Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7. szám
Székfoglaló az Akadémián Vízi tudományok és az Akadémia Mielőtt VÁSÁRHELYI Pál akadémiai székfoglaló beszédének ismertetését megejteném, kötelességemnek érzem, hogy gróf SZÉCHENYI Istvánról is megemlékezzek. 170 évvel ezelőtt, 1825-ben, a reformkori országgyűlés kerületi ülése keretében felajánlást tett a Magyar Tudományos Akadémia megalakítására. Később Döblingben erről az eseményről naplójában így ír: ,,24 szót szóltam rosszul és bután", sőt a Magyar Tudós Társaság megalapítását a Pandora szelencéjéből kikerülő szellemnek nevezi- A VÁSÁRHELYI Pál és a reformkori mérnökgeneráció című tudományos konferencián GAZDA István tudománytörténész részletesen beszélt arról, hogy a magyar tudományos életben már az 1830-as megalapítás idején jelei voltak a humánértelmiségiek túlzott előretörésének. Elképzelhető, hogy SZÉCHENYI az önmarcangoló megállapításában erre a tényre is gondolhatott. Mielőtt a VÁSÁRHELY/-féle székfoglaló beszéd részleteiről szó esnék, nem árt rövid kitérőt tenni abban a vonatkozásban, hogy kik voltak az Akadémiának azon tagjai, akiknek életútja, tevékenysége valamilyen módon a vízgazdálkodáshoz kötődik (lásd a táblázatot!). A magyar vízgazdálkodás a hazai tudományosság kezdetétől fogva magas színvonalon működött. Voltak elismert egyéniségei: BESZÉDES József és VÁSÁRHELYI Pál, akik már a múlt század elején öregbítették a magyar vízépítő társadalom hírnevét. Kissé elgondolkodtató, hogy a táblázatban felsorolt akadémikusok fele a reformkorban élt, s az a tény különösen figyelemre méltó, hogy ezek közül többnek valamilyen módon köze volt HUSZÁR Mátyáshoz, aki viszont a Magyar Tudós Társaság tagságának megtisztelő címét nem érdemelhette ki. Visszatérve VÁSÁRHELYI Pál akadémiai pályafutására, megemlítendő, hogy a híres vízmémök a Magyar Tudós Társaságnak 1835. szeptember 14-étől levelező tagja, és gróf SZÉCHENYI Istvánhoz ekkor már erős szakmai szálak kötik. A pesti árvíz évében, 1838. november 8-án választják rendes taggá, de a székfoglalóját csak 1840. június 1-én tartja meg. Az Akadémia tagjai számára a székfoglalói kötelezettséget az 1832. augusztus—szeptemberben megrendezett harmadik nagygyűlés határozata mondta ki először, mely szerint minden újonnan választott rendes tag eredeti értekezés felolvasásával köteles elfoglalni a székét. A levelező és tiszteleti tagoknak ez irányú kötelezettsége csak 1841 óta van meg. A továbbiakban még változtatott ezen a renden az 1869. évi alapszabály, amely a székfoglaló előadás megtartását csak a rendes és levelező tagok esetében tette kötelezővé, a tiszteleti tagok esetében a választásukra bízta. Ez a gyakorlat egyébként—tudomásom szerint—a mai napig fennáll. Ebből adódik, hogy például BESZEDÉS Józsefnek nem kellett székfoglalót tartani. A székfoglaló előadás VÁSÁRHELYI Pál akadémiai előadását A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Bege vizének példájára címmel tartotta meg. Amikor a címmel ismerkedünk, gondoljunk arra: milyen meghatározó szerepe lehetett ennek a két folyónak, hogy a téma akadémiai magasságokig eljutott. A Berettyóhoz való kötődése VÁSÁRHELYI Pálnak eléggé ismert. HUSZÁR Mátyás, a Körös- és a Duna-mappáció készítőjének, a hazai folyószabályozás, a földméréstudomány jeles személyiségének a segítőtársaként VÁSÁRHELYI Pál 1819-től éveket töltött a Körös vidékén. Az 1818—23. évi mappációs munkálatok