Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-05-01 / 5. szám
A szürke eminenciás Dr. Mészáros Vince (1913—1994) Jelképesnek is tűnhet, hogy temetésének reggelén jelent meg a nyolcvanadik születésnapján őt köszöntő folyóiratszám. Sok évtizedes munkássága alatt a hivatalos elismerés mindig csak kullogott utána, időnként nyomát is veszítette. Őt azonban ez kevéssé zavarta. Többet ért neki hálás tanítványainak ragaszkodása, szeretete, a muzeológus társadalom megbecsülése. Ezt a megbecsülést a Közlekedési Múzeum újjászervezésével alapozta meg még a 60-as években. A múzeum főigazgatójaként vett részt a vízügyi történeti kiállítások létrehozásában, majd — politikai okokból történt leváltása után — a vízügyi múzeum megalapításában. Személye és munkája nagy nyereség volt az akkor alakuló vízügyi történeti gyűjtemény számára, hiszen egy kiválóan képzett, polihisztor hajlandóságú jogvégzett technikatörténész keze alatt nőtt fel a múzeum mai munkatársainak többsége. A múzeumi nyilvántartás, kiállításrendezés, tudományos publikálás megannyi csínját-bínját tanulhattuk el Tőle. Szakmai másodvirágzásának másfél évtizedét a Magyar Vízügyi Múzeumban dolgozta végig, s nyugodtan állíthatjuk, hogy az Ó ideje alatt lett az egyszerű kis gyűjteményből egy történelmi múltú szakma elismert múzeuma. Példaképéhez, gróf Széchenyi Istvánhoz hasonlóan Ő is az új elképzelések, kezdeményezések, intézmények megalapozásában, beindításában szerzett kimagasló érdemeket. Tőle indult a nagycenki kastély felújításának és Széchenyi Múzeummá alakításának gondolata abban az időben, amikor Széchenyit még gyanakodva-fanyalogva emlegették a hivatalos körök. Neki köszönhető a siófoki hajózás- majd a Balaton-történeti kiállítás (a mai Beszédes József Múzeum) létrehozása és az esztergomi Dunatörténeti kiállítás koncepciója. A vízügyi múzeum gazdag Széchenyi-gyűjteményének alapjait is ő vetette meg a nagyértékű Stomo-hagyaték felkutatásával és megvásárlásával. Széchenyi iránti tisztelete két könyvében is testet öltött. A Széchenyi és a magyar vízügyek című kötetben a legnagyobb magyar vízszabályozásokkal kapcsolatos elképzeléseit és irodalmi munkásságát dolgozta fel, míg a Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai című művében eredeti, mindaddig publikálatlan dokumentumok alapján mutatta be azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a gróf a környező országokkal való jó viszony érdekében tett. Nyugalomba vonulása után gazdag tapasztalatait a Postamúzeum hasznosította a múzeum újjászervezésekor. Ekkor sem szakadt meg kapcsolata a vízügyi múzeummal, hiszen szakfelügyelőként még hosszú évekig atyailag nyesegette hibáinkat, segítette munkánkat. Az idő végül Neki is igazságot szolgáltatott. A főigazgatói posztról történt méltatlan eltávolításáért az új rendszer hivatalosan megkövette. Immár nem számított bűnnek megvallott magyarsága és istenhite. Mészáros Vincétől búcsúzva egyszersmind saját múltunkat, együtt töltött évtizedeinket, közös emlékeinket is búcsúztatjuk. A sok munka melletti derűs beszélgetéseinkre emlékezve Vince bácsi alakja és hangja újra megelevenedik körünkben, s nyugodt biztonság tölt el bennünket. Napi munkánkban sok mindent immár az Ő szemével látunk, a dolgokról alkotott véleményünkben az Ó egyénisége is tükröződik. FEJÉR LÁSZLÓ Vízügyi Múzeum Levéltár és Könyvgyűjtemény 17
