Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám
Egymillió köbméter! letbe. Később az is kiderült, hogy a padló- az időnk ba beépített függőleges eternit csöveken . , , továbbra is bejön a víz, s ennek magyarázatát csak nagy sokára sikerült megtalálni egy alsóbb helyiség feltárásakor, ahol áramfejlesztő gépegységek voltak talpig vízben. Leköltöztünk, szivattyúztunk, végül sikerült olyan helyzetbe kerülni, hogy megkezdődhetett a generátorok helyreállítása. Mivel itt már nem volt dolgunk, újabb munka után néztünk és azt a várostól 26 km-re lévő településen találtuk meg, ahol egy településrész teljes víztelenítése volt a feladat. Itt kb. 1,0 m magas vízborítást találtunk. Négy nagyteljesítményű BAP 500-as gépegységgel láttunk neki a munkának és mintegy 1 millió m3 víz kiszivattyúzásával (az Oderába történő átemelésével) sikerült a feladatot eredményesen megoldani. Persze könnyű ezt most elmesélni, de maga a felvonulás emberfeletti munkát igényelt. Vízborításon keresztül lehetett csak a leendő szivattyúállásokat megközelíteni. A szállítást lengyel gépek segítették nemcsak nekünk, de a már ott dolgozó holland katonaság egységeinek is. Gépeink beemelését szintén lengyel darusok végezték. A többi már gyerekjátéknak tűnt. A település plébánosa levélben értesítette a polgármestert, hogy a sikeres védekezésért hálaadó istentiszteletet tart. S erre - annak rendje és módja szerint sor is került Jelczlaskovcében. További munkára már nem vállalkozhattunk, mert t. sújtotta települések lakosai? Viszonylag csendben viselték el a csapást, de mást nem is igen tehettek. A csapat? Mindent megtett, amit ember megtehetett. Jól viselték a fáradalmakat és a különösen szokatlan körülményeket. Minket mindennel elláttak, amivel csak lehetett, talán még kivételeztek is velünk. Ami a lengyel árvízvédelmi felkészültséget illeti? Nem hasonlítható a miénkhez. Igyekeztek megtenni, ami tőlük tellett, és amit a rendelkezésükre álló eszközökkel lehetett. Nagy tanulság: az 1903-as árvíz után volt ugyan fejlesztés a védelmi rendszereken, de utána - úgy tűnik - mintha elfeledkeztek volna az egészről. Majdnem egy évszázad alatt egyetlen árvíz sem volt. Kántor Iván: Az itthoni információk is a felkészülés hiányát látszottak igazolni. Molnár Ferenc: Mi később indultunk és így hasznosítani tudtuk az ÁBKSZ Kht. csapat tapasztalatait. Érkezésünk után felvonultunk az opolei szemétfeldolgozó üzem területén kialakult “tó” megszüntetéséhez. A helyi szakemberek alig akarták elhinni, hogy ilyen nagyteljesítményű gépekkel dolgozunk, ám amikor látták az eredmény (rövid időn belül 1 millió m3 vizet emeltünk át) már nem kételkedtek. A mi körülményeink is rendezettek voltak (talán az első nap szálláslehetősége a kivétel). A munkát amit elvégeztünk a város polgármestere és az üzem vezetője kis ünnepség keretében köszönte meg. Talán említésre érdemes, hogy szinte minden megmozdulásunkat videóra vették. Lehet, hogy okulni szeretnének belőle? Még egy megjegyzés ide kívánkozik: bár meglehetősen fertőzött körülmények között dolgoztunk, hála Istennek mindenki egészségesen tért haza. Minden jó, ha a vége jó Kántor Iván: 1997. augusztus 11-én az ÁBKSZ Kht. ügyvezető igazgatója ünnepséget rendezett a Lengyelországból hazatért részleg tiszteletére. Ennek keretében Károlyi Csaba a Közlekedési, hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője mind a tizenhárom fő részére kitüntetést nyújtott át. Novák László Széchenyi Emlékérmet kapott. Ketten Vásárhelyi, tizen pedig a Wesselényi Emlékérmet és pénzjutalmat vehettek át. Hasonló ünnepségre került sor Szolnokon is, melyen az OVF részéről Dr. Szlávik Lajos főigazgató helyettes vett részt. Itt Sefcsik Pál szivattyú gépész Széchenyi Emlékérmet vetett át, a csapat 2 tagja kiváló munkáért kitüntetést kapott és többen pénzjutalomban részesültek. Ebédidő' Egy opolei szemétfeldolgozó elöntött területe 22
