Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 6. szám

kalmazása egyértelműen a mi tárgyalási pozíciónkat erősíthetik. Jugoszlávia Az együttműködés alapjául szolgáló Egyezményt 1955-ben fogadták el, azonban - a közismert politikai helyzet miatt - a Bizottság az utóbbi években nem tartott ülést. Mindezek ellenére a jugoszláv fél és mi magunk is az Egyez­ményt érvényben lévőnek tekintjük. A Bizottságnak jelenleg nincs kine­vezett meghatalmazottja, a határvízi feladatok koordinálását miniszteri biz­tos végzi-A határvízi együttműködés legutóbbi fontos eseményei közül az árvíz- és bel­vízvédelmi művek több-kevesebb rend­szerességgel megtartott közös szemléjét kell megemlíteni. Románia Az együttműködés jogi alapja az 1986. évi Egyezmény, melynek felújítá­sa 1997. évben esedékes. Jelenleg ez az egyezmény felújítás a Határvízi Bizott­ság legfontosabb feladata. Az együttműködés szakmai alapon szervezett albizottságokban történik, ezért itt nem a vízgyűjtő-szemlélet az irányadó. Sajnálatos, hogy a határvízi együttműködés fontosabb eseményei között kell megemlíteni a rendkívüli szennyeződések kezelése érdekében többször összehívott találkozókat. Szlovákia Az együttműködés alapjául szolgáló jelenleg érvényes Egyezményt 1996- ban fogadták el és 1978-ban hirdették ki. Az Egyezménye felújításának előké­szítése most van folyamatban. Problé­mát jelent, hogy a Helsinki Konvenció és különösen a Szófiai Konvenció szlo­vák fél által elfogadása jelenleg nehéz­ségekbe ütközik. Ugyanakkor a kapcso­latokat károsan befolyásoló, “bősi vita” határvízi vonatkozásainak kezelésére kialakult gyakorlatban jelentős előrelé­pés történt 1995-ben. Szlovénia Az együttműködés alapjául szolgáló jelenleg érvényes Egyezményt 1994- ben fogadták el és 1995-ben lépett ha­tályba. Az együttműködés a gyakorlati feladatok, a hagyományos vízrendezési munkák megoldását helyezi előtérbe és alapvetően vízgyűjtő szemléletű. A Hel­sinki vagy a Szófiai Konvencióra való hivatkozásra általában nincs szükség, de a szlovén fél ezek alkalmazásától elvi­leg nem zárkózott el. Ukrajna Az együttműködés alapjául szolgáló jelenleg érvényes Egyezményt 1993- ban fogadták el és 1994-ben lépet ha­tályba. Ez az Egyezmény három évig érvényes, felújításának előkészítése megkezdődött. Az együttműködés elsősorban víz­gyűjtő-alapon működik, az ukrán fél a Helsinki Konvenciót elfogadja hivatko­zási alapnak. A határvízi bizottságokban folytatott kétoldalú együttműködéseken kívül to­vábbi kétoldalú együttműködést folyta­tunk Bajorországgal, Franciaországgal, Hollandiával, Nagy-Britanniával, Ola­szországgal, Spanyolországgal, illetve Ukrajnával. A Duna vízgyűjtőjén való többoldalú együttműködéseket érintve meg kell je­gyeznem, hogy itt is jelentős változás következett be. A korábbi KGST alapon működtetett együttműködések meg­szűntek, ami átmenetileg űrt okozott a Duna-ill. Tisza-völgyi együttműködé­sekben. Kedvező fejlemény viszont, hogy 1994. június 29-én létrejött az un. szófiai Konvenció a Duna megóvására és fenntartható használatára. Feladat­ként jelentkezik a többoldalú együttmű­ködés kialakítása és működtetése a Szó­fiai Konvenció keretein belül. Fontos a Duna Bizottság tevékenységében való további közreműködés is, de tisztázni szükséges, hogy az 1990. utáni politikai változások után mely országok lépnek az eredeti aláíró államok helyébe. Együttműködés az Európai Unióval Az európai régióban elsődleges az Európai Unió