keretében igen jól megismerte a Berettyó vízviszonyait, az itteni gondokat. (SZÉCHENYIugyanebben az időben a Berettyó vízgyűjtőjén, az Ér-melléken, Bihardiószegen katonáskodott!) Érdekes összefüggés: VÁSÁRHELYI a kínálkozó példát—az általa Bégének* írt — Bega folyóról vette. Az akadémiai székfoglaló nem könnyű olvasmány — legalábbis nem a mai műszaki és sajtózsargonra kifinomodott olvasó számára! Igen szép magyar nyelven íródott, ízes szó- és mondatfűzésekkel tarkítva. Ez már csak abból is adódik, VÁSÁRHELYI Pált is kötelezte az a rendkívül dicséretre méltó hagyomány, hogy abban az időben a humán- és a reálértelmiség között nem volt olyan szakadék, amiről ma beszélnek. Nem létezett az a mai diszkrimináció, miszerint értelmiséginek csak a humánértelmiségi számít. Nem fordulhatott elő az, hogy ha valaki, aki a matematika és fizika törvényszerűségeit ismerte, ne hódolt volna a történelemtudománynak vagy netán az anyanyelv magas színvonalú művelésének. Mind BESZÉDES, mind VÁSÁRHELYI és nagyon sokan mások — de ideértem HUSZÁR Mátyást is — rendkívül magas színvonalon fejezték ki gondolataikat. Több nyelven írtak, olvastak, beszéltek. Mindezek a tények az utókor számára elgondolkodtató példaként szolgálnak. Vízgazdálkodási tárgyú székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián Ssz. Név Székfoglaló felolvasása Tagsági viszony kelte Székfoglaló tárgya 1. Beszédes József (1787—1852) 0 1831.11.17. (levelező) 0 2. Vásárhelyi Pál (1795—1846) Huszár Mátyás munkatársa 1840. VI. 1. 1835. IX. 14. (levelező), 1838. IX. 8. (rendes) A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Bege vizének példájára 3. Fest Vilmos (1815—1879) Huszár Mátyás munkatársa 1846. VI. 30. 1844. XII. 24. (levelező), 1845. XI. 22. (rendes) Dredge angol mérnök új rendszere a lánczhidakról 4. Lónyai Menyhért (1822—1884) 1860. IV. 2. 1858. XII. 15 (levelező) A Tisza-szabályozás története és nemzetgazdasági fontossága 5. Reitter Ferenc (1813—1874) Huszár Mátyás munkatársa 1866. XI. 5. 1865. XII. 10. (levelező) A pesti Duna-csatorna s a hozzá kapcsolt minden remények valósítására alkalmas utakról és módokról 6. Mosonyi Emil (1910—) 1952. XI. 26. 1951. XII. 10. (levelező), 1991. (rendes) A méretarány szerepe a kismintavételeknél 0 7. Bogárdi János (1909—) 1962. XI. 15., 1973. XII. 13. 1962. IV. 6. (levelező), 1973. V. 11. (rendes) A hasonlóság kérdése, különös tekintettel a hordalékos vízfolyások kismintavizsgálataira A hordalekmozgás korszerű elméleti és gyakorlati kérdései 8. Kovács György (1925—1988) 1980.111.19. 1979. V. 11. (levelező) A talajnedvesség-szabályozás elméleti alapjai és gyakorlati alkalmazása 9. Somlyódi László (1943—) 1991.111.13. 1990. V. (levelező) Vízminőség-szabályozás az ezredfordulón Vágás István (1930—) 1995.1. 25. bemutatkozás 1995.1.10. Az MTA Műszaki Tudományos Osztály vízgazdálkodás-tudományi bizottságához tartozó nem akadémikus akadémiai tagok közgyűlési képviselője Ennek a folyócskának, csatornának az elnevezése ahány szakirodalom, annyiféleképpen fordul elő. VÁSÁRHELYI Bégét ír, mi Begának írjuk, Bega-parti metropolisznak nevezik Temesvárt, de nagyon érdekes módon helyenként Bőgél is említ egy olyan megalapozott forrásmű, mint az 1911. évi RÉVAI nagylexikon. Felmerül a kérdés: a magyar vízépítés szakmai szókincsében közismert és a víztartályt helyettesítő böge kifejezést nem lehet-e eredeztetni netán a Begának ezen tájnyelvi változatából? 6