Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
laltak szerint létrehoztuk az alapfeladatokat segítő egyszemélyes (Biztonsági Üzem Kft., Gyulai Építő, Ipari és Szolgáltató Kft.), valamint a nyitott (Városi Televízió, Műszaki Iroda, HYDROTEL) kft.-két, azok ma eredményesen működnek. A kft.-k igazgatósági össztőkéje 157,6 millió forint, létszámuk 162 fő. A szervezeti változtatásokkal párhuzamosan mintegy tíz év alatt az igazgatóság dolgozói létszáma körülbelül 1400 főről 550 főre csökkent. Ez a szám azt is jelenti, hogy az egyre szigorodó gazdasági és adminisztratív kényszer következtében a fiatal szakemberek utánpótlása megszűnt, olyan helyzetet teremtve, hogy már generációk hiányoznak az igazgatóság szakembereinek soraiból. A hagyományos vízügyi államigazgatási tevékenység ellátásában 1988-ban jelentős változást okozott a környezetvédelmi államigazgatási tevékenység megjelenése. Azonban ez az időszak nem tartott sokáig, hiszen 1990-ben a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatok átkerültek az akkor újonnan megalakult Környezetvédelmi Felügyelőséghez. A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény módosítása a két szervezet között megosztotta az - ezen módosításig egységes - hatásköröket. A szétválást követően - a hatáskörök pontatlansága miatt - a két szervezet együttműködése nem volt zökkenőmentes, a kezdeti időszakhoz képest azonban e téren javulás tapasztalható. Bár az ügyiratforgalom nem egyenlő a munka volumenével, jobb híján azzal jellemezhető a hatósági munka. A hatósági osztály ügyiratforgalma 1991-ben (1988-1990-hez képest) jelentős visszaesést mutatott, majd azóta fokozatos növekedést tapasztaltunk. Ez utóbbi arra vezethető vissza, hogy:- A beindult privatizációs folyamat során jelentős számban megnövekedett az ügyfelek száma (mind magán, mind jogi személyek). A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok átalakulása során nehézséget okoz az új tulajdonosok nyomon követése, melynek kapcsán a korábbi egy engedély akár 3-4 új tulajdonos között oszlik meg. Egyre növekvő tendenciát mutat az öntözni kívánó magán, illetve jogi személyek száma.- A vízi közművek üzemeltetésének követelményeire vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzése 1992 óta hatáskörünkbe tartozik. A hatósági munkák során a gyorsan változó gazdasági és társadalmi viszonyok által megszabott új igényeknek és elvárásoknak igyekszünk megfelelni, gyorsabb, rugalmasabb ügyintézéssel, a körülményekhez és az ügyfélhez való alkalmazkodással, a szorosan vett hatósági államigazgatási feladatokon túl is. Vízgazdálkodásunk Vízkészletgazdálkodás Az Erdélyi-érchegységből az Alföldre folyó Ködösök és a Berettyó teljes vízgyűjtője 27 537 km , melynek 53 százaléka Románia területére esik. A vízválasztó 800-1800 méter tengerszint feletti magasságából nagy eséssel 80-100 méteres szintre futnak le, légvonalban 100 kilométer távolságról. Az érkező felszíni vízkészletek időbeli eloszlása szélsőséges. A gyakran előforduló vízhiányos időszakokat fokozott vízminőségi érzékenység jellemzi. A Körösök saját vízgyűjtőjéről származó hasznosítható nyári vízkészlete a természetes vízhozamból (0,7 mJ/s) a duzzasztók által a mederben és a holtágakban visszatartott (3,7 m /s), valamint a felszín alatti vízből származó használt vizekből (0,3 mJ/s) tevődik össze, mely nem elegendő az igények kielégítésére. A hiányt idegen víz, a tiszai vízátvezetés pótolja. Az igazgatóság részére az 1993. évi Tisza völgyi vízkészletmegosztás szerint, a kiskörei vízlépcső tározott vizéből 12,4 m ’/s-ot a Hortobágy-Berettyó főcsatornába vezetnek. A tiszalöki vízlépcső bögéjéből 10 nr/s-ot adnak át a Berettyóba. Ez összesen 22,4 m/s Tisza-víz átkormányzását jelent. A tiszalöki tározóból területünkön folyik át az ATIVÍZIG részére 6,8 mJ/s Tisza-víz, amely