Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
Dr. Szesztay Károly 70 éves Szaszlay Károly, okleveles gépészmérnök, címzetes egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, az egykori Vízgazdálkodás Intézet nyugalmazott főmunkatársa 1925. augusztus 24-én született Nyíregyházán. Körülményei a pécsi katonai középiskolába vezérlik, majd 1944 végén a Bolyai János Műszaki Akadémián tisztté avatják. Amásodik világháború végét szovjet hadifogságban éh meg, ahonnan 1947-ben érkezik haza. ABudapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerzett mérnöki oklevelet, s а П. számú vízépítéstani tanszéken tanársegédi állást kapott. Oktatói-kutatói tapasztalatai a hadifogságban megszerzett orosz, német és angol nyelvismerete váltak további útjának meghatározójává. Szesztay Károlynak a vízgazdálkodás természeti-fizikai alapjának megismerésére és a hidrológiai módszerek fejlesztésére irányuló tevékenységében az első fontos eredmény A folyók vízjárásának előrejelzése című értekezése volt, amellyel 1955-ben nyerte el a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. Az állóvizek, különösen a Balaton kutatásában elért eredményeit ismerték el a műszaki tudományok doktora fokozat odaítélésével 1964-ben. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben (1954—1971) végzett hidrológiai kutatásai közül különösen az ország vízháztartási adottságainak feltárásával járult hozzá a tudomány és a gyakorlat továbbfejlődéséhez. Fontos szerepet vállalt a vízügyi nemzetközi együttműködésben. Magyarország ismert és elismert képviselője lett a vízügyi, meteorológiai és környezeti világszervezetekben. Öt éven át volt a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség elnöke (1967-1971), és további hat és fél éven keresztül az ENSZ Vízgazdálkodási Központjának munkatársa. Nemcsak szakmai, de teljes életútján is új szakasz kezdete az 1771. év, amikor az ENSZ titkárságán folytatta tevékenységét. Érdeklődését kiterjesztette a víz társadalmi összefüggéseire. Megismerkedett a tudományos eredmények széleskörű alkalmazására irányuló szervezési és koordinációs feladatokkal. Szemináriumokat, szakértői tanácskozásokat szervezett a vízigényekről, az árvízkárokról, foglalkozott a politikailag megoszlott vízgyűjtők és folyók kérdéseivel, és számottevő szerepe volt az 1977. évi vízügyi nemzetközi konferencia előkészítésében. Munkáját tükrözik a fenti tárgykörökben készült ENSZ-kiadványok, amelyek közül Magyarország számára a vízgyűjtőfejlesztés és vízgazdálkodási tervezés tárgykörében rendezett 1975. évi budapesti szeminárium anyaga volt kiemelkedő jelentőségű. Hazatérését követően a vízgyűjtőfejlesztés tárgykörében szerzett nemzetközi tapasztalatait hasznosította a III. Vízgazdálkodási Keretterv előkészítése során. Meghatározó szerepe volt a kerettervezés alapjainak és módszereinek kialakításában, és tetemes munkát végzett a részletes kidolgozásban. Fontosak voltak ebben a vízgazdálkodás és a vízkészlet-gazdálkodás történeti fejlődését érintő vizsgálatai, a szomszéd államokkal közös vízgyűjtőkkel kapcsolatos elgondolásai. Úttörő jelentőségűek voltak a vízgazdálkodás ökológiai összefüggéseit feltáró tanulmányai. A III. keretterv megjelenését követően részt vett A vízgazdálkodás-politika alapjai című tanulmány kidolgozásában. Vízgazdálkodási tervezési és szervezési tapasztalatait az egyik, vízügyi infrastruktúrákkal foglalkozó UNESCO-kiadványban foglalta ossza. A vízgazdálkodási kerettervezés befejezése Szesztay Károly részére nyugdíjas éveket hozott. De csak a “hivatali” állását illetően. Mert feladatai nem fogytak el, sőt, megújultak, mondhatnánk visszatért a hidrológiához, időszerű és új irányokat kijelölő hidrometeorológiai és hidroökológiai vizsgálatokkal. Sokrétű előkészítés után 1992-ben jelent meg természettudományi ismereteken alapuló, azokat a víz oldaláról is egybefogó, Bolygónk véges türelme című könyve, amelynél szerzőtársa életének hű és mindig segítőkész társa,felesége volt. Hetvenedik születésnapján köszöntjük dr. Szesztay Károly barátunkat és munkatársunkat, jó egészséget és további eredményes működést kívánva számára! ORLÓCI ISTVÁN és VÁGÁS ISTVÁN 10
