Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / Önkormányzati Különszám 1
Vízkárelhárítás Dr. Váradi József Gyula főosztályvezető, KHVM A vízkárelhárítás a vízgazdálkodás legkritikusabb területe. Jelenlegi helyzete a következők szerint összegezhető. Az árvizek és a belvizek által veszélyeztetett terület együttes kiterjedése 48 000 km2, az ország területének 52 százaléka. Ez a helyzet késztette már a XIX. és a XX. század vízmémökeit és politikusait is arra, hogy az ország gazdasági felemelkedése egyik legfőbb céljának tekintsék az Alföld vízrendezését, a vizek kártételeinek csökkentését. A múlt század közepe óta többékevésbé folyamatosan épül a vízkárelhárítási infrastruktúra. A fő árvízvédelmi vonalak hossza 4220 kilométer, ebből a szükséges méretre - a százévenként egyszer előforduló árvízre - csak 2820 kilométer, a művek 65 százaléka épült ki. A belvízcsatornák hossza 39 040 kilométer, a belvízátemelő szivattyútelepek száma 324, összes kapacitásuk közel 800 nrVs. A belvízelvezető rendszer országos átlagos teljesítőképessége 28,6 1/s/km . Ez az átlagosan tízévenként előforduló belvizek 15 nap alatti levezetésére ad lehetőséget. Az árvíz- és belvízvédelem helyzetét a művek állapotában bekövetkezett folyamatos állagromlás jellemzi. Ez — a szükséges pénzügyi források hiánya miatt - a fenntartási munkák tartós elmaradásának következménye. A védekezés személyi és technikai feltételeinek romlása az átlagos káresemények elhárítását is veszélyezteti. Az ártéri öblözetek egyszeri mértékadó árvízi elöntéséből származó károk nagysága az adott öblözet összes gazdasági értékének 33 százalékát is elérheti. Akárok mértéke - az öblözetek kiterjedésétől függően - esetenként 30 és 180 milliárd forint szélső értékek között változhat. A belvízkár a jelenlegi kiépítettség mellett országosan éves átlagban évi 5-6 milliárd forint. Az eddig ismert legnagyobb aszálykár (körülbelül 50 milliárd forint) 1990-ben következett be. A kis vízfolyások összes hossza 35 000 kilométer, ebből 1500 települést több mint 1800 kisebb patak szel át, mintegy 6000 kilométer hosszúságban. Az állami kezelésben levő 5500 kilométer kis vízfolyás 80 százaléka kiépült, 20 százaléka rendezetlen. A kiépített medrek külterületen a 3-10 évenként, belterületen a 30- 50 évenként előforduló árvizeket képesek elöntés nélkül elvezetni. A vízkárelhárítás kiegészítő tevékenysége a folyó- és a tószabályozás. A 2800 kilométer folyószakaszból mintegy 1700 kilométer szabályozott, elsősorban árvízvédelmi és hajózási célból. Hajózásra 1629 kilométer, kishajózásra további 533 kilométer hosszú folyószakasz alkalmas. A tószabályozás elsősorban nagy tavainkra, a Balatonra, a Velencei-tóra és a Fertő tóra teqed ki, ahol a vízminőség-védelmi teendők jórészt a vízgyűjtőkön lejátszódó folyamatokból (erózió, szennyeződés) következnek, de újabban a vízpótlás megoldásáról is gondoskodni kell. A századforduló környékén végzett nagy vízrendezési munkálatok során, a folyókanyarulatok átmetszései következtében a régi medrek egy részéből holtágak keletkeztek. Jelenleg az országban az 5 hektárt meghaladó kiterjedésű holtágakból közel 200-at tartanak nyilván. E holtágak napjainkra elöregedtek, feliszapolódtak, emberi beavatkozás hatására jórészt elszennyeződtek. Természet- és környezetvédelmi, valamint rekreációs célú fontosságuk felértékelődött. Fokozódó problémaként jelentkezik a külszíni bányászati tevékenységek során létrehozott tófelületek (bányatavak) művelés utáni használata, környezetük rekultivációjának és az egységes területrendezés elmaradása. Egyre gyakoribbak a felszíni vizeinket érő rendkívüli szennyeződések és az abból adódó kárelhárítási feladatok. Hazánk kedvező agroökológiai potenciáljában rejlő komparatív előnyök kihasználására mintegy 800 ezer hektár terület öntözése lenne kívánatos. A vízjogi engedéllyel rendelkező öntözött terület nagysága körülbelül 360 ezer hektár, amely a művelt terület mintegy 5 százaléka. A vízszolgáltató főművek és területi öntözőberendezések kapacitása nagymértékben kihasználatlan agroökonómiai és pénzügyi likviditási gondok miatt. Különösen az Alföldön ismétlődően fordulnak elő aszályok. Ezek közül a legsúlyosabbak (1952, 1990, 1992) öntözéssel nem voltak ellensúlyozhatok, s ez célként nem is tűzhető ki. A fejlesztési elképzelések helyzetünkből következnek. Fontos és elérendő cél, hogy a lakosság élet- és vagyonbiztonságának eddig elért mértékét meg kell őrizni, és folyamatosan tovább kell fejleszteni. A vizek kártételei elleni alapvédettség biztosítását - az ország mindenkori gazdasági teherbíró képességétől függően - állami kötelezettségként kell teljesíteni. Az árvízvédelem területén különösen az előírt mértékre még ki nem épített elsőrendű árvízvédelmi vonalakat 8
