Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-10-01 / 10. szám

A vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája _______(1807-1992)________ A magyarországi társulati mozgalom közel kétszáz esztendős történetének apró mozaik­darabjait gyűjtötték egybe a szerzők (Fejér László és dr. Koltay József) a Források a vízügy múltjából sorozat 9. kötetében, amely­nek címe: A vízgazdálkodási társulatok vá­logatott bibliográfiája (1807-1992). A gyűjtemény természetesen nem teljes, hiszen valamennyi cikket, tanulmányt és könyvet nem lehet egyetlen kötetbe ösz­­szegyűjteni. Mégis - az 1807. évi 17. törvénycikkelytől a Vízgazdálkodási Társu­latok Tanácsadójának 1992 végéig megjelent számaiban közölt híradásokig bezárólag - a közzétett több mint 2500 tétel hű tükre a társulatok évszázados küzdelmeinek. Idézünk Csermák Bélának, a kiváló vízügyi szakembernek a Bibliográfiát ismer­tető (értékelő) soraiból: (Társulati Tanácsadó 1993/1. száma) “A továbbtanuláshoz, a jelen problémáinak célszerű megoldásá­hoz nyújt segítséget ez a könyv - többet, mint amennyit a címe sejtet. Többet, mert a bibliográfián kívül tömör, szakszerű átte­kintést ad a vízgazdálkodási társulatokról, de többet azért is, mert a bibliográfia a társula­tok mellett más vízügyi szervek számos munkatársának a témakörhöz kapcsolódó művét is tartalmazza. A vízgazdálkodási társulatokról aligha képzelhető el ennél tömörebb és tartalma­sabb ismertetés. A társulatok önfeláldozó munkájával elért eredmények jogos büsz­keséggel töltenek el bennünket is. Erre most különösen nagy szükség is van, nemcsak a közelmúltban kiállott támadások kivédésé­hez nyújtanak a múlt sikerei segítséget, hanem kitűnő alapot szolgáltatnak a készülő új vízügyi jogszabályok megalkotásához a sok évtizedes lemaradás behozását célzó munkálatok végrehajtásához. Ez a tényeket felsorakoztató leírás meggyőző bizonyíték arra, hogy a “második honfoglalás”, a “dicső múlt” nem bombaszti­kus vagy patetikus szólam a vízügy, a társula­tok részéről, hanem a valóság hű jellemzése..." Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj 1995. évi bírálóbizottságának jelentéséből A Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj célja, hogy ösztönözzön az újszerű munka eredményeit bemutató, igényes szakcik­kek írására, segítse az új, hatékony mód­szerek, eljárások elterjedését és a magyar műszaki nyelv ápolását. Akárcsak a korábbi években, ebben az évben is a nívódíjra benyújtott szakcikkek­re általában magas színvonal volt a jel­lemző, melyek közül is ebben az évben kiemelkedett a két díjazott szakcikk. így jutott tehát a bírálóbizottság arra a döntésre, hogy 1995-ben is - a beérkezett 12 tanulmány közül - két szakcikket ré­szesít nívódíjban, s * az egyiket dr. Gáspár Csabának, dr. Józsa Jánosnak és Simbierowitz Pavelnek, * a másikat pedig Fejér Lászlónak és dr. Koltay Józsefnek ítéli oda. A következőkben a bírálóbizottságnak (elnök dr. Szigyártó Zoltán) a társulati szakcikkről készült értékelésének teljes szövegét ismertetjük: “Fejér László és dr. Koltay József az 1995. évi Vitális Sándor szakirodalmi nívódíjat a Vízügyi Közlemények 1992. évi 1. és az 1993. évi 4. számában megje­lent Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve: A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene című szakcikkéért kapta. A vízügyi munkálatok jellegüknél fogva mindig egy kisebb-nagyobb közösséget érintenek, olykor pedig (mint például a hazai ármentesítés vagy a vezetékes víz­ellátás megoldása esetén) megváltoztatják egy egész ország lakosságának életkörül­ményeit. E munkálatok célja mindig az ember szolgálata. Ennek ellenére a