Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

A fenntartás, üzemelés költségének fedezete az utóbbi időben reálértékben jelentősen csökkent. Egyes tanulmányok szerint a ténylegesen szükséges mértékű finanszírozási szint mintegy háromszorosan haladja meg a jelenlegi ráfordítási szintet. Ennek a tarthatatlanságáról már számtalan elemzés született, amelyekben részletesen foglalkoztak a kockázatnövekedés elemzésével.

Az ATI-VÍZIG területén lévő állami főművek közül a belvízelvezető főcsatornák fenntartási költségei is igen magasak, finanszírozásukra egyre nehezebb forrásokat találni. A növekvő kiadások fedezetére két forrás állhat rendelkezésre. Az egyik az állami költségvetés, amely az államilag deklarált feladatok elvégzésére ad elvileg lehetőséget. A másik az érdekeltek hozzájárulása, érdekeltségük arányában. (A jelenleg létező társulati formához hasonlóan.)

A kérdés csak az, hogy mik ezek az államilag felvállalt alapfeladatok, melyek fedezetét a költségvetésnek kell állnia? A főművek esetében ez a következőképpen fogalmazható meg:

Az olyan nagyobb régióra kiterjedő, gazdaságilag, törvényileg stb. nem befolyásolható események társadalmilag káros hatásainak a kivédése, amelynél az érdekeltek teherviselése nehezen vagy egyáltalán nem határozható meg, állami alapfeladatnak kell tekinteni.

Ez esetünkben a nagyobb régióra kiterjedő vízgyűjtő területekről történő csapadékvíz elvezetését jelenti. Az ilyen műveket belvízelvezető főműveknek nevezzük, amelyek szervesen kapcsolódnak a tisztán érdekeltségi alapokon működtetett vízgazdálkodási társulati csatornákhoz.

Ezeknek a csatornáknak alapvető célja a csapadékvizek elvezetése. Ennek érdekében az igazgatóságnak mindent el kell követnie, nyilván a belvizek okozta gazdasági károk megelőzése érdekében.

Csakhogy egy ilyen csatorna más célra is használható. Esetünkben a keletkező kommunális és egyéb tisztított és kevésbé

tisztított szennyvizek elvezetésére mint befogadó.

Törvényi szabályozás híján feltételezem, hogy ezeknek a feladatoknak az elvégzése nem alapfeladat, hisz a bebocsátás mértéke nem az időjárás szeszélyének függvénye, hanem befolyásolható fogyasztási szokásoké, illetve nem ez az egyetlen elhelyezési mód (mezőgazdasági öntözés, tározótavak létesítése stb.).

A költségek alakulásában viszont jelentős hányadot is magáénak mondhat ez a bebocsátás. Minőségétől függően ez elérheti a 60-70%-ot is.

Ennek a gondolatmenetnek alapján eljutunk az érdekeltek fenntartási, üzemelési költségekhez való hozzájárulásához. Ennek mértéke egyedi elbírálás alapján határozható meg. Nyilván ez egyetemlegesen értendő, azaz mindennemű használat ez alá tartozik.

A megoldás számos kérdést hoz napvilágra. Ezek a következők:

— Az igazgatóság itt mint az állami tulajdon kezelője lép fel a hozzájárulási igénnyel az egyes használókkal szemben. Vehető-e ez egy szolgáltatásnak az állami főművön?

—Az így befolyt hozzájárulás tekinthetőe működési bevételnek? Amelyet ezután nyilván a mű fenntartására kell fordítani.

— A főmű használója ha nem fizet, milyen szankciókban részesülhet?

— Ez alapján megtagadható-e, visszavonható-e az üzemelési engedélye? Itt a vízjogi engedélyek alapvető tartalmi követelményének hiányára gondolok, amely a tulajdonosi hozzájárulás. Elképzelhető, hogy nem.

Ez akár polgári peres eljárás alá eshet, s így a vitás kérdésekben bíróság dönt, s ez alapján történnek a jogi következmények.

— Tekinthető-e szerzett jognak a korábban kiadott engedélyek alapján történő üzemelés, illetve mentesíthet-e ez bárkit a hozzájárulás alól? Véleményem szerint nem, mert a tulajdonos bármikor hivatkozhat a működtetési költségek változására, amelyet már nem bír finanszírozni. Ez alapján az elvezetési szolgáltatást sem tudja változatlan minőségben elvégezni, ami a szolgáltatást igénybe vevőnek sem lehet érdeke.

— A hatósági tevékenységgel, jogosítvánnyal mennyire összeférhető ez az eljárás ? A tulajdonos állam nevében eljáró vízügyi igazgatóság nem él-e vissza erejével?

— A kérdés megoldható-e úgy, hogy az állam mint tulajdonos jogszabályban rögzíti a hozzájárulási kötelezettséget, és ennek behajtására kijelöli a kezelő szervét, a vízügyi igazgatóságot? (A VKJ is hasonló módon működik.)

— A bebocsátott terhelés minőségi paraméterei mennyire befolyásolhatják a fizetendő hozzájárulást? Itt arra gondolok, hogy nagyobb szennyezettségű víz jelentősen nagyobb fenntartási költséget okoz a fokozott eutrofizáció, feliszapolódás stb. miatt.

A kérdés tisztázásához hozzá tartozik legelső lépésként az állam feladatainak részletes kidolgozása, s ennek alapján a főművek funkciójának, alaprendeltetésének tisztázása. Ez azzal jár, hogy az így meghatározott alapfeladatok finanszírozása a költségvetés feladata függetlenül attól, hogy azt a parlament mennyire látja politikailag fontosnak.

Ez már csak azért is érdekes kérdés, mert a polgári jogviszony itt két irányú kell legyen, mert a használók ha fizetnek, akkor a szolgáltatást biztosítani kell. Márpedig ez az alapfeladat mértékéig történő finanszírozást megköveteli.

KARDOS SÁNDOR VKO osztályvezető

16