Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám
A víztükör kerekasztala ВАР-500-as szivattyúk üzem közben Árvíz, Lengyelország 1997. Kétszer ad, aki gyorsan ad. Valószínűleg ez a cél vezette a magyar kormányzatot akkor, amikor magyar szakemberek és technikák kiküldését határozta el a lengyelországi árvízkárok enyhítésére. A magyar árvízvédelem is azon szervezetek egyike volt, amelynek munkatársai részt vehettek a segítő-akcióban. A végzett munkáról, a leszűrt tapasztalatokról már itthon, az ÁBKSZ Kht. budapesti székhazában beszélgetünk. Akik az asztal körül ülnek: Kántor Iván az ÁBKSZ Kht. műszaki igazgatóhelyettese, a munkák itthoni koordinátora, Novák László üzemvezető helyettes, az ÁBKSZ Kht. szivattyús részlegének parancsnoka és Molnár Ferenc a Közép- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság védelmi osztagának vezetője. Kántor Iván: A baj sohasem jön jókor, de most igazán rosszkor érkezett. A munkatársaink egy része szabadságon, más része hazai védelmi munkán dolgozott, mégis szinte egyik percről a másikra sikerült összeállítani a Lengyelországba utazó csapatot. A központi egység így 1997. július 18-án pénteken útnak indulhatott. A polgári védelem szervezeteit és munkatársait csak dicséret illeti a munkák összehangolásáért. Nagyon jó volt a kapcsolat közöttünk. Nem volt olyan kérésünk, amelyet ne teljesítettek volna, de olyan szakmai javaslat sem, amit ne vettek volta figyelembe. Ez a magatartás számunkra megnyugtató a jövő tekintetében. Benkovits Zoltán ezredes úr munkájáért külön köszönettel is tartozunk. A magyar polgári védelemnek itthon is, kint is volt irányítója. Ez a konstrukció a jövőben is meghatározó lesz védekezési munkánk során. Mindez persze mit sem ért volna, ha kiküldött munkatársaink nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Az ő áldozatkészségük és hozzáértésük azonban úrrá lett a nehézségeken. A lengyel barátainktól kapott visszajelzések igazolják ezeket a megállapításokat. Nem véletlen, hogy - talán éppen a szakértelem miatt - ez év novemberében lengyel delegáció látogat hozzánk (az általuk kiválónak ítélt árvízvédelmi szervezethez) és az sem, hogy a bajor környezetvédelmi miniszter korábbi nyilatkozata szerint a magyar védekezési módszereket a szervezet felépítését, sokoldalú használhatóságát szabadalmaztatni kellene. Ennyit bevezetőként. Most a kinti egységek parancsnokai mondják el, mit tapasztaltak. Novák László: Mit mondjak? Nagyon örültek nekünk, amikor megérkeztünk és csodálkoztak, hogy alapos terepszemle nélkül nem állunk neki dolgozni. Később persze azt is megtudták, hogy miért. Ilyen nagyteljesítményű gépparkkal ők még nem dolgoztak. Aggodalmunk nem volt alaptalan. Az első kijelölt helyszínt szinte meg sem lehetett közelíteni. Olyan helikoptert, amelylyel gépeinket be lehetett volna vinni a védőtöltés koronájára, nem tudtak biztosítani, így ez a munka számunkra nem volt elvégezhető. A másik munka (szintén Wroclawban) már el végezhetőnek látszott. Itt az erőmű víztelenítését kellett megoldani. Ehhez tudni kell, hogy az üzem területe mintegy 2, 2 m-rel volt az Odera vízszintje alatt és 1, 6 m víz borította a földszinti helyiségeket. Megkezdtük a víz kiemelését, ám leérve a padozatig kiderült, hogy az épület szigetelése enyhén szólva hézagos, így a víz a repedéseken továbbra is bejutott az épü-Nyomócső szerelése Ilyen nagy teljesítmény is lehetséges? 21