a Hortobágy-Berettyó főcsatorna vizét is frissíti. A Tisza vízgazdálkodási rendszeréből átvezetett víz kormányzásában, szétosztásában nagy szerepet játszanak a Körösökön megépült művek, elsősorban az 1942-ben üzembe helyezett békésszentandrási vízlépcső. A Tisza vízkészlete így felhasználható a Hármas-Körös és a Hortobágy-Berettyó főcsatorna teljes hosszán, a Kettős-Körös, a Sebes-Körös és a Berettyó alsó szakaszán. A Körösök bal oldalán, Gyomától Orosházáig terjedő térségben, az Alföld legjobb termőföldjei találhatók, Az öntözésfejlesztés (19 000 hektár, 10 m'/s vízigénnyel) itt is a kiskörei tározott vízre támaszkodik, mely körülbelül 50 kilométeres útvonalon vezethető oda. Az igazgatóság hasznosítható vízkészlete a Tisza-vizzel együtt 27,1 nr/s, mely nélkül ma már nem valósítható meg biztonságos vízkészlet-gazdálkodás, a jó minőségű vizek jelenlétére igényt tartó ökológiai és jóléti vízhasznosítás a Körösök vidékén. Azonban gondolni kell arra, hogy az átadható vízkészlet a tiszai vízkészletgazdálkodási rendszer egyensúlyának függvénye. Ezért a Tisza-víz átvezetése csak a vízkészlet átcsoportosítását jelenti. A Körös-vidék vízkészletnövelését a legjobban a folyók hegyvidéki vízgyűjtőjén völgyzáró gátas tarozással és a tározott víz szabályozott levezetésével lehetne biztosítani, amelyhez a megfelelő nemzetközi jogi keretek biztosítása szükséges. Árvízvédelem, folyószabályozás A Körös-vidéken egy egységes elvek szerint létrejött folyószabályozás és töltés-nyomvonalozás alakult ki, ezért a több mint 150 éves alapelvek a mai napig is érvényesek. Ennek az az oka, hogy - az országban egyedül itt - a terület mentesítését tartották legfontosabb szempontnak, s minden egyéb vízgazdálkodási szempontot (vízi út, vízimalom) ennek rendeltek alá. A múlt században végrehajtott szabályozási munkákkal egy időben - az árvizekkel időszakosan elöntött területek mentesítésére - a folyók mindkét oldalát árvízvédelmi töltésekkel látták el. Ennek eredményeként a levonuló árvizek szintje lényegesen megemelkedett, így a töltések magasságát tovább kellett növelni. Ez a párharc - a töltések védőképessége és az árvizek terhelései között - a mai napig sem fejeződött be. Az elsőrendű árvízvédelmi töltések 52 százaléka korszerű méretekre kiépült. A töltések árvízvédelmi képességének fejlesztése (erősítése) tovább folytatódik - bár a fejlesztési tervben elfogadott ütemtervhez képest lassabban - ma már az eredetitől eltérő koncepcióban (egyenlő biztonság elve). Az 1980. évi hosszúfoki töltésszakadás tapasztalata nyomán vált ismertté, hogy az árvízvédelmi fővédvonalainkat összesen 423 úgynevezett holtmeder keresztezi. A holtmeder-keresztezésekből 48 bizonyult veszélyes, I. osztályú kategóriába sorolandónak (potenciálisan mind egy-egy szakadási hely), s ebből 1993 végéig 43-at erősített meg az igazgatóság. Az árvízvédelmi fővédvonalak 100 százaléka föld anyagú töltés. A különböző erősítések rétegei úgynevezett hagymaszelvényt alkotnak, így igen erős a töltések inhomogenitása mind a beépítés korára, mind anyagára és tömörségére vonatkozóan. Töltéseink jelentős része épült erősen kötött, zsugorodásra hajlamos talajból. Ezek a töltésszakaszok az utóbbi évtized aszályos éveiben különböző mértékben és formában megrepedeztek. Napjaink árvízvédelmi problémájaként elmondható, hogy a töltés védőképességének csökkenésében nagyobb szerepet játszanak a 2-3 évente előforduló aszályok, mint a 10 évente megjelenő, mértékadó árvízszintet megközelítő árhullámok. Az 1970. évi tiszai árvíz tapasztalatai nyilvánvalóvá tették, hogy az árvízvédelmi töltések magasítása nem folytatható korlátlanul. Ezért épültek a Körös-völgyben a mérgesi, illetve mályvádi árvízi szükségtározók, melyek együttesen 165 miihó rn-es ideiglenes víztározó kapacitásukkal lehetővé tették a kritikus 8