pilla­natnyi és a távlati érdekek ütközése szám­talanszor nehéz helyzetbe hozza a szakma művelőit. így volt ez már a múltban is, s fokozottan így van ez ma. Az ellenvéleményt hangoztatok nemegy­szer - nem éppen szerencsés kézzel - történel­mi távlatokba nyúlnak vissza. A vízügyi ok­tatás e téren mutatkozó hiányosságai miatt azonban igen kevés az a vízmémök, aki ottho­nosan mozogva e kérdéskörben, megfelelő választ tud adni az így felvetett kérdésekre. Ez tehát az a körülmény, amely rendkívül idő­szerűvé és fontossá teszi e szakcikkek témáját. A vízgazdálkodási társulatok történelmé­vel foglalkoznak, azzal a szervezettel, a­­melyből a magyar vízügyi szolgálat kinőtt, s amely kellő megerősödése nélkül a szolgálat valóban jól a jövőben sem fog tudni működni. Fontos tanulságok vonhatók le a munka nyomán: mit, hogyan, milyen körülmé­nyek között célszerűtlen erőltetni. Ez az elsó' átfogó munka a magyar víztársulatok kialakulásáról, fejlődéséről, hanyatlásáról és újraéledéséről, a kezde­tektől napjainkig. Mégpedig olyan jól szerkesztett, tömör formában, amely igen nagy mértékben megkönnyíti az ér­deklődők tájékozódását. Előzményei persze e témának is voltak, s ezekre a szerzők példamutató módon építenek is. Az adott szakirodalmi áttekintés gyakor­latilag teljeskörű; már csak annál is inkább, mivel a tárgykör bibliográfiája mindkét szerző közreműködésével, a szakcikkel úgyszólván egyidejűleg készült el. A tanulmány szerkezetét és gondolatme­netét megszabta a történelmi időrendiség, továbbá a fejlődés egy-egy kiugró tel­jesítményű szakasza. Rendkívül fontos az a szemléletmód, amellyel a szerzők a témá­hoz közelednek, felismerve és hangsúlyoz­va azt, hogy a sajátos infrastruktúrát létre­hozó vízi munkálatok célja és hatása csakis a mindenkori társadalmi-gazdasági háttér­be ágyazva érthető meg. A szakcikk mondatfűzése magyaros, fo­galmazása választékos, s mindez csak tovább növeli az értékét. A magyar vízügyi szolgálat egésze szem­pontjából rendkívül fontos munka, s elol­vasását feltétlenül ajánlani kell minda­zoknak, akiknek e cikk véletlenül el­kerülte a figyelmét." Utószó A díjazott társulati szakcikkek szerzői ez úton mondanak köszönetét:- a Magyar Hidrológiai Társaságnak, hogy első alkalommal díjazott olyan szak­cikket, amely nem elméleti kutatásokon alapuló tudományos mű, hanem, több év­tizedes történeti kutatásokon alapuló, csaknem két évszázados társulati tevé­kenységet összefoglaló vázlat, amely fel­tétlenül alapját képezi a szükséges további kutatásoknak és elemzéseknek;- a Vízügyi Közlemények szerkesztőbi­zottságának, hogy lehetőséget adott - a Szé­­chenyi-év (1991) alkalmából - a szakcikkből két önálló tanulmány közlésére, hasznos szempontokat és javaslatokat adott a ta­nulmány összeállításához, és lehetővé tette, hogy a tanulmány második része a szoká­sosnál nagyobb terjedelemben és kellő idő­ben jelenjen meg, továbbá- a Víztükör szerkesztőségének, hogy le­hetőséget biztosított a szerzők által leadott részletes ismertető és képanyag közlésére. Befejezésül idézzük Sajó Elemérnek, a vízügy kiváló egyéniségének szavait: “Ütött az óra: dönteni kell, hogy elin­dulunk-e a harmadik honfoglalás útján, vagy pedig megállunk ott, ahol vagyunk. A haladás útját kell választanunk, mert a habozásból, a késedelmezésből helyre­hozhatatlan károk származnának...” Sajó Elemér gondolatai, szavai ma is idő­szerűek és a mai nehéz (történelmi) idők­ben a vízügyi szolgálat megfogyatkozott táborához is szólnak. Őrizzük meg értékes társulati hagyomá­nyainkat, és tanuljunk a nagy elődöktől! A szerkesztőség (Dr. KOLTAY JÓZSEF összállítása nyomán) 7

Next

/
Thumbnails
Contents