Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-10-01 / 10. szám

Források a társulatok múltjából Szakirodalmi nívódíj a társulati munkáért Bevezető A több mint két évszázados múlttal ren­delkező vízügyi szolgálat és az ugyancsak nagy hagyományokkal rendelkező társula­ti intézményrendszer bővelkedik értékes írásos és tárgyi emlékekben. A vízgazdálkodási társulatok múltjának és jelenének megismerésére elsősorban azért van szükség, mert a vízügyi szolgálat mostani, még mindig nehéz időszakában csakis a társulati mozgalommal szorosan együttműködve tudja a rendszerváltozás következtében kidolgozott és a kormány által elfogadott új vízügyi politikáját (programját) és az Országgyűlés által elfo­gadott új vízügyi (társulati) törvény végre­hajtását az ország érdekében teljesíteni. Dr. Koltay József Fejér László A társulati bibliográfia és szakcikkek szerzői (Fejér László és dr. Koltai József) a nagy elődök - Beszédes József, gróf Széchenyi István, Vásárhelyi Pál, Kvas­­say Jenó', Sajó Elemér és Dégen Imre - munkáját és alkotó tevékenységét tisztelve és rájuk emlékezve vállalkoztak arra a nehéz feladatra, hogy a társulati mozgalom két önálló történelmi korszakát (1807- 1948 és 1957-1994) a gazdag forrásanyag feltárásával átfogóan bemutassák nemcsak az illetékes szakértőknek és az érdeklődő szakembereknek, hanem mindazoknak, akik az egyik legnagyobb múltú vízügyi intézményrendszer tevékenységének ered­ményeit és történetét kívánják részleteseb­ben tanulmányozni. A Víztükörben közzétett ismertetés célja, hogy- ismételten ráirányítsa a figyelmet az értékes társulati múltunk tiszteletére és megőrzésére, valamint a további kutatá­sok, elemzések szükségességére,- felkeltse az érdeklődést a Magyar Hid­rológiai Társaság által is értékesnek és hasznosnak minősített (díjazott), társulati szakcikkek és ezek alapját képező bibliog­ráfia elolvasására,- a javasolt szakirodalom tanulmá­nyozása ösztönzést adjon a lelkes, fiatal vízépítő mérnököknek a társulati tevé­kenység részletesebb megismerésére, a vízügyi szolgálat (a szakma) megbecsülé­sére és szeretetére, továbbá a szakirodalmi tevékenység fontosságára. Fejér László és dr. Koltay József szakirodalmi munkásságáról Fejér László okleveles mérnök (1950) közel húsz esztendeje foglalkozik a ma­gyar vízgazdálkodás történetének egyes fejezeteivel, 1974 óta - kevés megszakítás­sal - a vízügyi múzeumnál dolgozik. Kezdetben a hidrometria és a hazai víz­rajzi munkák kialakulását és fejlődését ku­tatta, mely munkának záróköve volt a neves hidrológus dr. Lászlóffy Woldemár társszerzőjeként megírt A hidrometria magyarországi fejlődése című könyv, amely a hazai vízrajzi szolgálat centenári­umára, 1986-ban látott napvilágot. Ezt kövezően vizsgálódásainak közép­pontjába a hazai víztársulatok története, a társadalmi és gazdasági viszonyok vál­tozásait követő társulati mozgalom fejlő­dése került. Számos szakcikk jelent meg tollából - elsősorban a Társulati Tanács­adóban és a Vízügyi Közleményekben - az 1987-95 közötti években. Kutatómunkájának jelentős állomása volt a társszerzőkkel e tárgyban közösen összeállított Vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája, 1807-1992 című kötet, amely több mint 2500 - ma­gyarázó jegyzettel ellátott - folyóiratcikk, tanulmány, könyv és levéltári anyag for­rásadatait tartalmazza. Erre a jelentős in­formációs bázisra építve született meg dr. Koltay Józseffel közös összefoglalásuk (tanulmányuk), amely a Vízügyi Közlemé­nyekben két részben (1992-ben és 1993- ban) megjelentetve a vízgazdálkodási tár­sulatok történetének vázlatát adta az ér­deklődő szakemberek, kutatók kezébe. Munkájuk azonban még nem tekint­hető befejezettnek. Hiányzik a történeti vázlatból két önálló tanulmány a társula­tok érdekképviseleti szerveinek történe­te és a társulatokra vonatkozó törvényi szabályozás alakulásának megírása. A téma teljességéhez tartozna továbbá az 1996-ban 150 éve megalakított Tisza­­völgyi Társulat történetének monografi­kus feldolgozása is. (A szerzők remélik, hogy ezek megírására a következő évek­ben sor kerülhet.) Dr. Koltay József okleveles mérnök (1932) négy évtizedet (1955-1994) dolgo­zott a vízügyi szolgálatban. Szakmai tevé­kenysége elsősorban a vízellátás és csa­tornázás szakterületére, a települések víz­­gazdálkodására - különösen a víziközmű­­társulatok tevékenységére - terjedt ki. Pályafutása alatt mindvégig arra töre­kedett, hogy elsősorban a hazai szakembe­rek értékes tapasztalatait és saját szakmai ismereteit összegyűjtse és mind széle­sebb körben közreadja főleg azok számá­ra, akik ez napi munkájuk során hasznosí­tani tudják. Valamennyi munkaterületen és beosztásban nemcsak célszerű, hanem szükséges is volt a hazai szakemberek és a közvélemény minél szélesebb körű tájé­koztatása. Ezért szakirodalmi munkássága, amely elsősorban a vízellátás és csa­tornázás szakterületét érintette és a víz­gazdálkodási társulatok (a társulati intéz­ményrendszer) tevékenységére terjedt ki, igen széleskörűnek és gazdagnak tekint­hető. (Többen ezért a vízügy “krónikásá­nak” is nevezik.) Az elmúlt közel négy évtizedben számos cikket, tanulmányt írt, több értékes hazai szakmai kiadvány (kézikönyv) elkészítésé­ben vett részt szerkesztőként, szerzőként, társszerzőként egyaránt. 1985-től 1994 végéig aktív részt vállalt a Vízgazdálkodási Társula­tok Tanácsadó lap szerkesztésében. Eddig összesen több mint 60 jelentősebb publikációja jelent meg és 10 szakmai (vízügyi) film elkészítésében működött közre. (A filmek nagy részét több hazai és nemzetközi konferencián is vetítették.) Nyugdíjazását követően (1994. június 30.) sem fejezte be alkotói munkáját, sza­kirodalmi tevékenységét. Jelenleg is szak­mai kézikönyv(ek) elkészítésén és kiadá­sán fáradozik. 6

Next

/
Thumbnails
Contents