Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 6. szám
Kultúrák, nyelvterületek és műszaki irányzatok határán: VÍZGAZDÁLKODÁS BELGIUMBAN A TRACTEBEL székhaza Brüsszelben Októberben a TRACTEBEL cég meghívására egy szakmai delegáció tagjaként Belgiumban jártam. Tanulmányutunk célja a belga vízügyi igazgatás szervezetének, továbbá az üzemeltető társaságok felépítésének és működésének megismerése volt. Belgium a germán és a latin kultúra határán fekvő 30.505 négyzetkilométer alapterületű ország, amelynek 1993 óta szövetségi állama van. Északon Flandria, délen Vallónia és középen Brüsszel alkotják az államszövetséget, melyben a tagállamok önállóak. A szövetségi kormány hatáskörébe tartozik a nemzetvédelem és a külügy. A tagállamok környezetvédelmi minisztériumai felügyelik a vízgazdálkodást. Az ivóvízszolgáltatás és a szennyvíztisztítás hatósági feladat. Az effektiv üzemeltető lehet a viziközmű-szolgáltatásra kötelezett hatóság, vagy átdelegálhatja a szolgáltatási funkcióját az arra jogosult vállalkozóra. A szolgáltatás átdelegálása esetén az effektiv üzemeltető “szabadságfoka” kockázatvállalásával arányos. A belga politikai szerkezet a víziközmű-szolgáltatás területén is visszatükröződik. Az 1907-ben kelt “önkormányzati törvény” az ivóvízszolgáltatást az önkormányzatok feladatkörébe utalta, így a század elején 3.000 önkormányzat saját egyedi üzemeltető szervezettel rendelkezett. 1913-ban magalakult az Országos Vízügyi Társaság (SNDE), amely az állami szektor feladatát látta el a vízellátás és a szennyvíztisztítás területén. (Ez a cég 1987-ben megszűnt: Vallóniában az SWDE, Flandriában a VMU lett a jogutódja.) 1921-ben az alkotmányban rögzítették az önkormányzatok szövetkezési jogát. Ezután alakultak ki az ún. “interkommunális” (önkormányzatközi) vízműtársaságok, amelyek kizárólag önkormányzati tulajdonúak voltak. A szövetkezett önkormányzatok a közművagyonukat saját tulajdonukban tartották, a működtető vagyont pedig közös tulajdonként kezelték. Flandriában a kedvezőtlen vízbeszerzési adottságok miatt nagyobb volt az önkormányzatok társulási kedve, csak 15 önkormányzat tartotta meg önállóságát: az interkommunális vízműtársaságok száma 9, így összesen 24 vízműtársaság mintegy 5 millió lakost lát el ivóvízzel. A vízkészletek szempontjából kedvezőbb adottságú Vallónia víztermelésének 25 %-át exportálja Flandriának. Vallóniában az interkommunális vízműtársaságok száma 19, az egy önkormányzatot ellátóké 50, így a 4 millió lakosú tagállam ivóvízellátását 69 vízműtársaság biztosítja. Az ország és egyben az Európai Unió fővárosát: Brüsszelt a 19 önkormányzat által alapított Brüsszeli Interkommunális Vízműtársaság látja el ivóvízzel. A cég vízbázisa a Brüsszeltől 70 km-re délre fekvő TAILFER-i felszíni víztisztítómű, ahonnan távvezetéken szállítják a vizet a fővárosba. A cég ivóvíztermelése 140 millió m3/év. Az utóbbi 10 évben a magánbefektetők is tulajdonrészt szerezhetnek az interkommunális vízműtársaságokban. Jelenleg a TWM (TRACTEBELW WATER MANAGEMENT) az egyetlen “privát” gazdasági szereplő az ivóvízellátás területén. Tevékenységét a fogyasztók 7 %-a reprezentálja. A vegyes interkommunális társaságokat határozott időtartamra: 20-30 évre alapítják. Lehetnek: önkormányzati, megyei, állami szervekhez tartozó és magán tulajdonosaik. A részvénytulajdonosok hozzájárulnak ahhoz, hogy a társaság a szakmai magánbefektető vezetésével működjön. Az önkormányzatok képviselői többségben vannak a társaság igazgató tanácsában, amelynek feladatai közé tartozik a díjak megállapítása is. Belgium a fejlett ipari országok legszerényebb vízfogyasztója: az átlagos vízfogyasztás 121 m3/év a lakossági vízbekötéseken. A belga családok éves költ-14
