Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám
Von-e kiút? Szomorú tapasztalatok a mezőgazdasági vízgazdálkodás terén A hazai mezőgazdaság fejlődésében- az elmúlt évtizedekben - nagy szerepe volt a vízitársulatoknak. Számuk jelenleg országosan meghaladja a 60- at. Feladatuk a mezőgazdasági területek belvízmentesítése, valamint öntözővízzel való ellátása. Ezt a szakmai feladatot - az alapítástól az 1960-as évek elejétől kezdve - a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok meg-elégedésére jól ellátták. A vízitársulatok folyamatosan bővülő saját gépparkjukkal az alaptevékenységen kívül még különböző meliorációs és egyéb földmunkákat is végeztek. Ez a tevékeny közös érdeke volt a mezőgazdasági üzemeknek és a Vízi Társulatoknak, melynek eredményeképpen a mezőgazdasági területeken az elmúlt időszakban lényegesen csökkent a belvízveszély. Sajnos a több évtizedes vízimunka is pár év alatt tönkre mehet. Ékes példa erre néhány alföldi Vízi Társulat összeomlása következtében az 1997. évben kialakult belvízveszély.- Mikor és miért következett be ez a negatív változás a vízitársulatoknál? Beszélgető partnerem Dr. Németh Zoltán a Mosonmagyaróvári Vízi Társulat igazgatója, aki szintén az alapítástól kezdve ismeri a vízitársulatok tevékenységét.- Sajnos az elmúlt évtizedekben a vízitársulatok által végzett jelentős nagyságrendű munkákra napjainkban csak nosztalgiával emlékezhetünk. Mióta a kárpótlási folyamat beindult, attól kezdve a vízitársulatok léte is megkérdőjeleződött. Ugyanis a kárpótlási folyamat során a mezőgazdasági nagyüzemek nagy része megszűnt, társulatonként több ezer kis földterülettel rendelkező egyéni tulajdonos lett a társulat tagja anélkül, hogy az új földtulajdonos tudott volna róla. A közcélú csatornák nagy része a kárpótolt föld részévé vált, az egyéni gazdák nem ismerték fel a földjükön meglévő csatorna szükségességét, és nagy részét be is temették. Ezzel a meggondolatlan tevékenységükkel - a jelenlegi nedves periódusban - valóságos “beltengereket” okoznak a szántóföldeken. Nagyon sok helyen megszűnt az évtizedek alatt nem kevés pénzen kiépített egységes csatornahálózat, amely az öntözés lehetősége mellett biztosította a felesleges belvíz elvezetését is. A hosszan tartó kárpótlással bonyolult tulajdonrendszer jött létre, így szinte elvesztettük a kapcsolatokat az új tulajdonosokkal. A másik, talán még jelentősebb problémánk pedig az, hogy az új gazdák nem ismerik azokat a lehetőségeket, amelyeket a vízitársulat korábban biztosítani tudott. így nem csoda, hogy jó szándékú törekvéseink ellenére szinte “ellenségnek” tekintenek.- Van-e kiút ebből a lehetetlen jelenlegi állapotból?- Van, csak a módját kell megtalálni - válaszolja a szakember. Korábban a mezőgazdasági nagyüzemek - mint társulati tagok - jól ismerték a vízitársulatok szakmai tevékenységét, melyet igénybe is vettek. Természetesnek vették, hogy az érdekeltségi hozzájárulást fizessék a Társulatoknak. Ez a kiadásuk a biztonságosabb terméssel bőségesen megtérült. Napjainkban ennek lehetőségét az új gazdák legalább 90 %-a nem is ismeri. így sajnos legtöbbjük hajlandóságot sem árul el az együttműködésre.- Ezek szerint nincs kiút a kapcsolat megteremtésére?- Az új társulati törvény szerint minden földtulajdonnal rendelkező gazda automatikusan és kötelezően fizető tagja a vízitársulatnak. A társulatok feladata, hogy a területükön lévő új földtulajdonosokat névjegyzékbe vegye és velük a kapcsolatot megteremtse. Esetünkben szeptember hónapban várható egy szakmai tájékoztató eljuttatása valamennyi új gazdához, melyben ismertetjük, hogy nyilvántartásba vettük földtulajdonát, és alaptevékenységünk végzése érdekében a taggyűlés által elfogadott “érdekeltségi hozzájárulást” kell fizetnie. Lényeges, hogy minél nagyobb legyen a társulatnak az érdekeltségi hozzájárulásból befolyt pénzügyi tőkéje, mivel állami támogatást csak úgy lehet megpályázni, ha melléje a saját önerőt is leteszszük. Az állam a társulaton keresztül csak azok részére juttat támogatást, akik saját maguk is áldoznak vízelvezető, illetve öntöző csatornáik szakszerű karbantartására.- Látja-e mindezek megvalósulásának a lehetőségeit?- Ha a magyar gazdatársadalom valóban komolyan veszi az EU-hoz való csatlakozási törekvéseinket, akkor feltétlenül a jelenlegi mélypontról mielőbb el kell mozdulnunk. Ugyanis az EU tagállamaiban - közmegelégedésre - működik hasonló vízitársulati rendszer. Nem ártana már most tanulmányozni ezt a társulati formát, hogy ennek pozitív vonatkozásait hazánkban is mielőbb hasznosítani tudjuk -, mondotta a szakember. Dr. László László 20
