Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1-2. szám
Az éjszaka folyamán sem gépi, sem emberi erővel a szakadást megközelíteni nem lehetett (nagy köd, víz által sodort hatalmas jégtáblák, éjszakai sötétség), az a hajnali órákra 80 m hosszúra kifejlődött, mérete végleges maradt, csak mélységében növekedett. A csökmői töltésszakadással bekövetkező vízcsökkenés lehetővé tette, hogy több kritikus helyen a szintén szakadással fenyegető buzgárokat, csurgásokat a védekezők elfogják. így kerülhetett sor a Kálló jobb oldali töltésénél a 4-6 m mélyen beszakadt töltés elzárására, s a Berettyó bal oldalán a 19+200-as szelvényben pedig egy 6 m-es töltésszakadás megállítására. (Ez utóbbinál a védekezés csak úgy volt sikeres, hogy a szakadáson átömlő jeges vízbe négy sorkatona derékig beállva gerendákat és homokzsákokat helyezett el.) Tizenegyen veszélyben Majdnem tragédiával végződött a töltésszakadáshoz Csökmőről elindult 11 ember sorsa, akiket a kiömlő víz 23 óra környékén körbefogott. Az éjszakát egy pótkocsin töltötték, miközben a víz egyre emelkedett körülöttük! Bár helikopter és kétéltű katonai jármű is kutatta helyüket, csak 10-én hajnali 4 órakor sikerült őket kimenteni. A védelemvezetés a kiömlő árvíz felfogására elrendelte a Kutas főcsatorna jobb oldali töltésének lokalizációs töltéssé való kiépítését, ugyanis itt volt reális lehetőség arra, hogy a kiömlő víz útját elzárják. A munka a szűk töltésen - a Kutas belvize és a kiömlött árvíz között - csak kézi erővel volt végezhető több ezer ember részvételével. 9-én 1210, 10- én 5249, 11-én 3819, 12-én 4435, 13-án 931 ember dolgozott a lokalizációs vonal erősítésén. (A védekezésben résztvevők maximális létszáma 10-én a védekezés területén 6825 volt!) Mivel bizonytalan volt, hogy a Kutas vonalán sikeres lesz a védekezés, intézkedtek több település - Csökmő, Újiráz, Darvas - lakosságának kitelepítésére. (A töltésszakadás előtt a jobb parton Szeghalom lakosságának kitelepítése kezdődött meg.) A kialakult helyzet súlyosságát jelzi az a tény is, hogy ekkor már a térségben dolgozott a budapesti, a gyulai, a bajai, a szolnoki, a miskolci, a debreceni ÁKSZ osztag, a honvédségi, karhatalmi, folyami flottilla, ÁBKSZ 297 fős robbantó részlege, és még lehetne sorolni az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények hosszú sorát. A folyamatos robbantások hatására Szeghalom térségében a jégtorlasz megbomlott, és február 11-én 15.30-kor a sok bajt okozó jég a Berettyóról elvonult. Időközben a szakadásnál a folyó és a vésztározó vízszintje kiegyenlítődött, megkezdődött a töltésszakadás acéllemezekkel való elzárása (nehogy egy újabb árhullám nyitva találja a töltést). Az ÁBKSZ osztagok a vízen vonultak fel, és a honvédségi erőkkel együttműködve február 18-án dupla acéllemez sorral elzárták a szakadást. A szükséges földet a folyó túlsó ártéri oldaláról kellett áthordani, amihez egy katonai pontonhíd megépítése biztosította a szállítási útvonalat. A tározóban lévő víz viszszavezetéséhez a töltésszakadástól lejjebb 6 km-re, 40 m szélességben kellett a töltést átvágni, hogy a víz eredeti medrébe visszajuthasson. A védekezési munka utómunkálatai még több hónapot vettek igénybe, amit a vízügyi szolgálat saját erőből oldott meg. Megszívlelendő tanulságok A töltésszakadás óta 30 év telt el, és bizonyára érdekli az olvasót, hogy mi történt azóta a Berettyó jéglevonulásának javítása érdekében. A leglényegesebb javulás a gáborjáni, valamint a szeghalmi, úgynevezett gőzmalmi hidak átépítésével kezdődött. Az új hídnyílások száma csökkent, méretük nagyobb lett. Az ideális hídszereket kialakítása pénzhiány miatt azonban egyiknél sem valósulhatott meg. A csiffi fahíd helyett új korszerű, nagy nyílású vb lemezhíd épült, mely már nem okozhat jégtorlódást. Ahol a folyó rossz sodorvonallal - nem merőlegesen - szállította víztömegét a hidakhoz, ott jelentős földmunkákat végeztek el a hullámtéren. A szeghalmi két közúti híd között a Berettyó új mederbe került, a régi jobb oldali töltést szakembereink teljes egészében elbontották és új töltések épültek jó vonalvezetéssel. Hencidán és Gáborjánnál a földmunka kisebb volumenű, de eredményes volt. A gyakorlati tapasztalat alapján végig megépültek a kutasi szükségtározó töltéseit, és már a Sebes-Köröst érintő halaspusztai szükségtározó is megépült. (A két tározó 70 millió m3 vizet tud magába fogadni, amely megfelel a Velencei tó víztömegének.) Azóta már mindkét tározót 1966 óta üzembe kellett helyezni az árvízveszély eredményes csökkentése érdekében. Nem történt javulás a bakonszegi híd, valamint a szeghalmi vasúti híd esetében, e hidak a jövőbe is gócai lehetnek egy-egy jégtorlasz kialakulásának. A közelmúltban lezajlott Felső-Tiszai és Körös-völgyi rendkívüli árvíz felveti annak szükségességét, hogy a folyók árvízi biztonsága még tovább fejlesztendő. Nyilvánvaló - gondolom, mindenki számára - hogy a békeidőben végzett árvédelmi munkák a legolcsóbbak és leghatékonyabbak az emberi élet, valamint az ember által alkotott értékek védelme érdekében. Hajdú-Bihar megye Területi Bizottsága 1996. január 30-án tárgyalta meg a megye árvízi helyzetét, meghatározták azokat a szervezési teendőket, amelyek szükség esetén biztosíthatják a védekezés sikerét. Beleznai Tibor vízügyi igazgató Torlódik a jég a Berettyón 9
