Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
(töltéskoronát meghaladó) árvízszintek megfelelő mértékű csökkentését. Az 1500 méter tengerszint feletti magasságot meghaladó hegyvidékről, majd dombvidékről érkező folyók áradására - különösen a Sebesés Fekete-Körösre - a rendkívüli hevesség jellemző. A legfőbb gondot - a határon túlról érkező folyók esetében - a védekezésre való felkészülés kevés időelőnye jelenti. Ez a Fekete- Körös esetében mindössze 18-24 óra. Ilyen heves vízjárású, közepes kiépítettségű árvízi rendszerben nélkülözhetetlen egy olyan, szakmailag megalapozott egység, amelyik képes a védelmi események kezdetén különleges árvízi és belvízi feladatok végrehajtására is. A két tevékenység számbavétele együttesen adta meg a Műszaki Biztonsági Szolgálat mintegy 120 fős létszámát. Ez a létszám állami közfeladatokkal természetesen (sajnos) nem látható el teljes mértékben, bár a most induló beruházási tevékenység keretében növekszik az egység részvétele, s reményeink szerint a költségvetési anyagi eszközök is növekednek. Ezért a Biztonsági Üzem Kft. és az igazgatóság MBSZ-e között a helyzetnek megfelelően a munkatársak átcsoportosítása időszakonként szükséges. Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy mindkét szervezet igen jól tud együttműködni békeidőben, mely várhatóan a védekezési időszakban is megmarad. Ez az árvízvédelmi osztag alkalmas regionális szinten is speciális árvízvédelmi feladatokat és a társszervek részére egyedi szakfeladatokat (például belvízgépészet) ellátni. A folyószabályozási tevékenység az árvízvédelmi töltéseket gyakran megközelítő folyómedrek biztosítására irányul. Ahol a mederoldal hátráló eróziója az árvízvédelmi töltés állékonyságát is közvetlenül veszélyezteti, partvédelmet és mederbiztosításokat szükséges építenünk, elsősorban a Fekete-Körösön. Folyóink teljes egészében bögézettek. A duzzasztóművek üzemeltetésük mellett folyamatos és állandó gondozást igényelnek. A gyulai tűsgát (1896) rekonstrukciója halaszthatatlanná vált, a bokányi vízlépcső (1906) már üzemen kívül van, a békésszentandrási vízlépcső (1942) rekonstrukciója folyamatban van, a békési (1969) és a körösladányi duzzasztó (1977) állapota még megfelelő. Vízrendezés A terület fokozott belvízi veszélyeztetettségű, jórészt mélyártér, egy-egy nagyobb belvízi elöntés az összterület 10 százalékát is meghaladhatja. (1979-ben 560 knr belvízi elöntési maximumot regisztráltak). Működési területünkön 10 db belvízrendszer található, a csatomasűrűség 1,15 km/km , az átlagos fajlagos szivattyús kiépítés: 0,032 nr/s km-énként. Komplex melioráció 910 kirí-en, drénezés 400 km-en valósult meg. A Körös-vidék belvízvédelme szempontjából kiemelt jelentőségű műtárgyak a belvízátemelő szivattyútelepek. Jelenleg a VÍZIG kezelésében 59 szivattyútelep van 162,43 nr/s összkapacitással, melyek közül 42 db elektromos, 17 db dízel üzemű. A gaz- és uszadékkiszedés nehéz fizikai munkáját segítendő, hét telepen gépi gerebtisztító berendezés üzemel. A szivattyútelepek közül hat magyar-román közös érdekeltségű, azonban az elmúlt tíz évben román területről belvízátvezetés nem történt. A jelenleg üzemben lévő szivattyútelepek többsége az 1950-70-es évek nagy vízrendezés-fejlesztési munkái során épült, így a belvízgépészeti berendezések nagy al- és felépítményekben foglalnak helyet. Ennek a ténynek a mára jellemző pénzszűkös időben van jelentősége, amikor a fenntartási keretek behatároltak. A nyolcvanas évek elején a VÍZIG-nél egy TMK rendszerű gépi karbantartási rend volt érvényben. A jól funkcionáló rendszer a fenntartásra fordítható anyagiak jelentős mértékű lecsökkenése miatt feladásra került. A VÍZIG szivattyútelepei jelenleg