Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-08-01 / 8. szám

Tudnivalók-----­az új szabadalmi törvényről 1996. január elsején lép hatályba az új szabadalmi törvény, a mely a nemzetközi és hazai elvárásokkal összhangban szabályozza a találmányok szabadalmi oltalmára vonatkozó lényeges szabályo­kat. A szabadalmi oltalom a szellemi tulaj­don egyik legismertebb formája, amely jelentős történelmi hagyományokkal rendelkezik, nemzetközileg rendkívül széles körben elismert és igényelt jog­­intézmény. A szabadalmi rendszer alap­vető közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási és fejlesztési rá­fordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányi szintű megoldások nyilvá­nosságra hozatalát és megvalósítását, va­lamint ösztönözze az alkotótevékenysé­get. A szabadalomnak mind az oltalmi, mind pedig az információs funkciója nagyban hozzájárul a licencforgalom, a technológia-transzfer feltételeinek meg­teremtéséhez. A jelen ismertetés célja, hogy a vízügy­ben dolgozó kutató szakemberek fi­gyelmét felhívja a törvény lényeges ren­delkezéseire, a jelenleg hatályos szabá­lyozástól való eltérésekre. Az oltalmaz­­hatóság kritériumai megváltoznak, mert minden új, feltalálói tevékenységen ala­puló, iparilag alkalmazható találmány részesül jogi védelemben. Nem minősül találmánynak különösen a felfedezés, a tudományos elmélet és matematikai módszer, az esztétikai al­kotás, a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, a számítógépi program, valamint az információk megjelenítése, feltéve, hogy a szabadalom megadását az előző­ekben felsoroltakra kizárólag e minőség­ben kérik. Az újdonság követelményének az a rendeltetése, hogy jogbiztonságot te­remtsen a különböző műszaki megoldá­sokat hasznosító jóhiszemű harmadik személyek számára, illetve hogy a kettős szabadalmaztatást kizárja. A törvény a találmány újdonságát továbbra is világ­­viszonylatban értelmezi, változás azon­ban az, hogy az újdonság és az alkotó színvonal kritériuma különválik. Az új­donság objektiv ismérvek szerinti meg­határozása érdekében bevezetik a techni­ka állása fogalmát, amelybe mindaz be­letartozik, ami az elsőbbség időpontja (általában a szabadalmi bejelentés napja) előtt bárki számára hozzáférhetővé vált. Fontos különbség a hatályos jog és a törvény között, hogy a kettős szabadal­maztatás kizárására szolgáló úgyneve­zett igényrontást a technika állásának tel­jes kiterjesztő értelmezése váltja fel. Ez azt jelenti, hogy a technika állásához tar­tozónak kell tekinteni az olyan korábbi elsőbbségű szabadalmi vagy használati mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárás során az elsőbbségi időpontot követően közzétet­tek, illetve meghirdettek. Ebben az eset­ben az újdonságrontó hatást nem az olta­lom megadása, hanem a bejelentés hatósági publikálása eredményezi. Az újdonságot érintő lényeges eltérés az is, hogy a törvény rendelkezik az úgy­nevezett türelmi időről. Ennek megfe­lelően a találmánynyilvánosságra jutásá­nak nincs újdonságrontó hatása, ha a nyilvánosságra jutástól számított hat hó­napon belül a szabadalmi bejelentést megteszik. Ilyen például a kiállításon való bemutatás, ha a bejelentő kiállítási nyilatkozatot tesz és benyújtja a kiállítási igazolást. A törvény szerint csak meghatározott alkotói teljesítményt képviselő megoldá­sok részesülhetnek szabadalmi oltalom­ban. Ezt az alkotói követelményt érvé­nyesíti a feltalálói tevékenység kritériu­ma, amely akkor állapítható meg, ha a megoldás a technika állásához képest nem nyilvánvaló. A nyilvánvalóság megítélésében az adott műszaki területen jártas szakember tudása a zsinórmérték. Ha feltalálói tevékenység nélkül is el lehet jutni a technika állásához tartozó ismeretek alapján a bejelentett meg­oldáshoz, akkor az nem részesülhet sza­badalmi oltalomban. Az ipari alkalmazhatóság köve­telményével a törvény lényegében a találmány reprodukálhatóságát, az ipari, illetve mezőgazdasági felhasználásra való alkalmasságát teszi a szabadalmaz­hatóság feltételévé. Az ipari alkalmaz­hatóság szempontjából az ipari jelleget a lehető legtágabban kell érteni. A megol­dott feladatnak azonban nem kell feltét­lenül az ipar területére esnie, így olta­lomban részesülhetnek például az orvosi műszerek, gyógyszerek, sporteszközök vagy játékok is. A szabadalmi oltalomból kizárt talál­mányok körét a javaslat a lehető legszű­kebben határozza meg, csupán azokat sorolja ide, amelyek közzététele vagy hasznosítása a közrendbe vagy köz­erkölcsbe ütközne. Fontos szabály az, amely szerint a hasznosítás nem tekinthető a közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll. A talál­mány megalkotásából személyhez fűződő és vagyoni jogok erednek, ame­lyekre vonatkozó rendelkezések lé­nyegében nem változnak és a feltaláló erkölcsi elismerését biztosítják. Változás a hatályos joghoz képest az, hogy a törvény a találmány nyilvá­nosságra hozatalával kapcsolatos jogot nem a feltaláló személyhez fűződő jo­gaként, hanem elkülönítve szabályozza, ez a jog ugyanis nem csak a feltalálót, hanem annak jogutódját is megilletheti, azaz korántsem fűződik kizárólag a fel­találó személyéhez. A szabadalmi igényjogosultságra vo­natkozó szabályozás tartalmilag válto­zatlanul átvételre került, azaz a szabada­lom a feltalálót vagy a jogutódját illeti meg, illetve — ha a találmányt közösen alkották meg — a feltalálókat vagy jog­utódjaikat közösen illeti meg. A korábbi feltalálás elve helyett továbbra is a korábbi bejelentés elve érvényesül. (Folytatjuk) TÁRCZA LÁSZLÓ 16

Next

/
Thumbnails
Contents