Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 6. szám
A VÍZÜGY NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI Magyarország jelenlegi természetföldrajzi helyzete alapvetően meghatározza a vízügyi nemzetközi kapcsolatok fontosságát, természetesen elsősorban a határvízi kapcsolatokét. Magyarország vízgazdálkodása számára alapvetőek a Kárpát-medence természeti és politikai jellemzői. Egyúttal ez meghatározza a nemzetközi együttműködés számára elsődleges környezetet is. Mint tudjuk vízháztartási viszonyainkat az ország medence-jellege határozza meg. Felszíni vizeink vonatkozásában ez azt jelenti, hogy sokéves átlagban a határszelvényben kilépő folyóvizeink 95 %-a külföldi eredetű és csak átfolyik az ország területén, vagyis csak 5 %-a képződik az ország belsejében. Ez is jellemzi a magasabban fekvő külföldi területekkel szembeni kiszolgáltatott helyzetünket. Felszín alatti vizeink esetében a helyzet kedvező. A felszíni vízkészlet mennyiségének minőségi korlátúi is vannak, de az előbb ismertetett okok miatt azok minőségét közvetlenül befolyásolni csak kis mértékben tudjuk. A szomszédos Ausztria kivételével valamennyi külföldről érkező vízfolyásunk különböző mértékben szennyezett. Az előbb elmondottak alapján rendkívüli fontossággal bírnak számunkra a szomszédos országokkal kialakított vízügyi nemzetközi kapcsolatainak. Történelmi kitekintés A vízgyűjtő-szemléletű fejlesztés a korszerű vízgazdálkodás-politika alapvető kérdése. Az erre irányuló törekvések kevesebb gondot okoznak, ha a vízgyűjtő egy ország területére esik. Jóval körültekintőbb megközelítést igényelnek a politikai határokkal megosztott vízgyűjtők fejlesztési kérdései. Az osztott vízgyűjtőkön való együttműködést az érdekelt országok nemzetközi egyezményekkel, az un. határvízi egyezményekkel szabályozzák. Magyarország határvízi egyezményeinek eredete a trianoni békéig nyúlnak vissza. A béketárgyalások során az utódállamok képviselői a Kárpát-medence természetföldrajzi viszonyaira tekintettel elfogadták Magyarország képviselőinek azon javaslatát, hogy a jövőben végrehajtandó mindazon vízi és erdészeti munkák ellenőrzésére, amelyek másik állam érdekeit is érinthetik, nemzetközi bizottságot hozzanak létre. A békeszerződés 294. szakasza meghatározta a közös érdekek fogalmát és a 293. szakasz alapján létrehozták a Duna-medence területére illetékes “Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság”-ot. A határral megosztott vízrendszerek biztonságos működése érdekében ennek keretében több két, illetve háromoldalú bizottságot is létrehoztak. Ezek voltak az első határvízi bizottságok, amelyekben Magyarországot az akkori Országos Vízépítési Igazgatóság megbízottai képviselték. 1938-ban ezen bizottságok tevékenysége megszűnt, mivel a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területek ismét magyar közigazgatás alá kerültek. A II. Világháború ismét szétszabdalta a korábban egységes vízgyűjtőt. A korábbi tapasztalatok és az 1948-49-es árvizek pusztításai nyilvánvalóvá tették a nemzetközi együttműködés szükségességét. Az 50-es években a már megváltozott társadalmi körülmények között hozták létre az egyes szomszédos országokkal azokat a határvízi egyezményeket, amelyek még ma is jellemzőek a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén folytatott vízgazdálkodási tevékenységre. Közép-Kelet-Európában és a volt Szovjetunióban 1991. és 1992-ben bekövetkezett politikai változások a határvízi egyezmények alanyai között is új helyeztet teremtettek. Létrejött a független Ukrajna, Szlovénia és Horvátország, 1993-ban Szlovákia is önálló állam lett. Mindez az érintett viszonylatokban, de különösen a délszláv utódállamok esetében szükségessé tette új államközi megállapodások létrehozását. Jelenlegi helyzet Áttérve konkrétan a jelenlegi helyzetre megállapítható, hogy a határvízi együttműködésben most átmeneti állapotról beszélhetünk, több szempontból is. A közép-kelet-európai politikai változások után folyamatban van az utódállamokkal a határvízi egyezmények megújítása, illetve az új egyezmények megkötése. A magyar fél ezen kívül valamennyi viszonylatban felvetette “A határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról” szóló, Helsinkiben 1992-ben aláírt nemzetközi konvenció ajánlásainak következetes alkalmazását a kétoldalú határvízi kapcsolatokban. Ez azt jelenti, hogy a fenntartható fejlődés követelményeinek figyelembevételével új, ökorendszer szemléletű vízgazdálkodás bevezetésére kell törekedni a határokkal megosztott vízgyűjtőkön. Csökkenteni kell a felszíni és a felszín alatti vizeket károsító, határokon átterjedő hatásokat. A szennyező anyagok kibocsátására vonatkozó határértékeket - különös tekintettel a veszélyes anyagokra - az Érdekeltek a rendelkezésre álló legjobb technológiák figyelembevételével határozzák meg. A kétoldalú kapcsolatokban is érvényesíteni kell “a szennyező fizet” elv alkalmazását és a vitás ügyek választott bíróság ill. nemzetközi döntőbíróság elé vitelének gyakorlatát. Foglalkozni kell a felszín alatti vízkészletek megosztásának kérdésével. A vízkészletek növelése és az árvízi lefolyás szabályozása érdekében - az érdekelt országokkal együtt - hasznos lenne megvizsgálni közös tározók építésének a lehetőségeit. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a közvélemény tájékoztatására. Mindezek meghatározzák a határvízi kapcsolatok prioritásait. Az utóbbi időszakban folytatott határvízi együttműködés legfontosabb jellemzői Ausztria Az együttműködés alapjául szolgáló, jelenleg érvényes Egyezményt 1956- ban írták alá, 1959-ben hirdették ki. Az Egyezmény felújítása még nincs napirenden, de a magyar fél szeretné, ha a kérdés a jövő évben megvitatásra kerülne. Az együttműködés nagy hagyományokkal rendelkezik és alapvetően problémaorientált, bár itt mindig is elfogadást nyert a vízgyűjtőszemlélet. A határvízi együttműködés legutóbbi fontos eseményei közül meg kell említeni, hogy a Bizottság 1996. május 20- 30 között tartotta 40. ülésszakát Bécsben. A Bizottság munkájára a baráti légkör a jellemző, bár legutóbb a Fertő-tavi vízleeresztéssel kapcsolatban éles vita alakult ki a felek között. Horvátország Az együttműködés alapjául szolgáló jelenleg érvényes Egyezményt 1994- ben fogadták el és 1995-ben lépett hatályba. Az együttműködés a gyakorlati feladatokat az árvizekkel, a folyószabályozással kapcsolatos kérdések megoldását helyezi előtérbe és alapvetően vízgyűjtő szemléletű. Nehézséget jelenthet a jövőben a Dráván építhető vízlépcsők ügye, ahol a Helsinki vagy a Szófiai Konvenciók al6
