Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-11-01 / 11. szám
Öntözéses gazdálkodás a Kisalföldön Az Észak-Dunántúlon, a mai megítélés szerint, korszerűnek minősülő öntözésfejlesztés a XIX. század első felében indult meg. A Lajta folyó völgyében már az 1800-as években végeztek árasztásos rétöntözést. A Lajta-menti öntözésekből a zurányi, a gátai, a köpcsényi és az oroszvári volt uradalmak területe jelenleg Ausztriához tartozik, így a századeleji észak-dunántúli öntözések számbavétele az 1800-as évek elején fennálló márialigeti 218 hektár területű árasztásos és az 1836. évben épült 51 hektáros bádeni rendszerű öntözés figyelembevételével történt. A márialigeti öntözések szakszerűségét igazolja W. Hecke egyetemi tanár leírása is, amely szerint a magyaróvári uradalom a környék birtokosai közül - már a század első harmadában - az állatállományával, a szántóföldi termelésével és az “ezen a vidéken még ritka” rét öntözésével tűnt ki. A szabadságharcot követő időszakban Komárom megyében a kisbéri ménesbirtok létesített 1855 körül öntözést. AFeketevíz-ér mindkét partján Alsó-Vasdinnye és Felső-Vasdinnye puszták között a tavaszi és őszi nagyvizek felhasználásával talajtelítő öntözést végeztek. Ez a jól kiépített rendszer az 1950-es években szűnt meg, amikor a rétterületek fokozatosan szántóföldi művelés alá kerültek. A XIX. század legnagyobb kiterjedésű öntözésének minősül az a két legelő és erdőöntözés, amelyet a volt Eszterházy uradalom a Hanság déli medencéjében az 1860-as években végzett. Megállapítható, hogy a vízjogi törvény életbeléptét megelőzően fennálló márialigeti, Feketevíz-ér menti és a hansági öntözések együttesen 11 547 katasztrális holdat (6592 hektár) tettek ki. A korabeli hivatalos nyilvántartások szerint a történelmi Magyarország összes öntözése 10 350 hektárra tehető. Az országos és az Észak-Dunántúl öntözéseinek összehasonlítása kapcsán szükséges rögzíteni, hogy a hansági öntözések nem szerepeltek az országos nyilvántartásban annak ellenére, hogy azok vízjogi engedélyben szabályozottan folyamatosan üzemeltek. A térség vízgazdálkodása szempontjából szerencsésnek minősült az a körülmény is, hogy a Rábaszabályozó Társulat 1888. évben a fejlesztési terveinek kidolgozása kapcsán a Kis-Rába nicki kitorkollásától a Hansági főcsatornáig terjedő 40 000 hektár terület öntözővízigényét figyelembe vette. A társulat a századfordulóig kiépítette azt a gravitációs vízrendszert, amely a mai Kis-Rába öntözőrendszer alapját képezi, majd 1932-1933-ban a Rába folyón megépült a nicki duzzasztómű. A Kultúrmérnöki Hivatal közreműködésével 1903. évben az Ikva mentén megalakult a Kópházi Rétöntöző Társulat, majd ezt követte a nagycenki és a nagylózsi rétöntözések létrejötte, amelyek együttesen 152 hektár terület öntözésbe vételét jelentették. Az első világháborút követően - az 1920-as évek közepén - az öntözés tesített. Az Eszterházy uradalom - ezt követően - a Kis-Rába mentén valósított meg 444 hektár árasztásos rétöntözést. A tételesen felsorolt fejlesztésekből megállapíthatóan 1920 és 1930 évek között Észak- Dunántúlon 1653 hektár öntözésfejlesztés történt, amelyből a permetező öntözés 1209 hektárt tett ki. A Kultúrmérnöki Hivatalok 1930. évi nyilvántartása szerint az ország öntözése 8400 hektár, amelyből a permetező öntözés 3629 hektárt tett ki. Észak-Dunántúlon 1930. évben - a hansági öntözések figyelembevétele nélkül - nyilvántartott öntözés 1490 hektár volt, az ország összes öntözésének 20,2 százaléka. Az 1930-as évek gazdasági válsága idején e területen nem fejlődött az öntözés, sőt az 1934. évi felmérés szerint a permetező öntözésben történt visszaesés miatt 402 hektárral csökkent. Automatikus alvízszint-szabályozó a fejlődése volt tapasztalható. Ekkor kezdett elterjedni a permetező öntözés a Mosoni- Duna és a Lajta folyó mentén. A Wenckheim uradalom 1925. évben Lébény és Mecsér községek területén 565 hektár, Mauthner Henrik Magyarkimle- Novákpusztán 1926. évben 195 hektár, a magyaróvári főhercegi uradalom a Lajta mentén 449 hektár permetező öntözést lé-Lébény-Hanyi öntözőfőcsatornán Az észak-dunántúli térségnek az öntözésben betöltött szerepe már a második világháború alatt csökkent. A létesítmények és berendezések nagyobb része tönkrement, elavult. Az 1947-ben végzett felmérés szerint Győr-Sopron megyében 172 hektár kertészeti, 79 hektár rét-legelő, Komárom megyében 120 hektár kertészeti öntözés üzemelt. A visz-14
