Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Felnőttoktatás a vízügyi és környezetvédelmi szakmai területeken Van-e é A felnőttképzés tárgyalásakor tudomásul kell venni, hogy a tevékenységnek sajátos mobilitása van. Kapcsolódik a napi termelő tevékenységhez és ezt a lehető legnagyobb mértékig kell, hogy szolgálja. Kapcsolódik az iskolarendszerhez, az iskolarendszernek átad stabilizálódó szakmai ismereteket és a tevékenység, mármint az oktatási tevékenység megvalósítása jelentősen összefügg a területet reprezentáló államigazgatási apparátus munkájával, kormányzati elismertségével, társadalmi megítélésével. Alapkérdés: van-e értelme, szükséges-e a felnőttoktatást tervezni, előkészíteni, megvalósítani? Szükséges-e ehhez bármilyen intézményrendszer vagy feladatkör létrehozása, fenntartása, biztosítása? Természetesen a kérdésre adott válasz részemről igen, kérdés azonban, hogy milyen indokokat lehet vagy kell a pozitív válasz mellett felsorakoztatni. Az iskolarendszerben a fenntartás és fejlesztés teljesen nyilvánvaló cél és feladat, amellett, hogy az e területen végzett munkát számos bírálat, észrevétel éri a későbbiekben foglalkoztató szervezetek, munkáltatók részéről. Magam részéről az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás indokoltságát, előkészítését és megvalósítását a következő meggondolásokkal szeretném igazolni. Az iskolarendszerű képzés többékevésbé 16-19, illetve 24-27 éves életkorban célszerűen befejeződik, az utóbbi életkorok figyelembe vesznek egy specializáló, szakosodó, iskolai keretek között szervezett posztgraduális képzést is (technikusminősítés, szakmémökképzés, egyetemi doktori vagy más tudományos fokozatok). A munkára való felkészülés a jelzett életkorokban gyakorlatilag befejeződik. Ez alatt az idő alatt az egyes embernek meg kell tanulnia az ismeretek alkalmazását, valamilyen munkaközösségbe való beilleszkedését, és nem utolsósorban meg kell jelenni azoknak az anyagi javaknak, amelyek a tanulást vagy más megfogalmazásban speciális emberi energiák hosszú távú befektetését, bemházását visszaigazolják. Az iskolarendszerű képzés rendkívül gazdag módszertani, szakmai, tárgyi hagyománnyal, ismerettel, illetve ezen ismereteket rögzítő, tárgyiasító különféle anyagokkal rendelkezik. Ennek az az oka, hogy e képzésforma rendkívül átgondolt, évtizedeken vagy akár évszázadokon keresztül kialakult logikus rendszerben folyik, amely kölcsönösen feltételezi a kapcsolódó tárgyakat vagy témaköröket, feltételezi az alaptudományi ismereteket, az iskolai képzés kimeneti pontjait, feltételez és igyekszik fenntartani egy bizonyos mértékű átjárhatóságot, épít a korábban megszerzett tudásra, az egyes csoportok esetében azonos tudásszintekből indul ki stb. Ennek megfelelően az iskolarendszerű képzésnek rendkívül nagy tehetetlensége van, kevésbé hajlamos és kevésbé képes az új dolgok gyors beépítésére, és sok vonatkozásban természetesen elválik, elmarad a napi gyakorlattól. Szempontok Nyilvánvaló, hogy az iskolából kilépő fiatalember szakmai életútja, pályája során többször meg kell, hogy újítsa ismereteit, hiszen ha 30-40 %vet számítunk egy aktív, keresőképes szakmai életútnak, illetve munkában eltöltött időnek, akkor éppen ez a jelzett, viszonylag hosszú időtartam, mely az iskolarendszertől többé-kevésbé független. Az iskolán kívüli képzés rendszere ebben a széles időhorizontban az élethelyzeteket figyelembe vevő eszköz és módszertan alkalmazásával ad az egyes ember számára szakmai információt, praktikus ismeretet vagy profilváltási lehetőséget. Az iskolarendszeren kívüli oktatásnak további területe az új munkakörök, tevékenységek megjelenése, kialakulása. Itt a tradicionális oktatással a kérdést nem lehet időben megoldani, csak ideiglenesen helyettesíteni (rokon szakterületi képzés). Erre a momentumra kell a későbbiek folyamán kitérni és alapozni, hiszen ez az a probléma, amely sajátja mind a vízügyi, mind a környezetvédelmi felnőttoktatásnak. További kiindulási pont annak vizsgálata, hogy a szakterület, a munkakörök és a tevékenység milyen szervezeti hierarchiában működik és érvényesül, a szervezeti hierarchiának milyen sajátos érdekviszonyai, érdekérvényesítése és önfejlődése van. Az alapkérdések és helyzet vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy az államigazgatási munka megosztásában az adott időszakban a szakmai irányítás és a szakoktatás irányítása mennyire valósulhat meg egy kézben, az adott tevékenység szakmai irányításáért felelős minisztériumnak a szakoktatás vonatkozásában milyen lehetőségei vannak, és ezekben a lehetőségekben az adott területen megjelenő embe-6
