Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-03-01 / 3. szám

ezt a címét. Ami pedig az ő közigazgatási államtitkári posztját illeti, be kell vallani: őt is a vízügy javasolta erre a posztra, merő fondorlatból és (fájdalom) a leváltására vonatkozó javaslat is a vízügytől származott. így ment ez akkortájt.

Ismét más: A szétválás (a vízügy és a környezetvédelem szétválása) végül is olyan alapon történt, hogy a korábban, a KVM létrehozásakor melyik szakterület mennyit vitt a házasságba.

Ez esetben - a nemzetközi tréfával élve - testvéries osztozkodás történt. Csak címszavakban: a volt OVH székházát a környezetvédelem kapta (az OVF vett magának székházat), a területi környezetvédelmi felügyelőségek elhelyezkedtek a vízügy irodaházaiban vagy azok egy részében. A környezetvédelem megkapta a laboratóriumokat (három kivételével), és választhatott a szakembergárdából. Övé lett a korábbi Vízgazdálkodási Intézet (KGI-ként), és igényt tartott a vízügy siófoki üdülőjének felére is. Tehát megosztoztak testvériesen.

Más: Érdekes például Tábori László szerepe, aki a KVM gazdasági vezetője volt, majd a vízügy leválasztásakor a KTM oldaláról intézte a gazdasági tárgyalásokat, majd azok lezárása után ment át a KHVM-be dolgozni. A hír igaz, néhány apró különbséggel. Ezek:- Tábori László közgazdász doktor és régóta elismert gazdasági szakember (az úr megjelölés is megilletné némely szerző részéről).- Nem a KVM gazdasági vezetője, hanem a KVM közgazdasági főosztályának vezetője volt.- Nem a KTM, hanem a vízügy oldaláról vett részt a szétválasztási tárgyalásokon.- Azok lezárása után nem a KHVM-be, hanem az OVF-be ment (főigazgató-helyettesként) dolgozni.

Egyébként minden rendben van.

Más: A környezetvédelem azóta is szegényebb, nem tudják érdekeiket olyan szinten képviselni, mint a másik oldal.

Nem tudni mihez (kihez) képest szegényebb a környezetvédelem (azóta is), de egy biztos: a kényszerházasságból nem szegényen ment el. A másik állítás nem a vízügyre tartozik, de tehetünk egy javaslatot: kérjék ki ők a sértést.

Csak gyanítjuk, hogy a másik oldal a vízügy. Ha igen, kár hogy az állítás (sajnos) nem igaz.

Más: Úgy tűnik, hogy a privatizációk nyomán megfogyatkozott vízügy előre menekül, a már megkezdett dunai beruházások továbbvitelével próbálja az új politikai viszonyok között biztosítani a helyét.

Ez a hír is igaz, csakhogy a vízügy nem a privatizáció nyomán, de a szétválasztással fogyatkozott meg. Privatizáció a vízügyben nem történt. Ami az előre menekülést illeti: van-e egyáltalán másféle lehetőség? Ha igen, kérjük a szerző jelezze. Ami pedig a vízügyi beruházásokhoz való kötődést illeti, az csak a kormány által szabott mértékű. Sem több, sem kevesebb.

PERECSI FERENC

Balaton és környéke hazánk egyik legszebb, de egyben legtöbb vitát, indulatot is kiváltó része. A Balaton meghatározó a magyar idegenforgalomban és ezzel jelentős gazdasági tényezőként is jelenik meg. Az, hogy az idegenforgalom évről évre dollármilliókat hoz az országnak, ebben a Balatonnak és térségének igen jelentős szerepe van.

A Balaton jelentősége ezért a továbbiakban is rendkívül fontos lesz a magyar gazdaság részére, de a Balaton mellett lakók számára is.

A Balaton idegenforgalmának megtartása, illetve szerepének növelése függ a tó vizének minőségétől, a közvetlen környezet és a térség fejlődésétől, beleértve a kereskedelemtől a közlekedésig, a szórakozási lehetőségektől a telefonellátottság a nyugatiak által természetesnek vett színvonaláig.

Az elmúlt évek során a vízminőséget illetően nem kevés cikk, riport, beszámoló foglalkozott a Balatonnal, részben vagy egészben a Balaton vízgazdálkodásáért felelős vízügyi szolgálattal. A megjelent írások sok esetben szenzációt sejtető, vastag betűs címekben számolnak be a Balatonról, annak vízminőségéről. (Ijedjen meg a külföldi és menjen máshová üdülni.)

Hogy ezek az írások mennyit használnak a gondok megoldásában, és mennyi kárt okoznak, azt érdemes volna alaposabb vizsgálat alá vetni. Nem arról van szó, hogy a tó körüli gondokat a korábbi évek gyakorlata szerint elhallgassuk, hanem arról, hogy gondjainkról, azok megoldási lehetőségeiről korrekt tájékoztatást adjunk, a közös megoldások keresését segítsük elő.

