Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-08-01 / 8. szám
Három boríték Beszélgetés dr. Varga Miklós főigazgatóval a vízügyi szolgálat aktuális kérdéseiről Dr. Varga Miklós, az OVF új főigazgatója nem ismeretlen vízügyes körökben. Szolgált vízügyi igazgatóságon előadóként, csoportvezetőként, osztályvezetőként és műszaki igazgatóhelyettesként, míg végül eljutott az igazgatói posztig. Ezt követően az OVH akkori elnöke elnökhelyettesi feladatokkal bízta meg, majd a környezetvédelem és a vízügy összevonásakor az újonnan alakult Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkáraként vezette a szolgálatot. A rendszerváltáskor ismét szóba került a neve több poszton is. О akkor az ABKSZ igazgatói posztját választotta. Kicsit távolabb került az élvonaltól. Most ismét ott találjuk. Nyilván nem ok nélkül. A következőkben elképzeléseiről faggatom. No meg a múltról, a jelenről és természetesen a jövőről. Víztükör: Vezetőváltás idején sokat emlegetik azt az ominózus három borítékot. Tényleg! Te kaptál három borítékot? Dr. Varga M.: Nem kaptam. Egyrészt azért nem, mert erre nagyon kevés lett volna az idő, másrészt mert a korábbi vezető, Kolossváry Gábor nem távozott el a szolgálattól. Valahol a második boríték időszakában történt a váltás. Harmadrészt nem is kaphattam, mert a szakma olyan periódusban van, amikor nemigen érünk rá egymásnak borítékot írogatni. Ez a három ok lehet az, amiért nincs három boríték. Legyek őszinte? Nem is hiányzik. Vt.: Elhiszem. Komolyra fordítva a szót, nem lehetett számodra könnyű az elmúlt néhány év, távol az élvonaltól. Milyen tanulsággal szolgált ez az időszak? Dr. Varga M.: Úgy érzem, hogy nekem jót tett ez a kis kikapcsolódás a felső vezetésből. Mondhatom azt is, hogy jó néhány megszívlelendő tanulsággal is szolgált. Egyrészt bebizonyította: minden vezetőnek szüksége van arra, hogy a mókuskerékből kikerülve elgondolkodjon korábbi döntései helyességéről. Erre tehát jutott idő. Nem volt nehéz belátni, hogy a vezetői posztokon (sem a múltban, sem a jelenben és méginkább a jövőben) elmélyült szakmai gondolkodásra nincs elég idő, pedig az embernek szakmai szempontból döntőkésznek kell lennie. Ez számomra nagyon lényeges. A másik meghatározó: az ember valamely vállalat élén ismét megmérettetheti önmagát, tájékozódhat arról, hogy ezen a poszton tud-e még produkálni valamit. Mert ha kudarcot vall, annak le kell vonni a konzekvenciáit. Vt.: Neked sikerült bizonyítani. Az ÁBKSZ ma ütőképes egysége a szolgálatnak. Dr. Varga M.: Azt hiszem, tényleg jutottunk valamire. Sikerült olyan helyzetbe kerülni, hogy ma már az ABKSZ miatt nemigen kell szégyenkeznie a szolgálatnak. Nem kis feladat volt, de hála istennek, sikerült. A szolgálat vezetésétől azonban sohasem távolodtam el. Mindig akadt, aki kíváncsi volt a véleményemre. Mert onnan kintről minden másként látszik. Vt.: Távolabb a felső vezetéstől milyennek láttad a szolgálatot? Dr. Varga M.: Először is nem örültem annak, hogy a nagy nehezen összeszokott két ellenpólus úgy vált szét, hogy ezzel a szolgálat jelentősen gyengült, de úgy látszik, nem volt más választás. Nem örültem — és a mai napig sem örülök — annak, hogy a szétválás utórezgései még mindig fellelhetők a két terület berkeiben. Az sem szívderítő, hogy árvízvédelmi rendszerünk hadrafoghatósága már nem a régi. Mégis azt mondom, hogy a szolgálatban megvan a kellő erő és akarat ahhoz, hogy a jelenlegi feltételek mellett se valljon szégyent, ha úgy hozza a sors. Nagyot változott körülöttünk a világ. A mi szakmánknak is be kell látnia: változtatni kell. Mi (az ÁBKSZ-nél, a többi vezetőtársak, az igazgatóságok, a vállalatok, a VITUKI élén) átéltük az átalakulás nehéz perceit. Mondhatom, nem volt könnyű. Olyan szervezeti egységek váltak ki a közvetlen irányítás köréből, amelyek létrehozásánál korábban mi bábáskodtunk. Olyan munkatársaktól (is) meg kellett válnunk, akikkel sok nehéz feladatot oldottunk meg sikeresen. Jó, hogy a szolgálat felső vezetésében volt kellő akarat és elszántság végigcsinálni ezt a nem könnyű feladatot. Ne feledjük el ezen felül: van új vízgazdálkodási törvény, amely alapul szolgál a következő évek munkájához. Megfogalmazódott az ország vízügyi politikája és a szolgálat stratégiája is kialakult. Rajtunk múlik, mi lesz belőle. Vt.: Úgy látom, vannak elképzeléseid a szolgálat dolgait illetően. Dr. Varga M.: Akinek nincsenek, az ne vállalkozzék ilyen természetű feladatokra. Azt gondolom, hogy nem kell mást csinálni, mint eddig, hanem másként. A vízügy területi szerveinek, a vízügyi igazgatóságoknak most hagyni kell időt arra, hogy megemésszék az eddig történteket, és kialakuljon az új helyzethez igazodó rendszer. Biztosan lesznek zökkenők, de bízom benne, hogy sikerülni fog. Vannak kapcsolataink a területi önkormányzatokkal, de úgy érzem, hogy ez még nem az igazi. Azt is tudom, hogy ez felsőbb segítség nélkül nem megy. Rajta leszek, hogy ezek a kapcsolatok kiteljesedhessenek. Jobban kell támaszkodnunk a területi vízügyi szervek véleményére, de ehhez az is kell, hogy a terület bátran merjen véleményt nyilvánítani, javaslatot tenni, olykor ellentmondani, ha döntést megelőző stádiumban vagyunk. Persze a döntést követően nem a vitáé, hanem a végrehajtásé a szó. A mai világban minden épkézláb gondolatot meg kell becsülni. E nélkül ugyanis nem lehet végrehajtani az átalakulást sem országosan, sem a mi szakmánk területén. Hosszú ideje vajúdik a felső irányítás átalakítása. Anélkül, hogy elébe mennék a dolgoknak, annyit mondhatok: a közeljövőben több racionális lépésre is sor kerül majd, amelyek az előbb felvázolt célok elérését hivatottak elősegíteni. Vt.: Nem állom meg, hogy rá ne kérdezzek: van-e elképzelésed a kettős irányításból eredő zavarok elkerülésére? Dr. Varga M.: Erről is az a véleményem, hogy nem mást kell csinálni, mint eddig, hanem másként. A legfontosabb, hogy mindenki ott lássa el a feladatát az irányítás 4