üzemképesek - vagy rövid úton azzá tehetők - azonban üzembiztonsági fokuk nem ismert. Az OVF által kezdeményezett szivattyútelepi rekonstrukciós program keretében az eddig elvégzett jelentős munkák (Békésszentandrás, Dióér-torkolat) régóta esedékes kapacitásfejlesztések voltak. Az alapjában véve felújítást célzó program jelentős mértékű gyorsítására van szükség. Abel vízcsatorna-hálózat gerince a múlt század végére létrejött a Körös-vidéken. A vízrendezés-fejlesztés egymást követő periódusaiban a meglévő csatornák folyamatosan bővültek, valamint újak épültek. Kialakult az országban legnagyobb csatomasűrűség. Jelenleg a területünkön 4724,7 kilométer belvízcsatorna található, melyből VÍZIG-kezelésben van 1306,2 kilométer. Ajelentős állami főcsatornákból 300 kilométer töltésezett. Mintegy 260 kilométer csatorna mederállékonysági problémával terhelt, folyós homokos altalajjal harántolt, vagy szikes területen halad. A csatornákon 264 vízkormányzó műtárgy található. E művek karbantartottsági állapota igen kedvezőtlen. A medrek általában 30-40 százalékban feliszapolódtak, nyaranta70 százalékban részlegesen vagy teljesen A Békés III. belvízszivattyútelep (12.0 m3/s) az Élővízcsatoma egyik torkolati műve, gépi gerebtisztító berendezéssel A Körös-vidék meghatározó szerepet játszott a hazai vízgazdálkodás fejlődésében, az sem túlzás, ha kimondjuk, hogy ez a táj a magyar síkvidéki vízgazdálkodás egyik bölcsője és modellterülete volt, melyet nevezetes névsor és a vízügyi létesítmények egész sora meggyőzően igazol. A teljesség igénye nélkül kiragadva néhány neves személyiséget. Királyi biztos kijelölésével volt elérhető a Körös-vidék török idők utáni elfajult vízgazdálkodási állapotának átfogó felmérése. A körös-berettyói és a hortobágyi vízgyűjtő teljes geodéziai, térképészeti, gazdasági, vízrajzi felmérésének elkészítésével Huszár Mátyást (1778-1843) bízták meg, aki 1812-22 között elvégezte e színvonalas és terjedelmes, kiemelkedő munkát. A neves triumvirátus egyik nagy alakjának vízrajzi értekezése tudománytörténeti alapmű. A másik Bodoky Károly (1814—1868), akinek már apja királyi és vármegyei mérnök volt, 1838-ban lépett örökébe. Két évtizedes harcban kamatoztatta képességeit a Körös-Berettyó-vidék népének biztonságos otthonáért. A harmadik nagy egyéniség Beszédes József (1786-1852). Mint folyószabályozó is sokat dolgozott, de ő volt az első modem vízhasznosítási mű (a Fehér-Körös mentén a József nádor malomcsatoma) megvalósítója is. Vásárhelyi Pál (1795-1846) Huszár Mátyás tanítványaként szintén a Körös-vidéken tanulta a szakmát. A XX. század nagyjai is szinte mindannyian hoztak létre maradandó alkotást a Körösök vidékén, kiemelve talán közülük Sajó Elemért, Lampl Hugót, Kvassay Jenőt. Kienitz Vilmost is meg kell említenünk, mint e vidék nevezetes gépészmérnökét, a róla elnevezett szivattyúk feltalálóját, gyártóját, a kiváló társulati főmérnököt. A világszerte elismert dr. Mosonyi Emil professzor neve is kötődik vidékünkhöz. Múltunk tárgyi emlékeinek őrzését, gyűjtését és bemutatását feladatunknak tekintjük. A századfordulón épített szivattyútelepek közül megmaradtak a gőzgéppel hajtott szivattyúk szép példái, s építészeti szempontból is jelentősek. A Hosszúfok I. szivattyútelepen Vízügyi Múzeumot hoztunk létre, a Békés I. gőzüzemű szivattyútelep ma is üzemképes, filmen megörökített üzeme élmény. A területen meg számtalan műszaki érték, érdekesség található (például a töltésekbe épített régi zsilipek, a 100 éves tégla résfal, a gyulai tűsgát), s nemkülönben értékes A Hosszúfok III. gőzüzemű szivattyútelep tervtárunk anyaga is. Elődeinket legkönnyebben munkáikon keresztül ismerhetjük meg, s ez fontos a jövő szempontjából is. 9