Vitathatatlan, hogy az elmúlt 8-9 évben a Balaton vízminősége érdekében teendő beavatkozások üteme lelassult, az állami beruházások lehetőségei nagymértékben lecsökkentek. A 80-as évtizedben hozott, a Balaton vízvédelmét célzó kormányhatározat helyesnek tűnő döntéseihez nem rendeltek anyagi erőforrásokat, ennek hiányában nem is lehetett végrehajtani.

Az elmúlt évek során az anyagi lehetőségek oly mértékben csökkentek, hogy 1994-ben már az oly fontos rétegkotrás sem volt folytatható. (Az év utolsó negyedében egy cég, úgy tudom, ingyen adott üzemanyagot a gép üzemeltetéséhez.)

A Balaton területe a magyar állam tulajdona, a tó vízgazdálkodási gazdája, kezelője a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, ezen belül a Balatoni Vízügyi Kirendeltség.

A Balatoni Vízügyi Kirendeltség központja Siófokon van (Somogy megye). Somogy megye a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területéhez tartozik, de Siófok város négy községgel a Balaton miatt, a KDT Vízügyi Igazgatóság működési területe. A Balatoni Vízügyi Kirendeltség mai vezetője Fejér Vilmos kolléga. Fejér Vilmos 7 éve került a BVK élére. Korábbi munkája során is tószabályozási feladatokkal foglalkozott, hiszen hosszú időn, 18 éven át a Velencei-tó felügyelője volt.

Fejér Vilmos ízig-vérig elkötelezettje a vízügyi feladatoknak. Vízügyes családból származik, édesapja Fejér Vilmos 1963-ig a KDT Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke volt, és a családból többen is a vízügyi

szolgálat tagjai voltak, illetve rajta kívül ma is van vízügyi dolgozó a családban.

A BVK vezetőjének feladata rendkívül, sokrétű, számos szervezet, település, egyesület mellett a hajózás, az üdülés, a halászat, a horgászat általános témái mellett a Balatont meglátogató egyén bánatát, esetleg örömét is figyelembe kell, hogy vegye úgy, hogy a Balaton problémáihoz mindenki ért (mint a labdarúgáshoz, ahhoz is mindenki ért).

A legtöbb gondot a vízminőségi ügyek, ezeken belül is a halpusztulások okozzák. Ha a 600 km2 felületű tó területén 10 haltetemet észlelnek, a magyar közvéleményt abban a pillanatban súlyos halpusztulásról tájékoztatják, és a vízügyi szervezet éjt nappallá téve keresi, gyűjti a haltetemeket. Hogy miért nem a halak hivatalos gazdája a Balatoni Halászati Vállalat, ami üzemszerűen telepít és halászik, ezt senki sem tudja. A tájékoztatásban sem a vízügyi szervezet gyűjti a haltetemeket, hanem a települések önkormányzata (lásd angolnapusztulás).

Az elmúlt évben a BVK-nál is megtörtént az átszervezés. A korábbi körülbelül 300 fős létszámából mindössze 89 fő maradt. Ezzel a létszámmal a Balatonnal összefüggő vízügyihatósági feladatok, az üzemeltetés és a Phareprogramból kapott rétegkotró hajó üzemeltetését kell megoldani.

Néhány adat a Balatonról:

Területe: 583 km2, ebből nyílt víz 571 km2, nádas 11,3 km2. Vízmennyisége (100 cm-es siófoki vízállásnál) 2026 millió m3. A partvonal hossza: 236 kilométer. Ebből partfal: 85 kilométer (a teljes partvonal 36 százaléka), kőmű: 22,5 kilométer.

A kiépített partfalak jelentős része a strandok területére esik, illetve kikötőkhöz tartozó létesítmény. A Balatonnal kapcsolatos megnyilvánulásokban gyakran esik szó kibetonozott mederről. Hát a 36 százalékos kiépítettség nem egészen igazolja e divatos és hangzatos megállapítást. A strandokhoz tartozó parthoszszak 33,7 kilométert tesznek ki.

A Balatonon 82 db kikötő van, ebből 22 db közforgalmú, 56 db vitorlás- és csónakkikötő. A kikötők számának növelése több település elképzelései között szerepel.

A Balatonon jelentős a horgászati tevékenység is. (Nem kis háború dúl e területen.) A horgászattal összefüggenek a stégügyek. A BVK 4200 darabot tart nyilván. A tulajdonosok egy része azonban nem mindig tartja számon a stégek téli bevontatásával kapcsolatos kötelezettségét. A jég által megrongált, víz szintje alatti maradványok óriási balesetveszélyéről viszont keveset beszélnek.

A Balaton aktuális problémáiról feltettünk néhány kérdést, amelyre a válaszokat Fejér Vilmos kolléga adta:

1. Önnek mint a Balatont kezelő állami szervezet vezetőjének mi a véleménye a Balaton vízminőségi állapotáról?

A Balaton vízminőségi állapota messze elmarad attól, amit az 1983-as kormányprogram meghatározott. Ennek oka, véleményem szerint, kettős: Az egyik a pénzhiány, a másik, hogy a rendszerváltást követően a Balaton problémáit a szervezeti felépítésben vélték felfedezni, ezért rendkívüli energiát fordítottak új szer-14