Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám
Vízügyi emlékek nyomában Vízügyi múzeum a Lankóci szivattyútelepen Szinte kézzel fogható a csend, amelyet a pörbölyi vasútállomástól, északi irányba futó dunai árvízvédelmi töltésen a Lankóci gátőrház felé utazó érzékel. Az árvízvédelmi töltés rézsűinek ápolt gyepszőnyeg smaragd zöldje, a gyepszőnyegben megtelepedett apró fehér mezei virágok, a csendet időnként megtörő madárhangok, a töltés mentett oldali lábánál, az erdő szélén bogarászó vaddisznó család a csíkos malacaival különös hangulatot árasztanak, amelyet csak itt a KDT Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnöksége kezelésében lévő szekszárd-bátai árvízvédelmi vonalon érez az ember, hát még az olyan, aki ugyan több éve nyugdíjas, de közel két évtizedig volt a terület szakaszvédelem vezetője. Alig tudok szebbet elképzelni, mint amit a csodálatos Gemenci erdő és az erdő szegélyét követő, helyenként metsző árvízvédelmi töltés ápolt gyepszőnyege, kezeltsége, a környék nyugalma, és az erdőből időnként kikandikáló állatok látványa nyújt. A lankóci gátőrház A Decs község határában lévő Lankóci gátőrház utazásunk célja. A gátőrház mellett kialakított Vízügyi Múzeum és a hozzá tartozó levéltár, ahol a XX. század első 45-50 évének vízgazdálkodási tevékenységére vonatkozó iratanyagokban szeretnénk búvárkodni, adatokat gyűjteni. Lankóci gátőrház, a Szekszárdbátai dunai védvonal közepén található, a Gemenci erdő peremén, a vadvédelmi kerítésen belül. A töltésről nyugati irányba, a fák fölé emelkedve Decs község templomtornyának teteje, távolabb északnyugatra pedig a Szekszárdi hegyek mutatják magukat, lejtőiken pincék, présházak fehérlő falaival. A gátőrházat Pörböly község felől, illetve Keselyűs felől a töltéskoronán kiépített aszfaltburkolaton lehet ma megközelíteni. Száraz időben talán Decs község felől is járható utat ad a hajdani termelőszövetkezeti majorig burkolt út, innen kb. 1-1,5 km dűlőút vezet a gátőrházhoz. Lankóc nemcsak a gátőrházat, hanem a korábbi évtizedekben szivattyútelepet is jelentett a területen dolgozónak, az árvízvédekezőknek. A lankóci szivattyútelep az 1921. évben épült, a szekszárdbátai öblözet második szivattyútelepeként is üzemelt a 70-es évtizedig. Az átemelő rendszer két szivattyúegysége 1,4 m3/sec. ill. 2,6 mVsec. teljesítménnyel, diesel meghajtással rendelkezett. Sajnos az eredeti gépek egyes alkatrészei elhasználódtak, a javításukat már nem lehetett biztosítani. A szivattyútelep szépen karbantartott épülete, kifogástalanul tiszta gépterem, a meghökkentő méretű szivattyúkkal ma már a múltat jelentő múzeum. A múzeum Múzeum lett a hajdani gépészlakásból is. A lakás négy helyiségében a vízi élet, az árvízvédelem tárgyi emlékei mellett különböző képek emlékeztetnek a vízügyi szolgálat változatos feladataira. Az épületbe belépve, a sorok írója és a vízügyi dolgozók számára különböző emlékeket idéznek a képek és képeken látott személyek, eszközök. “Vízügyi életképek” címszóval jelölt területen Szőnyi József régen volt gátőr nagyméretű képe fogadja a látogatót. Odébb a ma már nyugdíjasok: Karászi Kálmán igazgató, Falussy Ferenc osztályvezető tárgyalnak a töltés lábánál. A körbefutó pillantás az árvízvédelmi osztag szádfalverési munkáját megörökítő képen áll meg, elgondolkodva az idő múlásán. A helyiség többi falát beborító XVIII. századbeli térkép, a Sárközt mint a Duna-ágakkal átszőtt területet mutatja be. A térképet nézve elgondolkoztató, hogy az elmúlt évtizedben oly sokat kritizált folyamszabályozási munka, vízgazdálkodási tevékenység szükséges volt-e? Azt hiszem, józanésszel végiggondolva a dolgot, a Sárköz vagy a Tiszavölgy mai civilizáltsága, a települések biztonsága, a közlekedés vagy a mezőgazdasági művelés lehetőségének megteremtése a Sárközben, de a Tisza völgyében is elképzelhetetlen a folyamszabályozási munkák végrehajtása nélkül. A múzeum további helyiségeiben a különböző vízépítési munkák, ezen belül a töltésépítés technológiai változásait követheti a látogató. A képek a kézi földmunkavégzés talicskájától a földszállításnál alkalmazott kordákon át, a ma használatos földnyesők alkalmazásáig adnak betekintést az érdeklődők számára. Gondolatokat idéz a kiállított ceglédi kanna, a fáklya, a viharlámpa is, amelyek a változások, a korszerűsítések egy-egy pillanatát villantják fel. lstrángos cölöpverőt ma már szinte nem is ismerik és azt sem tudják, milyen pajzán szövegű nóta ritmusa adta a cölöpverés ütemét. A múzeum külön értéke a Beszédes József emlékszoba. Beszédes József élete, munkásságára utaló emlékek között különös érdeklődést kelthet a XIX. század nemes vízimérnökének 1831. évből származó “Vízi Természeti Törvény” című írása. A múzeum helyiségeiben bemutatott érdekes anyagok mellett, véleményem szerint rendkívül értékes a levéltár, az ott található tervek, jegyzőkönyvekkel és egyéb iratokkal. A tárolt anyagok összegyűjtésében, tárolásában, a múzeum kialakításában Kiing Béla szakaszmérnökség vezetőnek, Ragó Károly szakaszmérnökség vezető helyettesnek és Horváth Emil árvízvédelmi csoportvezetőnek tevé-25
