Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-08-01 / 8. szám
Együttes igazgatói értekezlet----------Az ÁBKSZ Rómaiparti védelmi koordinációs központjában a vízügyi igazgatóságok és környezetvédelmi felügyelőségek igazgatói részére közös igazgatói értekezletet tartottak. Az értekezletet dr. Varga Miklós főigazgató úr vezette, társként közreműködött Reiniger Róbert, a főfelügyelőség vezetője is. Tájékoztató hangzott el dr. Lucz Éva főosztályvezető részéről a környezetvédelmi törvényről, dr. Filotás Ildikó főosztályvezető részéről pedig a vízgazdálkodásról szóló törvényről. A környezetvédelmi törvény lehetőséget ad a környezeti hatásvizsgálatok költségeinek rendezésére, a környezetvédelmi felügyelőségek most már kártérítési kötelezésre is lehetőséget kapnak. Említést tettek a gazdasági társaságok átalakulásával kapcsolatos helyzetről, s ennek az államigazgatási munkára gyakorolt negatív hatásáról. A vízgazdálkodásról szóló törvény kapcsán az igazgatók tájékoztatást kaptak az 1885. évi, valamint az 1964. évi, illetve az 1995. évi vízjogról, vízügyről, vízgazdálkodásról szóló törvények főbb célkitűzéseiről, körülményeiről. Említésre került az, hogy a vízügyi szférában az állami szerepvállalás csökken, de annak teljes eltűnése és megszűnése nem várható. A most elfogadott törvény figyelembe veszi a tulajdonosi struktúra megváltozását, s tartalmazza a felszín alatti vizekkel kapcsolatos rendelkezéseket is. A törvény készítése során összehasonlítottuk az angol, spanyol, osztrák, francia és tunéziai hasonló törvényeket. Új motívum a vízigénykielégítési sorrend megjelenése a törvényben. Elhangzott, hogy a törvénnyel kapcsolatban 147 módosító indítványt tettek, amelynek egyharmadát elfogadták, egyharmadát pedig menet közben visszavonták. Dr. Szili Katalin, a KTM politikai államtitkára a két szervezet közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozta, s e tekintetben a szakhatósági kérdéskörök, illetve a párhuzamosságok kiküszöbölését említette meg. Dr. Kemény Attila, a KTM közigazgatási államtitkára kifejezte, hogy az engedélyezési ügyeket a vízkészletek, illetve a vízépítési műtárgyak törésvonala mentén célszerű szétválasztani. Többször visszatérőben érintették az ágazat vezetői — Beleznai Tibor TIVÍZIG-igazgató felvetésére — a januári berettyói vízminőségi kárelhárítás pénzügyi kérdéseinek rendezését. Az látható és nyilvánvaló volt, hogy a végzett munka értékelésében és nagyságrendjében közös álláspont van a két tárca között, de a finanszírozási kérdésben az álláspontok nem azonosak, s emiatt a debreceni és gyulai vízügyi igazgatóságoknak vízgazdálkodási alapfeladataik részleges elhagyásával kell még egy ideig fedezni az év elején felmerült költségeket. Az értekezlet második részében Keleta Jánosné (Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség), valamint Szabó Mátyás (Középduna-völgyi Vízügyi Igazgatóság) a vízminőségi (környezetvédelmi) kárelhárítások végrehajtásával öszszefüggő feladatokat tekintette át. A konzultációk során főhatósági egyeztetési igény merült fel a kárelhárítások mélységére, finanszírozására, valamint a két szervezet közötti további együttműködésre vonatkozóan. Szükségesnek látszik a vízminőségi -kárelhárítási szabályzat aktualizálása, a témát érintő magyar szabványból adódó együttes értékelésre főhatósági utasítás kiadása. Reiniger Róbert, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség vezetője reményét fejezte ki, hogy a közös igazgatói értekezletnek folytatása lesz, és a következő együttes értekezletre a vízügyi igazgatókat a később kijelölendő környezetvédelmi felügyelőség székhelyére meghívta. Az értekezlet záró részében dr. Varga Miklós főigazgató, valamint dr. Fenyvesi Béla főigazgató-helyettes urak felhívták a vízügyi igazgatók figyelmét a beruházási programokban szereplő előirányzatok pontos, a kor szellemét is és takarékosságot is tükröző végrehajtására. E vonatkozásban különösen a közbeszerzési törvény szellemében történő eljárást emelték ki. PÁLINKÁS LAJOS 3
