetetlenné teszik, hogy a legtehetségesebb, tehát a piacon is jól boldoguló mérnök egyszer csak gondol egyet, s töredék jövedelemért - habár társadalmilag fontos, de anyagilag el nem ismert - “mérnök-hivatalnok”-i pályát választ. Ezért azután nálunk is kialakulhat az a helyzet, hogy két egymástól gyakorlatában, szemléletében és jövedelmében gyökeresen eltérő mérnökcsoport nem fog egymással szót érteni, nem fogja munkájával sem egymást, sem az országát segíteni.- A mérnök-hivatalnok persze nem csak az, aki az építési engedélyt kiadja, de aki dönt országos vagy önkormányzati szinten az infrastrukturális fejlesztésekről, regionális rendezési tervről vagy éppen országos jelentőségű szolgáltató szervezetek fejlesztési irányairól, ezzel döntően meghatározza a vállalkozó mérnök életterét. Mi lehet itt a kamara szerepe? Olyan stratégia elfogadtatása a mérnökökkel és az egész társadalommal, mely végül oda vezet, hogy minden mérnök kamarája leszünk. Csak ez esetben harcolhatjuk ki azt a társadalmi presztízst, ami szükségeltetik ahhoz, hogy az annyira áhított gazdasági fejlődés megindulásához megfelelően hozzájárulhassunk. Hogy ne lehessen gazdasági kihatású politikai döntést hozni a véleményünk megkérdezése nélkül. Hogy a jó mérnökök megfelelően díjazottak is legyenek, de ne legyen elviselhetetlen jövedelem különbség a mérnökök különböző rétegei között és - bár ez durvának tűnik -, a mérnöki pályára alkalmatlanokat pedig szűrjük ki magunk közül. (Ma már alkotmánybírósági állásfoglalás van arról, hogy a kötelező tagság jogilag is járható út.) A mérnökség, ha a kamarai tagsági viszony teljes körű lenne, sokkal jobban tudná hangját hallatni a politikában is. Vigyázat: nem arra gondolok, hogy a Mérnöki kamara adja fel pártsemlegességét, de minden politikai döntésnek van gazdasági előfeltétele és hatása, ezek bemutatásában és érvényre juttatásában csak egy olyan kamara lehet eredményes, ahol a vállalkozók és tisztviselők, magán mérnökök és állami funkciót teljesítők valahol megtalálják a közös hangot. Ha ez fontos a fejlett német gazdaságban, nem gondolhatjuk, hogy nálunk másként van. Dr. Kováts Gábor vízügyi igazgató a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke Megjegyzés: a MMK-ban jelentős szerepet játszanak a vízi mérnökök. A megyék vezetőségében nagy számban találunk vízügyi vezetőket (vízügyi igazgatóktól és vízmű vállalatoktól egyaránt). így a kamara tevékenysége, stratégiája nem leltet közömbös a "vizes társadalom” számára. Megalakult a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési tagozata A VITUKI kongresszusi termében 1997. május 23-án megalakult a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési tagozata. Az alakuló ülésen / népes hallgatóság előtt / először Dr. Hajtó Ödön, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke adott tájékoztatást a Mérnök Kamarai tagozatok megalakításának feltételeiről és módjáról. Ezt követően Nagy Zoltán, a Mérnök Egylet Vízimérnök tagozatának elnöke ismertette a Szervező Bizottság jelentését. A köszöntések után megtárgyalták és elfogadták a tagozat ügyrendjét, melyet Dr. Szakasits György, az ügyrend Szerkesztő Bizottságá24 nak elnöke terjesztett elő. Ez után került sor a Tagozat vezetőségének megválasztására. Az ezzel kapcsolatos javaslatot Medgyesi Pál, a Jelölő Bizottság vezetője ismertette. A Vízgazdálkodási tagozat 242 taggal alakult meg, elnök Nagy Zoltán lett, aki korábban a Mérnökegylet Vízimémöki tagozatának elnöke volt. Elnökhelyettesek: Havas András Győr-Moson-Sopron MMK, és Hosszú Szilárd Békés MMK. Elnökségi tagok: Dr. Dulovits Dezső, Kolossváry Gábor, Mészáros Gábor, Nádor István, Dr. Szakasits György.
