Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-05-01 / 5. szám
Ma még csak játék! Vízügyi társasjáték óvodásoknak A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter megbízásából dr. Váradi József főosztályvezető-helyettes adta át 1994. március 22-én délelőtt a vízügyi szolgálat megrendelésére kifejlesztett és a Gazdagréti 2. Napközis Óvoda nevelői által tesztelt társasjátékot a tesztelésben részt vett óvoda lakóinak. A kicsik a játékot nagy örömmel vették birtokba. Egyébként 1000 db ilyen játék készült, amelyek eljutottak az ország minden részébe. Budapesten még másik három, a Rómer Flóris úti, a Törökvész úti és a Kitaibel Pál úti napközi otthonos óvodában vették át ünnepélyes keretek között az óvodások és a nevelők a játékot. Ezeken a helyeken dr. Szilárd György, az OVF főosztályvezetője adta át az ajándék játékokat. Jó szórakozást! Mert ma még csak játék! A tó írta: Szakály Tamás, a barcsi Erdészeti és Vízgazdálkodási Szakközépiskola 1/környezetvédelmi vízgazdálkodó angol tagozatos tanulója Lábával félrerúgott egy üres konzervdobozt. Egyre közelebb ért ahhoz a helyhez, ahol kiskorában annyit játszott. Egy akkor még érintetlen, szűz területhez. Egy tóhoz. Egy tiszta vizű tóhoz. Nyáron nagyon jó volt a hűs, fodros habokban lubickolni vele egykorú barátnőjével. A szemérmet félredobták, mint a többi hétéves kisgyerek. A tópart színesebbnél színesebb virágoktól tarkállott, és kellemes illatot árasztott. A tóban kisebb halak, csigák és kagylók éltek. Az iszapos rétegekben együtt keresték a nagy tányércsiga vöröses házát. Megbújtak a nádasban a kismadarakkal. A békák zajos népe kuruttyolt minden nyári éjjel. Közösséget, igazi családot alkottak. Ha harmóniára, összhangra vágyott, idejött és csendesen leült, hogy senkinek és semminek a nyugalmát ne háborítsa. Idejött, ha valami bántotta, ha nagy öröme volt. Ez a tó megnyugtatta, tiszta vizével elringatta. Jó volt látnia, hogy ebben a nyugalomban zajlik megannyi pici élet sorsa. Ez a tó volt a gyerekkora. Lábával félrerúgott egy törött műanyagbabát. Beleszagolt a levegőbe. A szemét iszonyatos bűze keveredett a láppá rothadó tó szagával. Haldokolt a tó. Vizet sem látott már sehol. Csak mocsarat. A gáz elfojtja a virágokat. Megölte őket. Az elviselhetetlen bűzbe a haldokló vagy halott halak búcsúszava vegyül. Amerre tekintett a szemét volt az úr. És a tó? A kristálytiszta vizű tóból a környezetszennyezés kitűnő példája lett. Hol a harmónia, a nyugalom, a béke? Ez gyilkosság! — gondolta. Lábával félrerúgott egy üvegszilánkot. Beült a kocsijába. A hátsó ülésen környezetvédő mosópor és csomagolóanyag volt. Hazament. Leült a televízió elé és nézni kezdte. A sok buta reklámról ez jutott eszébe: SZENNYEZZE ÖN IS VIZEINKET! 16
