Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-10-01 / 10. szám

A program kitért a műszerbeszerzésekre is. A szervesanyag-feldúsulás által előidé­zett iszaplerakódás csökkentésére iszap­kotrást végeztünk a Balatonon, a Velencei­tavon és a Körös egyik holtágában. A szennyvíztisztítás terén a hangsúly az ala­pozó tanulmányokról a tényleges be­ruházások felé tolódott el, mivel a magyar szakemberek tudása megfelelő, de a konkrét eszközellátás szegényes. A PHARE-segélyek elnyerése érdekében az ilyen irányú pályázatokat a Környezetvé­delmi Alap titkárságánál kellett benyújta­ni. Elbírálásnál természetesen előny az, ha a pályázó a saját pénzét is a megnevezett munkára fordítja. * Magyarországon a lakosság naponta körülbelül 2,1 millió köbméter szennyvi­zet vezet felszíni vizeinkbe. Ennek több mint kétharmada a Dunába (főleg Buda­pesten), több mint negyede a Tiszába kerül. A vezetékes vízellátás a csatornázásnál gyorsabban fejlődött. A szennyvíztisztítás viszont elmaradt a csatornázástól. A buda­pesti szennyvíz körülbelül 80 százaléka bi­ológiai tisztítás nélkül, csaknem fele pedig rácsszűrés nélkül jut a Dunába. Az ország­ban 1995-re mind a 3096 településen meg­valósul a vezetékes vízellátás, de csupán 857 település csatornázott és a szennyvi­zeknek csupán 50 százaléka tisztított. A PHARE-program 1990-ben 8,77 millió ECU keretösszegének közel hetedét a csa­tornázásra fordították, 1992-ben pedig a környezetvédelmi PHARE-segély feléből szennyvíztisztító- és csatornaépítést vé­geztek. 1994 végén 6,5 millió ECU-t ítél­tek az önkormányzatok környezetvédelmi beruházásának támogatására. Várható, hogy ennek egy részét ugyaner­re fordítják. Mivel a települések nem képe­sek önerőből végezni csatornázási be­ruházásokat, ezért a PHARE-pénzek úgy­nevezett társfinanszírozásra is felhasznál­hatók. Vagyis a kormányzat által e célra címzett és céltámogatási keretből, részben pedig a vízügyi és környezetvédelmi alapból biz­tosított keret kiegészítésére. Itt főleg azok a települések jönnek szóba, ahol a csa­tornázás és szennyvíztisztítás hiánya a nagy tavakat vagy az ivóvízellátást veszé­lyezteti. * Magyarország területének 70 százaléka alatt várható 30 °C-nál melegebb víz, mivel lefelé 100 méterenként 3 °C-szal nő a hőmérséklet. Annak érdekében, hogy az itt található értékes termálvíz komoly ká­rokat okozó szennyezését megakadályoz­zuk, a PHARE-program komoly segítséget nyújtott. Az 1990-ben biztosított program számítógépes modell kifejlesztését tette le­hetővé. Ez kimutatta, hogy az ivóvizet adó ma­gasabb rétegekben is csökken a vízszint, így drágul az ivóvízkiemelés és vízhiány léphet fel a termálvíz túltermelése esetén. A PHARE műszereket is biztosított ezen összefüggések pontosabb meghatározásá­hoz. * A Hármas-Körösnek Szarvas és Békés­­szentandrás közötti 30 kilométeres szaka­sza holtág jellegű. Biológiailag, illetve csak mechanikailag tisztított szennyvizét a két város a holtágba vezeti, egy kutatóinté­zet itt halgazdálkodást folytat és kacsákat tart. A holtágat évtizedekig kenderáztatónak is használták, és újabban jelentős meny­­nyiségű mezőgazdasági vegyszert tartal­mazó belvizet is vezettek bele. Az így eliszaposodott vízben algásodás, hínáro­­sodás lépett fel, s a partok elmocsarasod­­tak. Mindez a 3500 telektulajdonos és az egyes hétvégeken itt vízisportoló és üdülő látogatók számára súlyos nehézséget je­lent. A mintegy 100 millió forintos PHARE-juttatás lehetővé tette az érintett hatóságok számára a holtág vizének moz­gatása, a szükséges műtárgyak és az iszap­kotrás megvalósítása érdekében teendő első lépéseket. Kikotortak 85 000 köbméter iszapot, me­derrendezést hajtottak végre, vízszint­­szabályozó, vízbetáplálást szolgáló stb. műtárgyakat építettek. Egy szivornya létesítésével ma már mozgó vízzel tudják átöblíteni a holtágat. A program további lépések megtételét is előirányozza. * A folyóvizekbe és a talajba vezetett szennyvizeknek az ivóvízbázisokon stb. okozott kárai csökkentésére a kormány 1993-ban megindította az úgynevezett sérülékeny vízbázisok védelmi munkáit. Ennek keretében a főváros ivóvízbázisá­nak védelmére a legnagyobb vízügyi PHARE-program Tahitótfalu csatornázá­sait szolgálja 1209 millió ECU-s támo­gatással. A vízbázisok védelmét szolgálja az a 842 ezer ECU-s támogatás is, amely lehetővé tette az illegális hulladéklerakó helyek felderítésére alkalmas 30 igen érzé­keny műszer beszerzését. E műszerek azt is felderítik, hogy az összes - illegális és legális - hulladéklerakók milyen mérték­ben szennyezték a talajvizet. * Annak érdekében, hogy ivóvizeink minősége megfelelő legyen, a védelmükre szolgáló intézkedéseket minőségük és mennyiségük pontos ismeretében kell megtenni. A rendszeres folyómegfigyelések, a fel­szín alatti és felszíni vízminőségi adatok rögzítése terén a magyar vízügyi szolgálat Európában az 1960-as évek elejétől az elsők között kezdte meg a tevékenységét. Gondoskodtunk az analitikai műszerpark bővítéséről, de korszerűsítésükre már kellő mértékben nem kerülhetett sor. A környezetszennyező források fel­derítése érdekében a VITUKI már a nyolc­vanas években igényelt olyan műveket, amelyekkel előre meg nem határozható anyagokat - melyek a vízig eljutva, már csak igen csekély koncentrációjúak - is fel lehet ismemi. így lehet például a DDT-bemosódást ész­lelni. De a PHARE mikroszennyezést mérő műszerprogramja lehetővé tette a már halaszthatatlan műszerbeszerzést is. Felszíni vizeink észlelőhálózatának kor­szerűsítését, valamint a pénzhiány miatt eddig nem alkalmazott, de fontos műsze­rek beszerzését egy másik PHARE-pro­gram is lehetővé tette. Ezzel a PHARE segített a mennyiségi és minőségi fontos megfigyelések további és magas színvo­nalú megindításához. * Itt említjük meg, hogy a Vizek védelme című jelentés összeállításánál kikérték Kemény Attila, Balázs László, Horváth Vera, Gaál Sándor, Balásházy László és Literáthy Péter kartársak véleményét is: GÁBRI MIHÁLY 12

Next

/
Thumbnails
Contents