Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
Források a társulatok múltjából Szakirodalmi nívódíj a társulati munkáért Bevezető A több mint két évszázados múlttal rendelkező vízügyi szolgálat és az ugyancsak nagy hagyományokkal rendelkező társulati intézményrendszer bővelkedik értékes írásos és tárgyi emlékekben. A vízgazdálkodási társulatok múltjának és jelenének megismerésére elsősorban azért van szükség, mert a vízügyi szolgálat mostani, még mindig nehéz időszakában csakis a társulati mozgalommal szorosan együttműködve tudja a rendszerváltozás következtében kidolgozott és a kormány által elfogadott új vízügyi politikáját (programját) és az Országgyűlés által elfogadott új vízügyi (társulati) törvény végrehajtását az ország érdekében teljesíteni. Dr. Koltay József Fejér László A társulati bibliográfia és szakcikkek szerzői (Fejér László és dr. Koltai József) a nagy elődök - Beszédes József, gróf Széchenyi István, Vásárhelyi Pál, Kvassay Jenó', Sajó Elemér és Dégen Imre - munkáját és alkotó tevékenységét tisztelve és rájuk emlékezve vállalkoztak arra a nehéz feladatra, hogy a társulati mozgalom két önálló történelmi korszakát (1807- 1948 és 1957-1994) a gazdag forrásanyag feltárásával átfogóan bemutassák nemcsak az illetékes szakértőknek és az érdeklődő szakembereknek, hanem mindazoknak, akik az egyik legnagyobb múltú vízügyi intézményrendszer tevékenységének eredményeit és történetét kívánják részletesebben tanulmányozni. A Víztükörben közzétett ismertetés célja, hogy- ismételten ráirányítsa a figyelmet az értékes társulati múltunk tiszteletére és megőrzésére, valamint a további kutatások, elemzések szükségességére,- felkeltse az érdeklődést a Magyar Hidrológiai Társaság által is értékesnek és hasznosnak minősített (díjazott), társulati szakcikkek és ezek alapját képező bibliográfia elolvasására,- a javasolt szakirodalom tanulmányozása ösztönzést adjon a lelkes, fiatal vízépítő mérnököknek a társulati tevékenység részletesebb megismerésére, a vízügyi szolgálat (a szakma) megbecsülésére és szeretetére, továbbá a szakirodalmi tevékenység fontosságára. Fejér László és dr. Koltay József szakirodalmi munkásságáról Fejér László okleveles mérnök (1950) közel húsz esztendeje foglalkozik a magyar vízgazdálkodás történetének egyes fejezeteivel, 1974 óta - kevés megszakítással - a vízügyi múzeumnál dolgozik. Kezdetben a hidrometria és a hazai vízrajzi munkák kialakulását és fejlődését kutatta, mely munkának záróköve volt a neves hidrológus dr. Lászlóffy Woldemár társszerzőjeként megírt A hidrometria magyarországi fejlődése című könyv, amely a hazai vízrajzi szolgálat centenáriumára, 1986-ban látott napvilágot. Ezt kövezően vizsgálódásainak középpontjába a hazai víztársulatok története, a társadalmi és gazdasági viszonyok változásait követő társulati mozgalom fejlődése került. Számos szakcikk jelent meg tollából - elsősorban a Társulati Tanácsadóban és a Vízügyi Közleményekben - az 1987-95 közötti években. Kutatómunkájának jelentős állomása volt a társszerzőkkel e tárgyban közösen összeállított Vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája, 1807-1992 című kötet, amely több mint 2500 - magyarázó jegyzettel ellátott - folyóiratcikk, tanulmány, könyv és levéltári anyag forrásadatait tartalmazza. Erre a jelentős információs bázisra építve született meg dr. Koltay Józseffel közös összefoglalásuk (tanulmányuk), amely a Vízügyi Közleményekben két részben (1992-ben és 1993- ban) megjelentetve a vízgazdálkodási társulatok történetének vázlatát adta az érdeklődő szakemberek, kutatók kezébe. Munkájuk azonban még nem tekinthető befejezettnek. Hiányzik a történeti vázlatból két önálló tanulmány a társulatok érdekképviseleti szerveinek története és a társulatokra vonatkozó törvényi szabályozás alakulásának megírása. A téma teljességéhez tartozna továbbá az 1996-ban 150 éve megalakított Tiszavölgyi Társulat történetének monografikus feldolgozása is. (A szerzők remélik, hogy ezek megírására a következő években sor kerülhet.) Dr. Koltay József okleveles mérnök (1932) négy évtizedet (1955-1994) dolgozott a vízügyi szolgálatban. Szakmai tevékenysége elsősorban a vízellátás és csatornázás szakterületére, a települések vízgazdálkodására - különösen a víziközműtársulatok tevékenységére - terjedt ki. Pályafutása alatt mindvégig arra törekedett, hogy elsősorban a hazai szakemberek értékes tapasztalatait és saját szakmai ismereteit összegyűjtse és mind szélesebb körben közreadja főleg azok számára, akik ez napi munkájuk során hasznosítani tudják. Valamennyi munkaterületen és beosztásban nemcsak célszerű, hanem szükséges is volt a hazai szakemberek és a közvélemény minél szélesebb körű tájékoztatása. Ezért szakirodalmi munkássága, amely elsősorban a vízellátás és csatornázás szakterületét érintette és a vízgazdálkodási társulatok (a társulati intézményrendszer) tevékenységére terjedt ki, igen széleskörűnek és gazdagnak tekinthető. (Többen ezért a vízügy “krónikásának” is nevezik.) Az elmúlt közel négy évtizedben számos cikket, tanulmányt írt, több értékes hazai szakmai kiadvány (kézikönyv) elkészítésében vett részt szerkesztőként, szerzőként, társszerzőként egyaránt. 1985-től 1994 végéig aktív részt vállalt a Vízgazdálkodási Társulatok Tanácsadó lap szerkesztésében. Eddig összesen több mint 60 jelentősebb publikációja jelent meg és 10 szakmai (vízügyi) film elkészítésében működött közre. (A filmek nagy részét több hazai és nemzetközi konferencián is vetítették.) Nyugdíjazását követően (1994. június 30.) sem fejezte be alkotói munkáját, szakirodalmi tevékenységét. Jelenleg is szakmai kézikönyv(ek) elkészítésén és kiadásán fáradozik. 6