szerveivel való együttmű­ködés. Az Európai Közösség és a Ma­gyar Köztársaság közötti társulási szer­ződés két cikke (74. Együttműködés a tudomány és technológia területén; ill. 79. Környezet) közvetlenül érinti a víz­­gazdálkodás területét, a 80. cikk pedig csak vízgazdálkodással foglalkozik. A társulási szerződés együttműködést ír elő az előírások, valamint a műszaki szabályozás eszközeinek harmonizálá­sára; a kutatási-fejlesztési bázis korsze­rűsítésére. Az együttműködésben köz­ponti helyet foglal el a szennyezési szin­tek figyelemmel kisérése; a helyi, regio­nális és a határokon átterjedő vízszeny­­nyezés elleni harc; a vízminőség, külö­nösen a határokat átlépő vízfolyások minősége, azoknak a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő haszná­lata; a vízgazdálkodás javítása; ill. ré­szével a közös tudományos és fejleszté­si programokban. Mindezekre sziszte­matikusan fel kell készülni és a nemzet­közi kapcsolatokat az EU szerveivel erősíteni ill. az egyes tagországaival bő: víteni szükséges. ______Kitűzött célok______ Az eddigi elmondottak jól érzékelte­tik, hogy milyen fontosak a vízügyi nemzetközi kapcsolatok. Ezért kiemel­ten foglalkoztunk ezzel a vízgazdálko­dásról szóló törvénnyel együtt a Parla­ment elé kerülő Magyarország vízügyi politikájáról c. tájékoztatónkban is. Eb­ben a nemzetközi kapcsolatok terén ki­tűzött célokat a következők szerint fo­galmaztuk meg. Elsőrendű célunk - mind az átmeneti szakaszban, mind a jövőben - a szom­szédos országokkal folytatott vízügyi együttműködés fenntartása. Határvízi egyezményeinket - tekin­tettel az EGB által kidolgozott “a ha­tárvizek és nemzetközi tavak védelmé­ről és használatáról” szóló egyezmény­re - a kölcsönös kompromisszumokra törekvés jegyében, a felvízi- és alvízi országok érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevételével, a vízfolyások teljes vízgyűjtőjére kiterjesztendő egységes szemlélettel mielőbb módosítani kell. Az események körét az újabban ala­kult önálló államokra is ki kell terjeszte­nünk. Érvényesíteni kell jogainkat a felvizi országokból érkező víz mennyiségi kor­látozásainak és fokozatosan növekvő, előre nem jelzett vagy nem jelezhető havária-jellegű szennyeződések kivédé­sére, az ehhez szükséges garanciák szerződésben történő rögzítésére, és a szankciók egyértelmű megfogalmazásá­ra. Az egyezmények keretében - a fel­színi vizekre kiterjedő megállapodáso­kon túlmenően - biztosítani kell a hatá­rokon átnyúló vízgyűjtő területek fel­szín alatti vízkészleteinek mennyiségi és minőségi védelmét is. Teljesítenünk kell kötelezettségein­ket az alvizi országok vízgazdálkodási és környezetvédelmi érdekeivel össze­függésben. Saját vízügyi tevékenysé­günket e kettős kötelezettségek figye­lembevételével kell megszervezni. Vízügyi kapcsolatainkat a Duna­­medence országaival egységes külpoli­tikánkkal összehangoltan szükséges kezelni. Minden körülmények között biztosítani kell a zökkenőmentes és korrekt szakmai együttműködés feltét­eleit. Azt kell elérnünk, hogy a Duna-me­­dence vízgazdálkodását megalapozó vízügyi kapcsolatok a part menti orszá­gok között nem elválasztó, hanem ösz­­szekapcsoló tényezővé váljanak. Úgy gondolom e célok meghatározá­sa is bizonyítja, hogy a jövőben is ki­emelten kívánunk foglalkozni a nemzet­közi kapcsolatokkal, mert csak ezek se­gítségével valósíthatjuk meg a magyar vízügy előtt álló komoly feladatainkat. Dr. Hajós Béla 7

Next

/
Thumbnails
Contents